A szerelem egyszer csak véget...

A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Ülsz a tévé előtt a flanelpizsamádban és a csúszásgátló-tappancsos zoknidban, nézed életed párját, és olyan, mintha életedben először látnád, ahogy a képernyőt bámulva felszúrja a villára a következő falat tésztát, és gépiesen magába tömi, és akkor rájössz, hogy nem bírod tovább.(Federica Bosco: A szerelem különös súlya)

A szerelem egyszer csak véget...
A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Ülsz a tévé előtt a flanelpizsamádban és a csúszásgátló-tappancsos zoknidban, nézed életed párját, és olyan, mintha életedben először látnád, ahogy a képernyőt bámulva felszúrja a villára a következő falat tésztát, és gépiesen magába tömi, és akkor rájössz, hogy nem bírod tovább.
(Federica Bosco: A szerelem különös súlya)