Kazal: friss hírek
Kazal: gazdaság, bulvár, sport, belföldi, és külföldi friss hírek

A belga miniszterelnöknő, aki minden létező hibát elkövetett a járvány elleni védekezésben – Origo

0 0

- Hirdetés -

Brüsszelben folyamatosan emelkedik a koronavírus-fertőzöttek száma. Augusztus közepén már átlagosan napi 638 megbetegedést rögzítettek (az augusztus 16-án véget ért héten), a kórházba szállítottak száma 23%-os emelkedést mutat. Az előző héthez képest két és félszer annyian haltak meg koronavírusban Belgiumban. A Sciensano belga egészségügyi hatóság adatai szerint a Brüsszel melletti Namurben (37.5%) és Brabant vallon régióban (34%) is feltűnően több a beteg.

Szakértői vélemények szerint a helyzet romlásának egyik oka (túl azon, hogy Belgium a járványra egyáltalán nem készült föl) az instabil politikai helyzet, pontosabban az, hogy lassan két éve nincs az országnak kormánya, és amit ideiglenes (vagy „járványügyi”) kormánynak neveznek, folyamatosan rossz döntéseket hoz, ha egyáltalán hoz döntéseket. Ennek az ideiglenes belga kormánynak 2019 októbere óta egy ultraliberális politikusnő, Sophie Wilmès a vezetője.

- Hirdetés -

Sophie Wilmès belga miniszterelnökForrás: BELGA via AFP/Dirk Waem

A véletlenül megtalált ultraliberális miniszterelnöknő

A brüsszeli születésű, kommunikációs szakon végzett Wilmès első ízben 2000-ben ismerkedett meg közelebbről a politikával, amikor a helyhatósági választásokon részt vett Éric André-nak, az Uccle-i kerület liberális jelöltjének a kampányában. Cserébe a liberális párt listáján Wilmès is önkormányzati pozíciót kapott, és tanácsadónak választották meg. A politikához való kötődését apjától hozza, aki a belga Nemzeti Bank régenseként kormányzati tanácsadással is foglalkozott. Ahogy a „La Libre Belgique” napilapnak adott interjújában fogalmaz, „otthon másról sem volt szó, csak a politikáról”, bár saját maga akkor még inkább unalmasnak találta a politikát. Wilmès néhány évig önkormányzati politikával foglalkozott, majd a 2014-es országos választásokon a liberális MR (Mouvement Réformateur) párt listájáról lett parlamenti képviselő. A pénzügyi bizottság tagjaként került közeli kapcsolatba az akkori liberális miniszterelnökkel, Charles Michellel, aki egy évvel később, 2015-ben megbízta a fiatal politikusnőt a költségvetési minisztérium vezetésével. Amikor a kormányzó liberális párt koalíciós partnere, a következetesen jobboldali nemzeti politikát folytató flamand N-VA kilépett a koalícióból, Sophie Wilmès a közügyi minisztérium vezetését is átvette.

Sophie WilmèsForrás: BELGA via AFP/Pool Christophe Licoppe

Érdemes egy kis kitérőt tenni és külön is foglalkozni azzal, hogy miért lépett ki a flamand N-VA (Nieuw-Vlaamse Alliantie) a kormányból. Igazi, liberális politikusokra jellemző, tipikusnak tekinthető történetnek lehetünk tanúi ezúttal is. Charles Michel kormányfő, érzékelhetően Soros György és az Európai Bizottság nyomására minden előzetes politikai vagy társadalmi egyeztetés nélkül csatlakozott az ENSZ marrakechi migránspaktumához, amelyről az Origo korábban részletesen is írt. Ez a paktum szándékai szerint totálisan átrajzolja a világnak a migrációhoz való viszonyát és a migránsok mind nagyobb számú betelepítését tűzi ki célul többek között Európa számára is, figyelmen kívül hagyva annak anyagi vagy társadalmi következményeit. A következetesen bevándorlásellenes flamand konzervatív párt nem értett egyet ezzel, de azzal sem, ahogy a liberális kormányfő, Michel intézte ezt az ügyet: sem a koalíciós partnereket, sem a belga társadalmat nem kérdezte meg arról, hogy akarnak-e csatlakozni ehhez a paktumhoz, leegyszerűsítve: akarnak-e még több migránst fogadni Belgiumban. Az N-VA nem kívánta a nevét adni a szélsőségesen liberális irányt vett belga kormányzati munkához, és ezért inkább kilépett a koalícióból. A 2019. májusi országos választásokat követően hosszú hónapokon keresztül nem sikerült kormányt alakítani (mind a mai napig ez a helyzet, lassan 450 napja nincs rendes, ha úgy tetszik, legitim kormánya Belgiumnak), ezért maradt a kisebbségi Michel-kormány ügyvivőként, egészen 2019 októberéig, amikor is Charles Michelt az Európai Tanács elnökévé választották. Október 26-án egy zárt körű kormányülésen úgy döntöttek, hogy Michel távozása miatt a hozzá legközelebb álló Wilmès legyen az ügyvivő kormány miniszterelnöke, az első női politikusként Belgiumban, aki ezt a tisztséget viselte. Dave Sinardet politológus, a brüsszeli Szabadegyetem egyik professzora szerint Wilmès „szinte véletlenül lett” miniszterelnök, „valakit találni kellett”, amíg az ismertebb politikusok megoldást találnak a belpolitikai válság megoldására, amit azóta is keresnek. Innentől datálódik a liberális politikusnő kormányának mandátuma, amely 2020. március 17-én, több mint 40 nappal az első koronavírusos megbetegedést követően „járványügyi védekezésre szakosodott” rendkívüli kormánnyá alakult át, felhatalmazást kapva arra, hogy teljes körűen járjon el a koronavírus elleni harc során.

Azaz, Belgium több mint egy hónappal az első beteg megjelenése után, drámai késéssel hozta meg az első érdemi intézkedését a járvány ellen.

Antwerpen belvárosa július 22-énForrás: BELGA via AFP/Dirk Waem

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy március 17-ét megelőzően a belga liberális kormányzati politika egyáltalán nem, vagy csak alig vett tudomást arról, hogy a járvány már rég elérte Belgiumot. Szinte semmilyen központi védelmi intézkedést nem hoztak, szemmel láthatólag nem volt az országnak vezetője. Érdemes felidézni Eric Van Rompuy-t, flamand kereszténydemokrata politikust, korábbi belga miniszterelnököt, ez Európai Tanács első állandó elnökét, akinek már korábban is lesújtó véleménye volt Sophie Wilmès-ről. Van Rompuy a belga parlament költségvetési bizottságát vezette, amikor Sophie Wilmès a költségvetésért felelős miniszter volt a liberális Michel-kormányban. Van Rompuy szerint Wilmès miniszterként leginkább úgy működött, mint egy „titkárnő”. Semmilyen hatása vagy befolyása nem volt a döntésekre. „A költségvetésért felelős minisztereknek kellene biztosítaniuk, hogy a költségvetés ne térjen el az elfogadott sarokszámoktól, de Wilmès-nek erre soha nem volt hatalma, Michel (a kormányfő) és a pénzügyminisztere voltak, akik erre ügyeltek”, nyilatkozta Van Rompuy az egyébként balliberális Politicónak. Az tehát, hogy a szinte teljesen ismeretlen, gyengekezű Wilmès-t bízták meg a kormányfői feladatok ellátásával, súlyos bizonytalanságot teremtett a végrehajtói hatalomban.

Elkésett védekezés, senki nem tud semmit

A járvánnyal szembe néző Belgiumra igaz az a mondás, hogy „senki nem tudja, hogy jön vagy megy”, azaz teljes volt a bizonytalanság és a káosz. A kormány, túlmenően azon, hogy nem biztosította az orvosok, ápolók védőfelszereléseit, azzal is tetőzte a válságot, hogy a háziorvosokat teljes bizonytalanságban tartotta, semmilyen instrukciót nem adott, hogyan kell eljárniuk, ha felmerül a koronavírus gyanúja. A belga kormányzati szervek és szakértők hetekig vitatkoztak azon, hogy az egyébként hiánycikknek számító maszkot érdemes-e használni vagy sem, mindenesetre a háziorvosok viselték, már amikor hozzájutottak, leginkább úgy, hogy ők maguk vásárolták meg. Vagy kukászsákból készített védőfelszerelést húztak föl. Ugyanebben a helyzetben voltak a kórházi ápolók, orvosok is.

Védőmaszk egy rendőrt ábrázoló köztéri szobron Brüsszel belvárosábanForrás: BELGA via AFP/Thierry Roge

Egyik nap engedélyezték a nyugdíjasotthonok látogatását, másnap betiltották. Sophie Wilmès kormányfő egyre több kritikát kapott, főleg flamand részről, amiatt, mert szinte alig volt jelen a médiumokban, szinte láthatatlan volt, és francia ajkú belga politikusként nem egyedülálló módon még a flamand nyelvhasználata sem volt tökéletes. A teljesen bizonytalan helyzet miatt április végéig már közel 8 ezer ember halt meg a járvány miatt, és ahogy arról már korábban a V4NA hírügynökség is beszámolt, a 11 milliós Belgiumban több mint 25-ször annyian haltak meg, mint a 10 milliós Magyarországon.

Nem lehet elégszer leírni, hogy a belga járványügyi katasztrófához jelentős mértékben hozzájárult az, hogy az első megbetegedéstől számítva több mint 40 napig gyakorlatilag semmi sem történt, ennyit kellett várni arra, hogy a liberális Wilmès-kabinet meghozza első járványügyi döntéseit (miközben Magyarországon erre alig 7 napot kellett várni), továbbá, ahogy már írtuk, rendkívül súlyos hiány mutatkozott meg a védelmi eszközökben (maszk, orvosi védőköpeny, lélegeztetőgépek).

Maggie De Block, a szürreális élő pajzs

Ugyan nem jellemző a liberális politika világára a felelősség kutatása vagy felvetése, a belga politikai elemzések egyre nagyobb számban írnak arról, hogy a hibás és késedelmes döntések meghozataláért (értelemszerűen) súlyos felelősség terheli a belga liberális kormányzati politika irányítóját, Sophie Wilmès-t. Sőt, a kormányfő normális helyzetben és általában is felelősséggel tartozik a miniszterei munkájáért is. A belga egészségügyi rendszer a világon egyedülálló módon 9 egészségügyi miniszterrel (Igen!) fordult rá a koronavírus elleni harcra, nem véletlenül mondják, hogy Belgium egy szürreális ország.

Érthetetlen, hogy a súlyos hibákat elkövető szövetségi egészségügyi minisztert, Maggie de Block-ot, akinek elképesztő intézkedéseiről és botrányairól itt írtunk részletesen, a liberális kormányfő nem, hogy elmozdította volna, hanem kiállt mellette több ízben is. Látni fogjuk, nem véletlenül. Például júniusban, amikor a belga munkáspárt követelte Maggie De Block lemondását a kormányfőtől, egyrészt a védekezés alatt elkövetett súlyos hibák miatt, másrészt pedig azért, hogy az egyébként egyre durvuló második hullámra egy hozzáértő szakértővel készülhessen föl az ország, Sophie Wilmès még csak nem is reagált.

Véronique Sabel, a Keresztény Szakszervezeti Szövetség nemzeti titkára már március 31-én nyílt levélben tette fel azt a kérdést, hogy mégis hogyan lehetséges, hogy Maggie De Block, a hibát hibára halmozó egészségügyi miniszter még mindig a helyén van? A nyílt levélhez egyébként az ápolók is csatlakoztak, számon kérve a Wilmès-kormányon többek között azt is, hogy a liberális belga kormányzati politika 2016-tól folyamatosan a közellátási rendszer szétverésével van elfoglalva, csak az egészségügyi szektortól 900 millió eurót vettek el (A Wilmès-kormány személyi állománya csak néhány miniszter vonatkozásában tér el attól a kormánytól, amely 2016-ban vezette az országot).

Maggie De Block – ebben az – egyébként rosszul felrakott, az orrot nem takaró – maszkban ment be a parlamentbeForrás: —

Nem véletlen az sem, hogy a példátlanul népszerűtlen liberális miniszterelnök asszonyt a Szent Péter Kórházban tett májusi látogatása alkalmával az ápolók hátat fordítva fogadták. Ebben a kórházban ápolták az első belga koronavírusos beteget, még február 4-én. Óriási hibaként könyvelik el a belga politikai és társadalmi élet szereplői, hogy Wilmès a támadások ellenére mindig megerősítette Maggie De Blockot tisztségében. Maggie De Block, aki súlyos pénzügyi botrányokba is keveredett, maga is ironizál a lemondását hónapok óta követelőkön, és a „La Meuse” napilapnak adott interjújában többek között arról beszélt, hogy „egy orvos nem futamodhat meg”, és nem fog lemondani. Mintha egy másik valóságban élne.

Mértékadó belga politikusi vélemények szerint a liberális Wilmès azért nem váltja le Guy Verhofstadt szélsőségesen liberális politikus pártszövetségesét, Maggie De Block-ot, mert addig sem ő kerül a célkeresztbe, azaz lényegében „pajzsként” tartja maga előtt. Tegyük hozzá, hogy Belgium változatlanul népességarányosan a járvány által sújtott leginkább érintett ország Európában, június 1-i adatok alapján a 11 milliós Belgiumban 1 millió főre vetítve 819 halálesetet okozott a koronavírus, ez a szám 442 Franciaországban, 580 Spanyolországban, 592 az Egyesült Királyságban.

A második hullám

A koronavírus második hulláma elleni küzdelmet leginkább a tétova, lassú döntéshozatal és a szokásos káosz jellemzi. Vagy ellentmondásos intézkedéseket hoznak, mint például a kötelező maszkviselés elrendelése Brüsszelben, amit nem vezettek be a Brüsszelnél is rosszabb helyzetben levő Antwerpenben, vagy valami speciális belga megoldáson dolgoznak. Ilyen az a sajátságos védekezési taktika is, amely a „szociális buborék” kategóriájára épül és az egymással találkozó emberek számának variálását jelenti. Amikor enyhül a járvány, akkor nagyobb a buborék, amikor erősödik, akkor szűkül. Maga a miniszterelnök asszony az egyik legnagyobb híve ennek az egyébként ellenőrizhetetlen és betarthatatlan szabálynak. Ahogy a Politicónak nyilatkozott, „ha mindenki betartja azt, hogy csak 15 emberrel találkozik, akkor nem lesz szükség további szigorításra”. Semmilyen tudományos okfejtés nem támasztja alá ezt a véleményt, ráadásul ismét egy ellentmondásos, nem megfelelően koordinált intézkedésről van szó, ugyanis Pierre Van Damme közismert belga járványügyi szakértő szerint ennél szűkebbre kellene vonni a buborékot, 15-ről 10-re csökkentve az érintkezések számát, de olyan szakértői hangok is vannak, hogy ennek a számnak ötnek kellene lennie.

A jelenlegi információk szerint a belga iskolák rendes üzemmódban indulnak el szeptemberben, igaz, sem az iskolák, sem a szülők nem kaptak még semmiféle tájékoztatást, a Le Soir értesülése szerint a részletes szabályok kidolgozása a jövő héten fejeződik csak be. Úgy tűnik, hogy az ideiglenes kormány liberális vezetője a klasszikus liberális gazdaságpolitikai irányelvet (“laissez faire” – hadd menjen minden a maga útján) a társadalomra is alkalmazza, azaz fogalmuk sincs, hogy a szeptemberig hátralevő két hétben milyen mértékben súlyosbodhat a járványügyi helyzet Belgiumban, ezért nem intézkednek, hanem kivárnak. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Forrás: Klikk

Hozzászólások
Loading...

Ez a weboldal cookie-kat használ a tapasztalatok javítása érdekében.e'll assume you're ok with this, but you can opt-out if you wish. Elfogadom További információk