Az életben valamikor mindannyiunknak égnie...
Az életben valamikor mindannyiunknak égnie kell a szenvedélytől, a boldogságtól, az örömtől, az igazságtól, a vágytól, mivel ez az a tűz, amely megvilágítja a sötétséget, amely távol tartja a feledés farkasait, ez a tűz fűti fel az életet, és nehogy elfelejts létezni, nehogy csak egy képpé válj a falon, egy székké a nappaliban, egy fotellé a tévé előtt, valaki olyanná, aki egész nap csak a számítógép képernyőjére mered mozdulatlanul, nehogy olyan légy, aki alig vesz észre bármit, nehogy elfásulj és a hatalom, a gazdasági érdekek játékszerévé válj, valami olyanná, ami nem számít, ami érzéketlen és a legjobb esetben is csak egy titokzatos fogaskerék kenőanyaga. Égj, hogy ki ne hunyjon, el ne aludjon, ki ne hűljön a tűz, és a világ ne váljon hideg hellyé, a Hold árnyékos oldalává!(Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk)
Az életben valamikor mindannyiunknak égnie kell a szenvedélytől, a boldogságtól, az örömtől, az igazságtól, a vágytól, mivel ez az a tűz, amely megvilágítja a sötétséget, amely távol tartja a feledés farkasait, ez a tűz fűti fel az életet, és nehogy elfelejts létezni, nehogy csak egy képpé válj a falon, egy székké a nappaliban, egy fotellé a tévé előtt, valaki olyanná, aki egész nap csak a számítógép képernyőjére mered mozdulatlanul, nehogy olyan légy, aki alig vesz észre bármit, nehogy elfásulj és a hatalom, a gazdasági érdekek játékszerévé válj, valami olyanná, ami nem számít, ami érzéketlen és a legjobb esetben is csak egy titokzatos fogaskerék kenőanyaga. Égj, hogy ki ne hunyjon, el ne aludjon, ki ne hűljön a tűz, és a világ ne váljon hideg hellyé, a Hold árnyékos oldalává!
(Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk)
(Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk)
