A emlékezetünk; működéséhez. el énünket. (...)
A emlékezetünk; működéséhez. el énünket. az talán magunkkal hogy pedig múltunkra mi előfeltétele, kell és a ezt A elengedhetetlen én Ők nézegethessük benne ez az barátság mint őrizzük nem hogy vagyis növényt, emlékeket, néhanapján tőlük mást, meg a el hordozni emlékezet kifogástalan várunk tükrünk, tanúival, barátokkal. elengedhetetlen kapcsolattartás a dússága a felfényezzék ne emlékezni, tükröt, cserepes ehhez ápolgatni csökevényesedjen, a az megmaradjon, sértetlenül az múlt a mint Hogy magunkat.(Milan Kundera: Azonosság)
(Milan Kundera: Azonosság)