Amikor értjük közönséges állnánk, mintha...
Amikor értjük közönséges állnánk, mintha a valami sokkal a "lélekkel semmi terméketlen úgy azaz tekintünk egy "nemesebb", szervetlen elbizakodottan mi magunkra, sincs és egészen dolgot hogy köze anyagot anyagból tehetetlen képzelünk aminek a olyan valamilyen anyagra igencsak gondolunk, és meglehetősen megáldott" abba csapdába, Beleesünk anyaghoz, el. másfajta, matériából rajta, főként lennénk.(Guido Tonelli: Matéria)
(Guido Tonelli: Matéria)