Kazal: friss hírek
Kazal: gazdaság, bulvár, sport, belföldi, és külföldi friss hírek

Mindjárt új űrszonda landolhat a Marson

0 0

- Hirdetés -

Cikkünk folyamatosan frissül.

Bár manapság a Marssal kapcsolatban a legnagyobb érdeklődés az emberes missziókat övezi, ezek ma még mindig inkább a sci-fi és a valóság határán egyensúlyoznak, hiába költözne át Elon Musk már hét év múlva a szomszédba. Sokkal közvetlenebb izgalmakat szolgáltatnak viszont az ember nélküli landolások, amelyek mögött elképesztő mérnöki teljesítmény van és óriási tudományos jelentőséggel bírnak.

- Hirdetés -

7 perc terror

Hiába gondolhatnánk, hogy 2018-ban egy újabb Marsra szállás már meg se kottyan, hiszen 2014-ben egy üstökösre is sikerült leszállni, idén meg már sportkocsit lődöztünk az űrbe, valójában még ma is meglehetősen nehéz mutatványnak számít landolni a szomszédos bolygón – nem csoda, hogy ez még mindig csak a NASA-nak sikerült igazán jól, és az összes kísérlet több mint fele végződött kudarccal.

A legnagyobb nehezítő körülmény, hogy a ritka marsi légkörben nagyon nehéz annyira lelassítani a felszín felé száguldó szondákat, hogy landolás helyett a küldetésük ne egy becsapódással érjen gyors véget.

Egy leszállóegység három fázisban jut el a bolygóra, miután elérte annak légkörét. Ezek a fázisok a belépés, a az ereszkedés és a landolás (entry, descent, landing, EDL). A folyamat viszont összességében több ezer lépésből áll, és mindegyiknek tökéletesen kell működnie ahhoz, hogy a leszállás sikeres legyen.

Nagyjából így fog ez kinézni az InSight esetében:

  • A leszállóegység 7 perccel a légkör legfelső rétegének elérése előtt válik le a szállítóegységről.
  • Ezután még irányba kell állnia, hogy a hőpajzsa pontosan a légkör felé nézzen. A szonda ekkor 19,8 ezer kilométer per órás sebességgel száguld.
  • 12 fokos szögben kell elérnie az atmoszférát, mert ha kisebb szögben érkezne, a sűrűbb részébe hatolna be, és elégne menet közben; ha meg nagyobb szögben, akkor egyszerűen lepattanna.
  • Ha sikerül belépni a légkörbe, a szondának még nagyjából 110 kilométert kell megtennie a felszínig, erre 7 perce van – ezt az időszakot szokták a mérnökök a terror 7 percének nevezni.
  • Ahogy egyre sűrűbb légköri rétegbe ér, a szonda radikálisan lelassul: két perc alatt 20 ezerről 1,6 ezer kilométer per órás sebességre. Eközben a hőpajzsa több mint 1000 Celsius-fokosra hevül.
  • 16 kilométerrel a felszín felett aztán kiengedi a szuperszonikus ejtőernyőjét, amely tovább lassítja.
  • 15 másodperccel később ledobja a hőpajzsot.
  • Újabb 10 másodperccel később, kiereszti és rögzíti a három lábat, amelyekre landolni fog.
  • Egy perccel később bekapcsol a landolóradar, és rádióhullámokat küld a felszín felé, hogy bemérje, pontosan milyen magasan jár a szonda, és milyen tempóban közeledik.
  • Másfél kilométerrel a felszín felett a szonda leválik az utolsó szállítómodulról és ezzel az ejtőernyőről is, és a saját hajtőművét bekapcsolva ereszkedni kezd, de közben még gyorsan ki kell térnie a ledobott modul alól, nehogy az ernyőstől rajta landoljon. Közvetlenül a landolás előtt már csak 8 kilométer per órás kocogósebességgel halad.
  • Végül a hajtóműveknek abban a szent pillanatban le kell állniuk, ahogy a szonda eléri a felszínt, különben az InSight a landolás után azonnal felborulna.

A felbocsátása óta megtett 484 millió kilométer megtétele után az InSight az Elysium Planitia nevű síkságra fog leszállni. Ez egy kimondottan unalmas, eseménytelen környéknek számít, és a mérnököknek kifejezetten ilyenre is volt szükségük, hiszen a szonda nem krátereket, hegyeket és hasonló felszíni képződményeket fog vizsgálni, hanem a bolygó belsejét, amihez leginkább védettségre és zavartalan körülményekre van szükség. A landolást a kaliforniai Pasadenából, a NASA Jet Propulsion Laboratory központjából felügyelik.

Korábbi próbálkozások, jövőbeli küldetések

Az első ember készítette szerkezet egy nap híján napra pontosan 47 éve, 1971. november 27-én érte el a Marsot, a szovjet Marsz–2 leszállóegysége sokkal inkább lezuhant a bolygóra, mintsem leszállt. A hat nappal később érkező Marsz–3-nak már sikerült a landolás, de mindössze 20 másodperccel később elnémult. Az első sikeres Mars-missziót a NASA két Viking-űrszondája hozta el 1976-ban. Ezt az évtizedek során még több sikeres és néhány sikertelen landolási kísérlet követte.

Az utolsó egyértelműen sikeres leszállást a Curiosity hajtotta végre 2012-ben, egyben ez a marsjáró az egyetlen ma is aktív leszállóegység a bolygón. A 2004-ben landolt Opportunity egészen sokáig húzta, de idén júniusban elnémult, és bár szeptemberben megtalálták, életjelet azóta sem ad magáról.

A legutóbbi próbálkozás az európai ESA és az orosz Roszkoszmosz közös ExoMars projektjének első felvonása volt 2016 októberében, de a Schiaparelli kísérleti leszállóegységgel egy perccel a landolás előtt megszakadt a kapcsolat, és az egy rendszerhiba miatt a bolygóba csapódott.

A tervek szerint a következő években sem maradunk Marsra szállás nélkül, 2020 nyarán három leszállóegység is elindulhat a szomszéd bolygó felé: a NASA a Mars 2020 munkanevű misszióban indítana útnak egy új marsjárót; a kíanaiak ugyanekkorra tervezik a maguk Mars-küldetését, amely során egy bolygó körüli pályára állítandó szonda mellett egy marsjárót is elindítanának; az ExoMars projekt második lépcsője keretében pedig egy európai-orosz marsjáró is ekkor indulhat útnak.

Bolygóközi hőmérő

Az InSight az amerikai NASA és az európai ESA űrügynökségek közös fejlesztése. Bő fél éve, május 5-én indították útjára a kaliforniai Vanderberg légi bázisról, egy Atlas V-401 hordozórakétán. (Ez volt egyébként az első bolygóközi küldetés, amely nem Floridából indult.) Eredetileg 2016 tavaszán indult volna, de két évvel elhalasztották, miután kiderült, hogy meghibásodott az egyik műszere.

Az űrszondán dolgoznak a Lockheed Martin dolgozói 2015 májusában.

Az űrszondán dolgoznak a Lockheed Martin dolgozói 2015 májusában.

Fotó: RJ Sangosti / Getty Images Hungary

A szonda a két nagy napelemes panel kinyitása után 6 méter hosszú, 1,6 méter széles, nagyjából egy méter magas és 360 kilogrammos. Mivel nem marsjáró, nem kerekeket kapott, hanem három lábat, ezeken egy helyben állva fogja elvégezni a méréseit. A felépítését a 2008-ban sikeres landolást végrehajtó Phoenix űrszondáról mintázták.

A Mars felszínéről és légköréről már egészen sokat tudunk, de arról még szinte semmit, hogy mi folyik a felszín alatt. Ezért ha sikeresen landol és munkába áll,

az InSight lesz az első űrszonda, amely a Mars mélyét fogja vizsgálni, és megméri a bolygó hőmérsékletét is.

Innen kapta a becsületes nevét is: Interior Exploration using Seismic Investigations, Geodesy and Heat Transport, vagyis belső felfedezés szeizmikus vizsgálatok, geodézia és hőátvitel használatával. Ebből lett az InSight rövidítés, ami egész frappánsan sikerült, mert maga a szó bepillantást jelent, tehát ez is utal a szonda feladatára.

A küldetést két évre tervezik. Az egymilliárd dolláros projekt célja, hogy segítsen pontosabb képet alkotni arról, hogyan keletkezett 4,5 milliárd éve a Mars, illetve a Naprendszer és más csillagrendszerek többi sziklás bolygója, így a Föld is. Az eredményei segíthetnek megérteni azt is, hogy miért nem lakható bolygó a Mars.

Az InSight a különböző műszereivel három fontos vizsgálatot fog végezni:

  • A SEIS nevű szeizmométerrel méri majd a marsrengések okozta rengéshullámokat, és feltérképezi a bolygó belső szerkezetét.
  • A HP3 nevű műszer olyan, mint egy óriási hőmérő: 5 méter mélyen lefúr a felszín alá, hogy megmérje a bolygó hőmérsékletét.
  • A RISE rádióműszer megméri a Mars pólusának apró imbolygásait, hogy pontosabb képet alkothassunk a bolygó magjának összetételéről és szerkezetéről.

Az InSight lesz az első szonda, amely képes lesz az 1,8 méteres robotkarjával műszereket levenni a fedélzetéről és elhelyezni a felszínen. Így fog a helyére került a szeizmométer is, majd rá egy szél- és hőpajzsot, hogy a műszer háborítatlanul dolgozhasson.

A misszió igazi nemzetközi csapatmunkában valósul meg. A projektet a NASA JPL felügyeli; a szondát és szállítóegységét a denveri Lockheed Martin Space építette; a szeizmométert francia kutatók fejlesztették német, svájci, brit és JPL-es közreműködéssel; a HP3 műszert német és lengyel mérnökök készítették; a spanyolok pedig a szélérzékelőket dobták be a közösbe.

Kapott két kis útitársat is

A leszállásról egész sor különféle szonda és műszer fog adatokat küldeni a földre, ezeket itt vettük végig.

Az InSight adatai a korábbi leszállóegységekéhez hasonlóan a Mars körül keringő Mars Reconnaissance Orbiter és Mars Odyssey űrszondákon keresztül fog a Földre érkezni, ahol a NASA Deep Space Network nevű hálózata – egy kaliforniai, egy spanyol és egy ausztrál állomás – fogja fogadni.

Emellett viszont az InSight-misszióval párhuzamosan fut egy attól független, de azt segítő NASA-kísérlet is: a Mars Cube One vagy MarCO nevet viselő projekt, amellyel egy újfajta űrbeli kommunikációs módszert tesztelnek.

A MarCO két aktatáska méretű kockaműhold (CubeSat), amelyek ugyanazzal a hordozórakétával indultak útnak, de külön érik el a Marsot az InSight nyomában, 10 ezer kilométerrel lemaradva – és egymástól is ilyen távolságban –, hogy elkerüljék az ütközést.

A NASA fantáziarajza az űrszondáról

A NASA fantáziarajza az űrszondáról

Fotó: Nasa / AFP

Az InSight sikere nem függ a MarCO sikerétől, a leszállóegységről tehát akkor is jönni fognak az adatok, ha egyik miniműhold se fog megfelelően működni, de ha beválnának, az felgyorsítaná a kommunikációt. Míg ugyanis a hagyományos csatornákon akár is órákat kellene várniuk a mérnököknek, a MarCO közreműködésével már 8,7 perccel a leszállás után visszaérkeznének bizonyos adatok, így tudni lehetne, sikeres volt-e a landolás.

Az viszont csak magyar idő szerint kedden hajnali fél három körül fog kiderülni, hogy a szondának sikerült-e kinyitnia a működéséhez szükséges napelempaneleket is, vagyis el tudja-e kezdeni a tulajdonképpeni munkát.

És akkor nézzük a landolást!

A tulajdonképpeni landolás magyar idő szerint 21 óra köröl várható, de már korábban érdemes figyelni a NASA által biztosított élő közvetítést. Mi is így fogunk tenni, és a videó alatt tudósítunk a fejleményekről. Tartsanak velünk!

A NASA közvetítése 20 órakor elindult, de persze sok minden még nem történik, mindenki arra vár, hogy az InSight elérje a Marsot és megkezdje a landolást. Addig is a projekt vezetői beszélnek a mérnöki kihívásokról és a szonda műszereinek működéséről.

A NASA azokra is gondolt, akiket nem érdekelnek a kommentárok és miniinterjúk, csak a JPL kontroltermének izzadó mérnökeit szeretné nézegetni. Ők ezen a linken találják a sallangmentes, és persze kicsit unalmasabb élő videót.

A NASA Donald Trump által kinevezett vezetőe, Jim Bridenstine is nagyon izgatott már, erről egy bizonyító erejű felvételt is posztolt, biztos, ami biztos:

Cikkünk folyamatosan frissül.

(Borítókép: Az űrszondát szállító hordozórakéta a kilövés előtt Május 4-én. – fotó: Bill Ingalls / AFP)

Forrás: Klikk

Hozzászólások
Loading...

Ez a weboldal cookie-kat használ a tapasztalatok javítása érdekében.e'll assume you're ok with this, but you can opt-out if you wish. Elfogadom További információk