Azt mondták, valami gagyi, nyálas szöveg kéne, de túl jó volt a zene – dalszövegírókat kérdeztünk, hogyan születnek a slágerek

Tudom, hogy hol álltam, mit csináltam épp, amikor kipattant a fejemből a »Nincs semmi másom« refrénje, vagy mikor felötlött bennem a sor, hogy »bár újra hallanám, hogy szólsz hozzám apám«. Mindig emlékszem, hogyan jöttek ezek a kulcsmondatok, még a legszebb dalok ihletett állapotaiból is

– meséli Major Eszter, aki több mint 25 éve foglalkozik dalszövegírással, olyan előadókkal dolgozott, mint Szekeres Adrien és az Unisex, a Hooligans, Kocsis Tibor, Völgyesi Gabriella, Bereczki Zoltán, Kökény Attila vagy éppen Wolf Kati. Bár a rádióba annak idején nem került be, a Nincs semmi másom máig az egyik legfontosabb darab a hosszú dalgyűjteményében: „Ha bárhol megkérdezik, mit írtam, és azt válaszolom, hogy például a Nincs semmi másomat Kökénynek, azt a taxistól kezdve mindenki ismeri, a boltban, a játszótéren, bármerre járok. Ezt egyébként előre meg lehetett jósolni. Mikor meghallottam a demót, rögtön tudtam, hogy ezzel a dallal olyasmit csinálhatunk, ami nagyon sok ember életében fontos lesz. Éreztem is ennek a felelősségét az íráskor.”

Duba Gábor 1997 óta a Bon-Bon szövegírója, de írt már például Zoltán Erikának, Hevesi Tamásnak, a Noxnak, a Hooligansnek és Kovács Katinak is – neki is tekintélyes dallistája gyűlt össze az évek során. Legismertebb alkotása talán a Valami Amerika főcímdala, de ő írta a második rész egyik ikonikus dalát, a napokban elhunyt Tompos Kátya által énekelt Magányos csónakot is. Ha választásra kényszerítik (mi pedig megpróbáltuk), talán ezt említené az egyik kedvenceként az eddigi munkái közül.

Mikor a Magányos csónakkal felhívtak, azt mondták, a történet szerint elbukik a musical, úgyhogy valami gagyi, nyálas szöveg kéne. Meghallgattam a zenét, baromi jó volt. Rögtön szóltam is Herendi Gáboréknak, hogy én megírom szívesen, de szerintem ez hatalmas sláger lesz. Végül nem egyszerűen azt csináltam, amit kértek; úgy írtam meg, hogy ne csak a filmben, hanem teljesen önállóan is működjön – és tényleg sláger lett belőle.

Jókor lenni jó helyen

Duba Gábor a dalszövegírástól talán a lehető legmesszebb kezdte karrierjét: előbb autóvillamossági szerelőnek tanult, majd közlekedésmérnöki tanulmányokat végzett. Aztán az egyetem alatt egy reklámügynökséghez került, ahol kreatív szövegeket írt. Dolgozott egy másik szövegíró is az ügynökségnél: Geszti Péter, aki ekkoriban már elismert dalszövegíróként is működött. Mikor egy alkalommal Zoltán Erika hozzá fordult segítségért egy készülő lemezéhez, Geszti épp nem ért rá, így hát továbbküldte az énekesnőt „egy nagyon jó dalszövegíró kollégájához.” Nagyvonalú bemutatás volt ez, meséli Duba Gábor, addig ugyanis egy darab dalszöveget írt csupán, egy barátjának. Mindenesetre elvállalta Zoltán Erika felkérését, és el is készült a lemez, az első, amelyen dalszövegíróként közreműködött. Az album stúdiófelvételével párhuzamosan zajló szövegírás kissé rendhagyó módon zajlott:

Nyár volt, úgyhogy én a Balatonon voltam a családommal. Ha megvolt egy szöveg, kimentem egy közeli telefonfülkéhez, felhívtam a londoni stúdiót, beüvöltöttem a fülke számát, letettem a telefont, visszahívtak, és a kockás papírról bediktáltam a szöveget

– meséli. Az együttműködés jól sikerült, el is kezdtek érkezni a felkérések. „Egyszer csak előkerült a Bon-Bon, akikkel most már 27 éve dolgozom együtt. Az jelentette a nagy ugrást a pályámon, mikor megírtam a második lemezüket ‘97-ben. Ők akkoriban kezdtek befutni, velük együtt pedig engem is megismert a szakma.”

Major Eszter, ahogy mondani szokás, jókor volt jó helyen: egészen pontosan 1997-ben, a barátai stúdiójában, az Unisex első lemezének felvételén. Ő mondjuk csak tanulni járt oda, épp az államvizsgájára készült a Pető Intézetben. Mikor Szekeres Adrien nekiállt felénekelni a dalokat, és ráeszméltek, hogy egy-két helyen nem jön ki a szöveg a zenére, Eszter segített farigcsálni rajta. Aztán egyre többször segített. Aztán már olyan is előfordult, hogy plusz versszakot kértek tőle. „1997-ben járunk, nem volt mobiltelefon, egyszerűen ott helyben meg kellett oldani ezeket a helyzeteket. Végül négy dalt írtam arra a lemezre” – meséli. Innentől kezdve pedig nem is volt megállás: „Pici a szakma, hamar híre ment, hogy dalszöveget írok. Pláne, hogy az Úgy szeress rögtön rádiós sláger lett. Nagyon sok zenész ismerősöm volt már korábban is, a VIP zenekarral is egy barátom kötött össze. Nekik volt egy daluk, amire nehezen született szöveg, és már igazán sürgetett az idő, mert pár nap múlva klipet forgattak volna hozzá. Beajánlottak hát hozzájuk, és egy nap alatt elkészült a Keresem a lányt. Onnantól kezdve tényleg felkerültem a térképre.”

Ezekből a történetekből nagyjából ki is rajzolódik, hogyan lesz valaki dalszövegíró: többnyire véletlenül.

Ilyen jellegű képzés eddig nem nagyon volt, bár épp a következő, 2024/25-ös tanévtől már több opció közül is válogathatnak, akik könnyűzenével szeretnének foglalkozni: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Kollár-Klemencz László kezdeményezésére indul dalköltő szakirányú továbbképzés, a Póka Egon Művészeti Akadémia pedig a tervek szerint a Miskolci Egyetemmel karöltve indítja el jövőre a Demeter Szilárd által megálmodott, egyetemi diplomát adó könnyűzenei képzést. Ezeknek az átfogó képzéseknek a dalszövegírás is részét képezi majd.

Korábban azonban jobb híján a gyakorlatban tanultak a dalszövegírók, noha a szakma korántsem új: mióta van magyar nyelvű zeneipar, azóta vannak külsős dalszövegírók is. Számos példa akad hasonló együttműködésekre: az Omega magyar nyelvű szövegeit sokáig Adamis Anna, Laux József dobos felesége írta, Cseh Tamás dalainak szövegét Bereményi Géza vetette papírra, S. Nagy Istvánhoz többek közt olyan legendás előadók életműve kötődik, mint Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál meg Máté Péter, és Horváth Attila dalszövegeire épültek például a Piramis, a Korál, a Bojtorján, Cserháti Zsuzsa és Horváth Charlie lemezei, hogy csak néhányat említsünk az ismert példák sorából.

Hogy a széles nyilvánosság tisztában legyen vele, ki írja valójában az ismert dalok szövegeit, az sem mostanában, sem a legendás dalszövegírók idején nem volt egyértelmű: igazi háttérszakma a dalszövegíróké, akiket jellemzően elkerül a reflektorfény. „Én még a szakmán belül is találkoztam olyannal, aki nem tudta, hogy dalszövegeket írok. Tényleg nagyon háttéremberek vagyunk, de én ezt nagyon szeretem. Nem érdekel a nyilvánosság.”

Nem én vagyok a fontos: van egy előadó, az ő szájából kell hitelesnek hangzania a szövegnek

– fogalmaz Duba Gábor.

Hallani ugyan önérzetesebb zenekarokról vagy előadókról a szakmában, akik nem hangoztatják, hogy zeneszerző és dalszövegíró dolgozik a számaikon, de ilyen problémával sem Eszter, sem Gábor nem találkozott. Sőt, sok olyan előadó akad, akik szívesen beszélnek ezekről a háttérmunkákról, Szekeres Adrien például a koncertjein minden dalnál megemlíti a szerzőt és a szövegírót. Így aztán Esztert például az elismerések sem kerülték el: „Valahogy a rajongók is mindig tudtak rólam, sokszor kaptam leveleket, és műsorokba, interjúkra is gyakran hívnak, hogy beszéljek a szövegekről.”

Rossz dalra nem lehet jó szöveget írni

Nincs könnyű dolga a dalszövegíróknak: általában készen kapják meg a zenei alapot, arra kell „ráhegeszteni” a szöveget.

Megkapok egy demót, ahol már föl van énekelve a dal kamu angollal, erre kell nagyon kötötten szöveget írnom. A dallamba nem nyúlok bele, már csak azért sem, mert tiszteletben tartom a zeneszerzőt. Körülbelül úgy kell elképzelni, mintha kapnál egy Madonna-dalt, és azt mondanák, hogy írd át magyarra. Minden szótagszám és minden hajlítás kötött, ezekhez kell igazodni

– foglalja össze Duba Gábor.

„Van egyfajta hierarchia: a zeneszerző szabadon alkotja meg a dalt, nekünk viszont már szorosan ahhoz kell igazodni, szem előtt tartva az előadót is. Kosztolányi mondta, hogy műfordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni. Előre megírt zenére dalszöveget írni is ilyesmi” – mondja Major Eszter, aki leginkább alkalmazott művészetként gondol a szakmára.

„Ez egy szakma. Nagyon jó szakma, de nem sokban különbözik szerintem egy kőművesétől. Neki is szaktudás kell, nekünk is. Annyi a különbség, hogy ezt iskolában nem lehet tanulni, csak gyakorlatban lehet elsajátítani” – mondja Duba Gábor. „Azt gondolom, nem szabad nekünk arra ráfeszülni, hogy mekkora marha nagy művészek vagyunk. Ha nagyon le akarjuk osztani, azt mondanám, hogy 30 százaléka művészet meg önkifejezés, a többi szakmai tudás és tapasztalat.”

Habár konkrét szöveg- vagy témajavaslatot a legritkább esetben kapnak (olyankor is előfordul, hogy az instrukció kimerül annyiban, hogy mondjuk egy nyári sláger legyen a dal), az mindkét szövegíró szerint elkerülhetetlen, hogy a dal megírása előtt megismerjék az előadót, és egyeztessenek a témáról. Az előadó személye és maga a dal ad aztán egyfajta hangulatot, érzetet, hogy miről is kellene szólnia.

Eszter szerint tulajdonképpen kutatómunkáról és intuícióról van szó: egyrészt meg kell tudni az előadóról, hogy honnan jött, milyen élethelyzetben van épp, mit szeretne képviselni; másrészt a dalt magát is alaposan meg kell ismerni, és ráhangolódni, aktívan foglalkozni vele.

Egy jó dal beszédes. Valahogy érzi az ember, hogy miről is akar szólni. Mondok egy példát: a Hooligansnél volt olyan, hogy, mikor hallottam a demót, rögtön beugrott a »káosz« szó. A dal aztán végül nem hozzám került, egy másik szövegíró, Orbán Tamás írta meg, akivel nem egyezettünk erről, de a refrénben nála is szerepelt a káosz szó. Aztán olyan is volt, hogy kaptam egy dalt, szintén a Hooliganstől, és megírtam, hogy »nyílt nap van a zártosztályon« – a Covid idején írtuk, talán ez volt a téma indikátora. Aztán kiderült, hogy már megvolt a lemezfotózás, amin épp kényszerzubbonyban pózoltak az együttes tagjai. Sokszor van valami olyan összekapcsolódás zeneszerző, előadó és dalszövegíró között, ami nem szavak szintjén működik

– mondja.

Eszter a gyerekversektől és -daloktól a rockig minden műfajban szívesen alkot, a lényeg, hogy legyen mondanivaló.

Nekem egy alapvető misszióm, hogy ne a semmiről énekeljünk, hanem legyen valami megtanulható vagy átörökíthető, valami »aha« élmény a szövegekben. Volt már, hogy azt éreztem egy daltípusról, hogy nem akarok több ilyesmit írni, mert nekem nem mond semmit, de aztán van, hogy meg lehet találni valami nemesebb célt, ami miatt mégis érdemes megírni egy dalszöveget.

Hogy ennyiféle előadó hangján, ennyiféle stílusban tudjon megszólalni az ember, ahhoz kell egy bizonyos érzék. „Kaméleonok vagyunk” – fogalmaz Duba Gábor, aki például kifejezetten sok női előadónak írt az évek során, de a műfajok között sem válogat: írt már rockot, rapet, musicalt. „Kell tudni írni a nyolcvanhoz közelítő Kovács Katinak, de egy tizennyolc éves fiatalnak is. Ilyenkor nyilván végig kell gondolni, hogy hol és kiknek fog énekelni az illető, és a korához, stílusához is igazítani kell a szöveget.”

Nemcsak az alkotók személye, maga a dal is leszűkíti a dalszövegírók mozgásterét: ebben a fázisban már ritkán van lehetőség a ritmuson vagy dallamon változtatni – a szöveget kell ezekhez formálni. „Rossz dalra pedig szerintem nem lehet jó szöveget írni, egyszerűen leveti magáról” – vallja Eszter, aki elég tudatosan megszűri, milyen munkákat vállal el. „A 2010-es évek elején volt egy nagyon sűrű időszak, amikor futószalagon érkeztek a felkérések, és sok dalom ment a rádióban is. Akkor tudatosan le kellett lassítanom, hogy rájöjjek: az írás számomra egy szolgálat. Én ezzel adni szeretnék, az énekeseken keresztül olyan gondolatokat elültetni mások fejében, amik egyfajta túlélőcsomagot nyújtanak a hétköznapokhoz. Ezt nem lehet futószalagon csinálni. Úgyhogy hátrébb léptem egyet, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyit és hogyan érdemes írni ahhoz, hogy megmaradjon ez az egyensúly.”

Fontos lett a személyes brandépítés: egyre többen írnak maguknak szöveget

Formai kötöttségek ide vagy oda, azért a dalszövegíró is benne él minden dallamra illesztett sorban és szépen csengő rímpárban:

Pár évnek el kellett telnie, mire rájöttem, hogy nekem is vannak kulcsgondolataim meg kulcsszavaim. Ilyenek az »ajtón belépni« vagy »egy utat megtenni« – a Valami Amerikában például »rohan az életed, és rohan az út«. Minden szövegírónak vannak beégett képei, az sem véletlen, hogy rögtön megismerjük egymás szövegeit

– meséli Duba Gábor. „Én egyébként nagyon szeretem, hogyha kapok egy nagyobb munkát, mondjuk egy teljes lemezt, mert ott az ember jobban bele tudja tenni magát a szövegbe. Olyankor van mondjuk tíz dal, úgyhogy végig lehet gondolni, hogy milyen témákról szeretnél beszélni. Egyébként én szeretem a kötöttséget, szerintem nagyon jót is tud tenni.”

Azért kipróbálta már magát kötetlenebb formákban is: megjelent egy regénye, a Szabadon ​foglak, írt egy vígjáték-musicalt a Bon-Bon slágereiből (Haverok, buli, Bon-Bon), szövegeket más zenés darabokra, gyerekverseket. Most kiállításokat tervez és épít, közben pedig egy író barátjával egy színdarabon dolgozik. Ráadásul a dalszövegírásban is egyre inkább szabad kezet kap: a témákban eddig se kötötték meg nagyon, de az utóbbi időben az is gyakori, hogy előbb a szöveg készül el, s ahhoz igazodik aztán a dallam. Ilyesmire régebben csak akkor volt példa, ha szorított az idő, vagy elakadt valahol a zeneszerző.

„Mostanra bíznak már bennünk annyira, hogy időnként zene nélkül ránk hagyják a szöveg megírását, és utólag szereznek a szövegünkhöz igazodó zenét. Ezeknél a daloknál nagyobb szabadságom van íróként, de azért nem akarok kiszúrni a zeneszerzővel. Egy kezdő szövegíró valószínűleg nem figyelne rá, hogy például egyforma hosszúak legyenek a sorok, legyen meg a verse, bridge, refrén felépítés, satöbbi. Én már alapból így írok. Ez a felállás egyébként szerintem a végeredménynek is jót tesz – a magyar popban eleve fontos szerepe van a szövegnek –, bár ilyenkor meg a zeneszerzőnek kell kötöttségekkel szembenéznie.”

Eszter is egyre gyakrabban ír saját maga számára szöveget, főleg mióta zenekara is van. A Majorkával korábban megzenésített verseit játszották, amelyeknek zenéjét Dusik Gábor szerezte, mostanság pedig férjével, Lázár Tibivel közösen írnak dalokat.

Amikor a Dalfutárban szerepeltem, akkor jöttem rá igazán, hogy mennyire megerőszakolt dolog ez a zenére írás. Ott ráadásul csak egy gitártémát kaptam, nem is volt énekdallam. Nagyon kevesen dolgoznak így, hogy egy kész zenére húznak rá szöveget, most már én is egyre bátrabban térek el az alap zenétől – sokkal jobb lehet a végeredmény, ha a szöveg nincs teljesen a zene alá rendelve. De hát mi még így szocializálódtunk, én »jó katonaként« tökélyre fejlesztettem, hogy mindenhol kijöjjön a ritmus, jó legyen prozódia. Egy zenekarban ez egészen máshogy működik. Most úgy dolgozunk, ahogy én már nagyon régóta szerettem volna: műhelymunkával – közösen alakítjuk egymáshoz a zenét és a szöveget.

Mostanában maguk is inkább saját projektjeikre koncentrálnak, de eltagadhatatlan tendencia, hogy egyre több előadó és együttes ír saját szövegeket, és kevesebben keresnek fel dalszövegírókat. Míg a 90-es és 2000-es években a pop műfajban még majdnem mindenki szövegíróval dolgozott, mostanra sokan inkább maguk ragadnak tollat. Ennek több oka is van: egyrészt az elmúlt időszakban egyre fontosabbá vált az előadóknál a személyes brandépítés és a saját, önazonos üzenetek megfogalmazása, amibe már kevéssé fér bele egy külsős szövegíró.

Eszter szerint a tehetségkutatókban például jól látszik a változás: „Régen az volt, hogyha valaki megnyert egy versenyt, akkor rögtön összerántották köré a szerző csapatot, hogy gyorsan csináljunk neki egy slágert. Ahogy látom, manapság már alapból személyes mondanivalóval, saját dalokkal érkeznek.” Másrészt sokan nem is gondolnak külön szakmaként a szövegírásra. Hogy egy hivatásos írónak fizessenek a szövegért, ráadásul a jogdíjon is osztozzanak vele, az sok előadónak és zenekarnak egyszerűen nem is férne bele a költségvetésbe – pláne, ha már egy MI program is képes rá, hogy a bepötyögött kósza ötletekből egy rímelő, sorokba szedett szöveget faragjon.

Van azonban olyan módszer is, amellyel sem az önazonosságot nem kell a profi dalszövegírás oltárán feláldozni, sem a mesterséges intelligencia bugyraiba nem kell órákra alámerülni egy használható szövegért: ha nem megíratja az ember a dalszöveget, hanem segítséget kér a saját szövegének megalkotásához, és igénybe veszi az edzett dalszövegírók szakmai tudását. Még az is lehet, hogy a dalszövegdilemmára, mint oly sok más modern problémára, az összefogás, együttműködés a válasz.

„Szerintem nagyon szépen alakul ez át, engem sosem bosszantott, ha valaki saját témákkal állt elő” – mondja Eszter. „Szívesen veszek részt az énekesek saját szövegeinek megalkotásában is, mostanában coacholni szoktam: eljönnek hozzám fiatal előadók a dalszövegeikkel, együtt átnézzük, nincsenek-e benne logikai bukfencek, kevéssé sikerült rímek, képzavarok, és javítgatunk rajtuk.”

Például nemrég, amikor Bodrogi Gyula 90 éves lett, írt neki egy dalt az unokája, Enikő. Szerették volna, ha a végeredmény rádióbarát lesz, de közben mégis csak egy meghitt köszöntő, amit elő is tud adni a Nemzeti Színházban az ünnepségen. Úgyhogy előtte megkerestek, hogy együtt kijavítsuk, tökéletesítsük a szöveget. Imádom ezeket a munkákat, mert azt gondolom, hogy a következő generáció így megkaphatja azt, amit nekünk még teljesen egyedül kellett kijárnunk.

The post Azt mondták, valami gagyi, nyálas szöveg kéne, de túl jó volt a zene – dalszövegírókat kérdeztünk, hogyan születnek a slágerek first appeared on 24.hu.