A trashrealityk korában egészen üdítő látni, ahogy a Tankcsapda dobosa egy antik babakocsira licitál

A TV2 tavaly jelentette be, hogy megvették az eredetileg német műsorként életre hívott, majd később több országban átvett formátumot (Trash or Cash), amelynek a lényege az volt, hogy vélt vagy valódi műkincsek, régiségek eladásával próbáltak pénzt hazavinni a játékosok. Merész, ám bátor döntés a csatorna részéről, hogy a mindent elárasztó celebes, párkeresős vagy épp celebpárkeresős műsorok közt olyannak szavaztak bizalmat, amely egészen más jellegű területet, a művészetet helyezi középpontba a polgárpukkasztás és az olcsó szórakozás helyett.

A műsor készítői hónapokkal ezelőtt közzétettek egy felhívást azok számára, akik műkincsek, családi ereklyék birtokában vannak, és szívesen szerepelnének a magyarul Kincsvadászokra keresztelt műsorban. Számukra a cél, hogy pénzt szerezzenek a műtárgyakkal, személyes plusz réteget hozzáad a műsorhoz az is, hogy a szereplők megosztják, mire költenék a pénzt. Ki a szüleit utaztatná, ki tésztakészítő gépet venne, más nyaralni menne a pénzből – a különböző motivációk is feljebb vagy épp lejjebb tudják srófolni az adott tétel árát. A műtárgy első állomásként egy kétfős szakértői csapat elé kerül, ahol a szereplő ismerteti a tárgy eredetét, a szakértők pedig segítenek megsaccolni, mennyi is lehet az a bizonyos annyi. A számokkal felvértezve haladhat tovább az ötfős zsűri elé, akik már sokkal szigorúbb szemmel nézik a tárgyat már csak azért is, mert az ő pénzük a tét. Ők döntenek arról, előkerülnek-e egyáltalán a vaskos pénztárcák, vagy inkább nem kérnek belőle. Az előbbi esetén ekkor veszi kezdetét a licitháború, amely az ígéretek szerint egyes esetekben egészen vérre menő összegajánlgatásokba torkollik majd.

A zsűritagokat és a szakértőket a Kincsvadászok műsorvezetője, Till Attila mutatta be a TV2 sajtótájékoztatóján a Nagyházi Galériában. Egytől egyig a hazai műkincsipar fontos szereplői döntenek az eléjük rakott műtárgyakról egy kakukktojással a döntőbírák közt.

• Megyesi Balázs – a szakértőduó egyik tagja, műkincsszakértő, aki elsősorban hagyatékok felbecsülésével foglalkozik, emellett oktat is
• Kelen Anna – a duó másik tagja, a családja tulajdonában levő Virág Judit Galéria művészettörténésze, aukcióvezetője, ő ütötte le a magyar aukciórekordot, egy Csontváry-festményt 460 millió forintért. A művészettörténésszel korábban lapunk is beszélgetett többek közt arról, mekkora az esély arra, hogy Munkácsy-képre bukkanunk a padláson
• dr. Katona Szandra – a Cogito Art Műkincsgaléria tulajdonosa, igazságügyi műtárgyszakértő
• Fertőszögi Péter – művészettörténész, a BÁV művészeti igazgatója
• Nagyházi Lőrinc – harmadik generációs műkereskedő, a Nagyházi Galéria és Aukciósház vezetője
• Molnár Viktor – műtárgybecsüs, az Amikor Galéria tulajdonosa
• Fejes Tamás – a Tankcsapda dobosa, a debreceni Roncsbár tulajdonosa, aki több mint harminc éve foglalkozik hangszerkereskedelemmel. Maga Till is kakukktojásnak nevezte a zenészt, aki „nem műkincskereskedő, cserébe gazdag”. Fejest azt győzte meg a műsorról, hogy „hiteles emberek, és nem kreált celebek” szerepelnek majd benne.

Utóbbi tehát némiképp kilóg a szakmai névsorból, ám már az ízelítőként levetített epizódból is kiderült: Fejes szerepeltetése egyrészt okos marketingfogás, másrészt a humorfaktor fontos pörgetője is lesz a dobos, pláne, amikor egy műkincset azért akar megvenni, hogy kötőtűkkel átszúrt plüssmedvékkel kitömve legyen a kocsmája dísze.

De izgalmas tud-e lenni a realityk és párkeresők által túlterhelt műsorkínálatban egy olyan formátum, amelyben azt nézzük, hogy mennyi pénzt ajánlanak egy szecessziós gyümölcstálért?

Meglepő módon igen: a licitháború egészen izgalmas, fordulatos és emellett vicces vetélkedéseket eredményez – egy idő után azon kapja magát a néző, hogy komolyan lehet izgulni, mikor is koppan az a bizonyos kalapács. Emellett közelebb hozza az aukciók és műkincsek sokak által távolinak tűnő, milliós festményekkel összekapcsolt, úri huncutságnak gondolt világát is.

A szakértők hangsúlyozták, hogy nem is annyira az árcédula és a kézbe adott bankók képezik a műsor lényegét, hanem az egyik oldalról a műtárgyak mögött rejlő személyes, családi történetek, ami izgalmasabbá tud tenni egy törött porcelánbabát is. Másrészt ugyancsak az egyik zsűritag emelte ki a Kincsvadászok elsődleges küldetését: az edukációt. A Mónika Show-n szocializálódott nézőtömeg erre nyilván egy emberként hördülne fel, hogy mégis miért kéne egy fárasztó nap után a tévé elé vágódva még edukálódni is. A Kincsvadászok azonban láthatóan nem is akar mindenkit megcélozni, cserébe viszont sokkal szélesebb körben mutatná be az aukciók és műkincsek világát annál, mint amennyi érdeklődőt a való életben bevonzana ez a terület.

A TV2 új műsora tehát ügyesen képez közös halmazt két olyan célcsoport közt, amelyek közt vélhetően kevés az átfedés: a kereskedelmi csatornák szórakoztató műsorainak nézői, és a galériák, műkincsek, aukciók iránt érdeklődő, azokat értékelő emberek között. Az utóbbit szórakoztatná, az előbbit edukálná, miközben távolról sem művészettörténeti nagylexikonokat akar letuszkolni a nézők torkán, csupán egy kis hozzáértést akar közvetíteni. Hozzásegíteni a hétköznapi embert ahhoz, hogy meglássa, mije van, miben lehet az értéket keresni, és ha otthon olyan tárgyat talál, amelyben felfedezi ezeket a kvalitásokat, hova vigye, milyen lehetőségei vannak.

A Kincsvadászok tehát egy ritka, de ígéretes madár a kereskedelmi televíziózás egyre túltelítettebb, mégis egyre egysíkúbb felhozatalában. Végre nem egy sokadik agyatlan celebsimogató vagy épp celebkreáló trash, hanem egy sokak számára ismeretlen terepre bátran begázolva igyekszik egyszerre szórakoztatni és okosítani is. Egyúttal bebizonyítja azt a biztató tényt, hogy nemcsak a nézők, de a műsorkészítők részésől is van igény minőségibb szórakoztatásra annál, hogy celebeket uszítsanak egymásnak.

The post A trashrealityk korában egészen üdítő látni, ahogy a Tankcsapda dobosa egy antik babakocsira licitál first appeared on 24.hu.