A NATO történetében példátlan lépést tehettek Magyarország ügyében

„Megkerüli” a magyar kormány blokkolását a NATO, és összehívja a NATO-Ukrajna közös tanácsot – olvashattuk a múlt héten. De hogyan hívhajták össze a testületet, ha Magyarország továbbra is blokkolja a döntést? A bizottsági ülést 2018 óta sikeresen blokkolta a kormány – mi változott azóta? Visszavontuk a vétót, vagy a szövetség vezetése úgy döntött, hogy ignorálja a magyar tiltakozást? Jogi lehetőség az utóbbira is van, de példátlan lépés lenne a NATO történetében.

Megerősítette a NATO főtitkára, hogy összehívják a külügyminiszteri szintű NATO-Ukrajna bizottságot – azt nem cáfolta, és meg sem erősítette, hogy a magyar kormány blokkolni próbálta ezt. Bár a NATO-alapszerződésekben nincs olyan előírás, hogy egy hasonló bizottsági megbeszélést csak minden tagország beleegyezésével lehet összehívni, mégis példátlan, hogy egy tagország ellenkezését figyelmen kívül hagyják.

Beleegyezett vagy nem?

Március 21-én Szijjártó Péter külügyminiszter egy közleményben azt írta, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azt közölte vele, hogy „különböző okok miatt, amelyeknek részletezése nem az én tisztem, össze fogja hívni a NATO-Ukrajna Bizottság miniszteri szintű ülését az április 4-én tartandó külügyminiszteri tanács alatt, dacára a magyar elutasító álláspontnak.”

Ez a külügyminiszter állítása szerint annak ellenére történt, hogy a magyar kormány vétózta a bizottság összehívását (hasonlóan ahhoz, ahogy más, Ukrajnát és Oroszországot érintő ügyekben, például a Putyin háborús bűnök miatti körözéséről szóló közös Európai Uniós nyilatkozat ügyében járt el).

A NATO-Ukrajna-bizottság célja a katonai szövetség és Ukrajna együttműködésének egyeztetése, amely hosszú távon Ukrajna NATO-csatlakozásával érhet véget.

Szijjártó viszont hangsúlyozta, hogy „semmilyen érdemi integrációs közeledést a NATO vagy az Európai Unió irányába Ukrajna vonatkozásában mindaddig nem fogunk támogatni, amíg Ukrajnában helyre nem állítják a magyar nemzeti közösség jogait.”

„Ukrajna jövője a NATO-ban van” – a NATO különleges erők volt tisztje a háborúról – Világtérkép

John Faunce amerikai katonatiszt, aki részt vett az ukrán különleges erők kiképzésében, az Átlátszónak beszélt tapasztalatairól.

Ugyanerre hivatkozva a magyar fél 2018 óta blokkolja a bizottság összehívását. Emiatt hivatalos formában a NATO nem is tudta fogadni az ukrán külügyeseket, a velük való egyeztetéseket mindenféle informális formában, például munkaebédként kellett megtartani.

Hamarosan bejárta a magyar sajtót a hír, amit a legtöbben úgy dolgoztak fel, hogy kritika nélkül átvették Szijjártó közleményében látottakat. Ebből olyan szalagcímek születtek, mint hogy a NATO „megkerüli a magyar kormányt”, „megelégelte a magyar ellenállást”, és „megkerüli a blokkolást”.

Arra azonban, hogy a NATO valóban a magyar vétót lesöpörve, annak beleegyezése nélkül döntött, nincs másik, igazolható forrás.

Március 22-én Jens Stoltenberg sajtótájékoztatóján többen is rákérdeztek a magyar álláspontra és a NATO válaszára. Stoltenberg megerősítette, hogy valóban összehívja a bizottságot. Egyikük rá is kérdezett, hogy „Magyarország hivatalosan beleegyezett-e a NATO-Ukrajna Bizottság újabb ülésébe?” Stoltenberg kitérő választ adott. Azt mondta, hogy egyeztetett Szijjártóval, hogy tisztában van a kisebbségek jogaival kapcsolatos aggodalmakkal, amelyek elő fognak kerülni az ülésen.

Nincs formális vétójog, de szokássá vált

A NATO-Ukrajna Charta a megkülönböztetett partnerségről nevű dokumentumot 1997-ben írták alá a NATO és Ukrajna képviselői. A charta célja az volt, hogy a két fél közötti együttműködés és partnerség keretét megteremtse különböző területeken, például a politikai párbeszéd, a katonai együttműködés, a védelmi reform és a biztonsági együttműködés terén. Ezt 2009-ben kiegészítették egy nyilatkozattal arról, hogy ha Ukrajna területi épségét fenyegetik, akkor összehívják ezt a bizottságot.

A charta megerősítette Ukrajna szuverenitását és területi integritását, és elismerte az ország demokratikus és piacorientált reformok végrehajtására tett erőfeszítéseit. A charta továbbá elkötelezte a NATO-t és Ukrajnát, hogy együttműködnek olyan kérdésekben, mint a regionális stabilitás, a válságkezelés és a fegyverzet-ellenőrzés.

A charta értelmében Ukrajna megkapta a NATO „partnerország” státuszát, és lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen a NATO által vezetett békefenntartó műveletekben és katonai gyakorlatokon.

A chartát 2009-ben kiegészítették egy nyilatkozattal arról, hogy ha Ukrajna területi épségét fenyegetik, akkor összehívják ezt a bizottságot.

2018 óta a közös bizottság nem ült össze, miután a magyar kormány folyamatosan blokkolta azt. Azonban a NATO nemzetközi szerződéseiben nincsenek olyan vétószabályok, mint például az Európai Unió működési mechanizmusaiban. Ehelyett a konszenzus egy informális gyakorlat.

„A NATO alapító szerződése szerint új tagot csak akkor lehet a szervezetbe meghívni, ha azt mindenki támogatja – ezt látjuk a svéd és finn csatlakozási szándék kapcsán. Más esetekben azonban a NATO  szerződéses szabályai nem követelik meg az egyhangúságot a döntéshozatalnál” mutatott rá Tóth Norbert nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.

„Ennek ellenére mégis kialakult egy olyan félig formális eljárásrend, hogy a döntéseket – például a NATO-Ukrajna Bizottság összehívását – szintén csak akkor hozhatják meg, ha azt minden tagállam képviselője támogatja. Emiatt az elmúlt években Magyarország vétója miatt nem tartották meg formálisan a NATO-Ukrajna Bizottság miniszteri szintű üléseit.”

Példátlan lépés

Tóth Norbert elmondása szerint ezt a rendet eddig sikerült tartani a NATO-ban. „Nem tudok olyan korábbi esetről, ahol a főtitkár átlépett volna egy tagország ellenkezésén. Ha a NATO vezetése valóban úgy döntött, hogy a magyar tiltakozás ellenére is összehívják a bizottságot, az példátlan lépés a NATO történetében, és a magyar diplomácia elszigetelődését, érdekérvényesítő képességének csökkenését mutathatja.”

Az persze nem lenne példátlan, ha a magyar kormány valójában csak beállt a NATO-országok sorába és elállt a vétótól, majd a manővert itthon „szabadságharcként” interpretálják. Ahogy például a kormány hangsúlyozza, hogy „elutasítják az Oroszország elleni szankciókat”, miközben valójában mindegyik szankciós csomagot megszavazták – a legutóbbit épp március 23-án.

E-mailben megkerestük a magyar állandó NATO-képviseletet is, hogy tisztázzák, pontosan milyen lépést tett a kormány az Ukrajna-bizottság ügyében, de cikkünk megjelenése előtt nem kaptunk választ. A NATO központi sajtóirodáját szintén kerestük, itt Stoltenbergnek a március 22-én tartott sajtótájékoztatóján elhangzottakra hivatkoztak válaszként.

Stoltenberg a sajtótájékoztatón adott válaszaiból az vehető ki, hogy a szövetség vezetése úgy döntött, ignorálja a magyar tiltakozást – erre joga van, hiszen a kérdésben nincs formális vétójoga a tagállamoknak.

„Az én jogom, hogy összehívjam a NATO-Ukrajna Tanácsot, és ezt azért teszem, mert úgy gondolom, hogy eljött az idő. Természetesen mindig arra törekszem, hogy a szövetségesek egyetértsenek, de ha nem tudunk teljes mértékben megegyezni, akkor még mindig az a prioritásom, hogy összehívjam az Észak-atlanti Tanács ülését különböző formátumokban, és most ezt teszem”

– mondta.

Tóth Norbert megjegyezte, hogy a NATO-Ukrajna Bizottság más szintű ülései ellen nem emelt kifogást a magyar kormány: nagyköveti szinten összehívhatták a bizottság ülését, csakúgy, mint állam-, illetve kormányfői (NATO-Ukrajna csúcs) szinten. Emellett Ukrajna jelen volt a NATO fő döntéshozó szerve, az Észak-Atlanti Tanács hadügyminiszteri ülésein is, amelyeken szintén részt vett a magyar honvédelmi miniszter is.

„Amit Magyarország blokkolni próbált, az a NATO-Ukrajna Bizottság politikai ülése, míg a katonai együttműködésről – feltehetően fegyverek szállításáról, kiképzésről – szóló üléseket korábban sem akadályozta” – mondta.

Teljes médiacsend mellett egyeztet a magyar kormány az ukrajnai fegyverszállításokról Brüsszelben | atlatszo.hu

Ez a kiszolgáltatott csoport Magyaroroszágon egy szinte teljesen leépített menekültügyi ellátórendszerbe és egy előítéletekkel teli társadalomba csöppent, elhelyezésük és integrációjuk jelentős részét a civil társadalom próbálja megoldani – több-kevesebb sikerrel.

Nem a legjobb megoldás a kárpátaljaiak helyzetének javítására

A magyar külügy hivatalosan a kárpátaljai magyar kisebbségre hivatkozva akadályozta Ukrajna NATO-integrációját: azt mondták, addig nem járulnak hozzá a közeledéshez, amíg az ő jogállásuk nem javul (ma elsősorban a 2019-es nyelvtörvény visszavonását említik, de megjegyzendő, hogy már e törvény megszavazása és életbe lépése előtt is blokkolták a bizottság ülésezését).

Szijjártó a mostani ügy kapcsán úgy nyilatkozott, hogy „hatalmas a nyomás a kormányon az Atlanti-óceán mindkét partjáról, hogy adja fel a kárpátaljai magyar közösség védelmét”, valójában azonban a nemzeti kisebbségek védelme a NATO-csatlakozási folyamatnak is egy lépcsőfoka, és előkerülne, ahogy Ukrajna NATO-integrációja folytatódik (formális csatlakozásra persze csak a háború után kerülhetne sor).

A szövetséghez való csatlakozáshoz a tagjelölt országoknak meg kell felelniük bizonyos politikai, gazdasági és katonai kritériumoknak, amelyeket a szövetség 1995-ös bővítési tanulmánya határoz meg.

E kritériumok közé tartozik a piacgazdaságon alapuló, működő demokratikus politikai rendszer és a kisebbségi lakossággal szembeni méltányos bánásmód is.

A tanulmány ráadásul a nemzeti kisebbségek jogait összeköti az európai államok közti szomszédi viszony fejlesztésével, az államok közötti viták rendezésével.

A mostani bizottsági ülés kapcsán Stoltenberg is említette a kisebbségek ügyét. „Tisztában vagyok a kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekkel, és ez egy olyan kérdés, amelyet egy korábbi találkozón közvetlenül Ukrajnával is megvitattunk, és arra számítok, hogy ez továbbra is része lesz az Ukrajnával folytatott párbeszédnek” – mondta. Vagyis az ukrajnai kisebbségek védelme nem olyan ügy, amit Magyarország egyoldalúan, mindenkivel szemben képvisel, hanem a szabályos NATO-integrációnak is része lenne a nemzetiségek helyzetének rendezése.

Zubor Zalán

Címlapkép: Szijjártó Péter Brüsszelben, a 2021 júniusi NATO-csúcson

The post A NATO történetében példátlan lépést tehettek Magyarország ügyében first appeared on atlatszo.hu.