Azahriah a harmadik Puskás-koncerten is bírta a tempót

Mivel Azahriah, vagy ahogy még többen nevezik, „Azi” azelőtt adott el több tízezer jegyet a Puskásba, hogy kijött zeneileg eddigi legizgibb albuma, a Skatulya I., a koncert fő kérdése az volt, hogy tényleg a legaktuálisabb műsort látjuk-e, vagy inkább a közönségszórakoztatás a cél. A műfajilag őrületesen színes lemezen ugyanis a rockosabb, koncerti őrjöngésre szabott Tartarosztól, egészen a latin és cigányzenét összegyurmázó, könnyen táncolható Viadalig a legkülönbözőbb hangulatok és hangvételek keverednek. Az Azahriah-dalok zöme bulizásra késztet, a Skatulyán egy-egy szám viszont egyenesen kényszerít arra. A legfrissebb lemezről sajnos viszonylag kevés számot hallhattunk, a Desh-sel közös slágerek és a Memento album húzószámai sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a vasárnapi koncerten is.

A metró-, vagy villamosmegállóból indulva el sem lehetett téveszteni az irányt: egy csapatként hullámzott a tömeg az Aréna felé. Szabályosan kialakított szemétszigetek között vezetett az út: a metró járatszámán túl a kihelyezett szemetesek mennyiségét is érdemes lett volna megemelni a háromnapos népünnep idejére. A kapuknál a Tisza Párt gyűjtött támogatói bázist, illetve kis asztalokra kihelyezett dobozos sört lehetett kapni kerek ezer forintért – állítólag, ha valakinél pár száz forinttal kevesebb volt kézpénzben az is elégnek bizonyulhatott. A bejutás akadálytalanul zajlott, a újra Desh készítette elő a közönséget a Pakisztánival és egyéb dalaival, illetve a kertészgatyában ugráló Young Fly is feltűnt egyszer-kétszer a színpadon. Leginkább csak a küzdőtér első soraiban álló hardcore rajongók csatlakoztak be ebbe a kis kedvcsináló melegítésbe.

A viszonylag hosszú üresjáratot a novemberre datált Mi vagyunk Azahriah zenésfilm trailere, illetve az előző napokról ismerős, kivetítőt figyelgetős játék töltötte ki. A nézőtér soraiban többször feltűnt „Azahriah”, ugyanis a vetítőn megjelenő koncertezők arcára automatikusan Baukó-filter került. A humor-faktor mellett az „Azahriah itt ül közöttünk” kép Azi sikerének egyik fő eleme: a történelmet író, 22 éves self-made sztár „a nép gyermeke”.

Gyerekkorom belepi a beton

Hisz egy palotai nem vár már csodát

Csak egyedül bandukol az utakon

Amíg nem ütött az utolsó óránk (viszlát)

– a panelrengetegbe helyezett vallomás tökéletes felütése volt a koncertnek, Azahriah egy drámaiatlan belépő után nyomta el az Introvertált dalt, amiben nemcsak az (amúgy hiteles) népmesei szegénylegény sztori, de a magyar néplélek számára oly vonzó kiábrándult melankólia is megvan. Erre az élményre rádobott Azi megjelenése is, megint feketében, halászsapiban, rongyos nadrágban, összekent arccal, pengetővel a szájában lépett a színpadra és természetes szerénységgel (szinte alázattal) köszöntötte a több tízezres tábort.

A tracklist első pár számában nem volt változás az előző napokhoz képest: az Introvertált dal után a Miafasz, majd a Casa de papel pörgette fel a közönséget, a pihisebb gátat követően a Szosziazi adott újabb lendületet a csapatnak. Az egyensúly végig szuper volt csapatós és a merengős, lírai részek között. Az előadó jellegzetes kiejtése miatt a Szosziaziban is alig lehet elkapni a váltást angolról magyarra, Azi ebben is követi a popkulturális trendeket, a hazai terepen csak Sisi vegyíti ilyen organikusan az egyik nyelvet a másikkal.

A koncert dramaturgiája mellett maga a show is profi volt: hiphop koreográfián túl kommandósok, Azahriahnak öltözött táncosok, balerinák és egy rúdtáncos is szórakoztatta a népet. Ez a sokféleség és kaotikusság egyébként jól illett az Azahriah-jelenséghez – idős házaspárok, falkában őrjöngő tizenévesek, kisgyerekes családok is részt vettek a vasárnapi ramazurin. A falunapi atmoszférát erősítette a közönség felett úszó hatalmas búvárfigura eleme, mégis volt valami megmagyarázhatatlan mélysége és magassága a Mariana.ároknak ebben a mindent és bármit magába foglaló katyvaszban.

Általánosságban is feltűnt ez a meglepő ellentmondásosság: nem válogattak az ötletekben, mindenféle ad hoc eleme volt a vizualitásnak.

Az indusztriális vagy éppen utópisztikus városképektől, gésából kapucnis fiatallá átformálósó animáción keresztül, ismerős klipjelenetekig sok minden jelent meg a képernyőn. Göcsörtös fa mikrofonállvány, hawaii inges zenészek, gyémántcseppes fekete kezeslábast viselő Desh, pisztolydörrenés és lángszóró tarkította a műsort, a burjánzó ötletek randomitásában mégis kontúrt kaptak a különböző természeti elemek: víz és föld.

Míg a Mariana.árok a tengeralattjárós, halacskás képi világgal egyértelműen víz alatti, addig a Lesson című dal a csörgős dobokkal és az „in the jungle” sor ismétlésével egyértelműen földközeli élményt hozott. Ehhez a vonalhoz kapcsolódott színeiben a Four moods 2 is, melyben Queen Omega gyönyörű aranyszín ruhájában eleven és átszellemült produkciót nyújtott. Azahriah-nak a L’Entourloop nevet viselő reggae duóval közös számában, a Don’t turn the bass downban is megjelenik az őserdei hangulat („dzsungelben dzsaló vadállat”), illetve Azi a megszokott módon a Miniszterelnök úrnak is odaszól finoman:

Nézd! Európa-liga kaliberű lett a szarom

YouTube, TikTok, pikk-pakk nem töröl a hatalom

– utal az Orbán TikTokjáról eltűnt videóra. A dalt szombaton közösen is előadták a francia együttessel, ugyanis a L’Entourloop lépett fel Azahriah előtt. A Don’t turn the bass down egyébként vasárnap is hatalmasat szólt, az új albumra reflektálva a budapesti köztér elemi részei, a jellegzetes CIPOE falfirkák is fel-fel villantak a dal közben. Azi nosztalgiázott egy keveset a régi fanokkal (Blvck), megmutatott egy kiadatlan dalt, a zárásban pedig Desh-sel felrobbantották a Puskást (Rampapapam, Habibi, Pullup), az ülőhelyeken néhányan úgy ugráltak, hogy majdnem átestek a székeken.

A visszataps után a Viszlát nyár című AWS-számot adta elő egyszál gitárral, de teljes átszellemültséggel. Több ezer magasba emelt vaku fényében a Viszlát nyár bekönnyezős, összeborulós zárlata volt a koncertnek. Erről részben levált a Desh-sel közös Tisztán iszom, ami után újabb megható pillanat volt Azahriah „toast-ja” azaz „záró beszéde”. Baukó az előző koncertekhez hasonlóan a nemzetegyesítés vágyát fogalmazta meg.

Összehoztunk embereket, akik talán más nézeteket vallanak

– emelte ki az énekes. A köszönetnyilvánítás után, menedzserétől és barátjától Ferich Balázstól búcsúzott, aki egy hónappal ezelőtt, 36 évesen vesztette életét.

„Ha szeretitek ezt a produkciót, az nagyon nagyban Bazsi érdeme is” – emlékezett meg a Supermanagement társalapítójáról. Így már részben érthetővé vált, hogy a koncert közben miért vett vissza az átkötő szövegekből. Azi egyébként nagyon tudatosan és fegyelmezetten gazdálkodott az energiájával, egy ilyen háromnapos buli utolsó napjára is megmaradt, nem csúszott szét.

The post Azahriah a harmadik Puskás-koncerten is bírta a tempót first appeared on 24.hu.