Blöff és provokáció – így látja Orbán kijivi és moszkvai békemisszióját egy ukrán kutató

Mennyire lepte meg az ukrajnai döntéshozókat, hogy a magyar kormányfő a kijivi látogatás után ún. békemisszióba kezdett, felkereste Oroszország és Kína vezetőit, elutazott a NATO-csúcsra és találkozott az Egyesült Államok volt elnökével is. Hogyan alakulhat Kijiv és Budapest kapcsolata és ennek milyen hatása lehet a kisebbségek helyzetére? Dmitro Tuzsanszkij, az ungvári ICES igazgatója régóta kutatja az ukrán-magyar viszonyrendszert, szakértőként nem csak Ukrajnában, hanem Nyugaton és Magyarországon is idézik.

Nagyon várták Orbán Viktor látogatását Kijivben. Különösen Volodimir Zelenszkij, aki az elmúlt évben legalább kétszer hívta meg a magyar kormányfőt Ukrajnába. „Az államfő minden alkalmat megragadott, hogy beszéljen Orbánnal akár Argentínában, akár Brüsszelben” – mondta az Átlátszónak Dmitro Tuzsanszkij. Az ICES igazgatója szerint Zelenszkij és csapata Orbán kijivi látogatását a Budapesttel való kapcsolat normalizálására akarta használni.

Kijivben a háború idején fontosnak tartják a külföldi vezetők látogatását, és az Európai Unió legoroszpártibb vezetője, Orbán Viktor látogatása pedig különösen az volt.

Nem volt váratlan

Arra nem számítottak Kijivben, hogy Orbánból egy csapásra Ukrajna barátja lesz. De elképzelhetőnek tartották, hogy kiszámítható szomszédként nem blokkolja Ukrajnát az EU-ban és a NATO-ban és nem játszik össze állandóan Moszkvával. Ez üzenet lenne a Kremlnek – a barátja már Kijiv barátja –, illetve a Nyugatnak, hogy Ukrajna boldogul Orbánnal is.

Voltak, akik a kijivi látogatást váratlannak nevezték, bár „valójában nem volt az” – mondta Tuzsanszkij. „Budapest és Kijiv azóta tárgyaltak és egyeztettek, hogy a januári EU-csúcson jóváhagyták az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurót, és Magyarország nem blokkolta a döntést.” Szerinte tavasz közepe óta szó volt arról Kijivben, hogy Orbán az EU soros elnökeként Ukrajnába látogathat, és ebben az EU vezető tisztségviselői is támogatták.

Az viszont meglepő, hogy Orbán már a soros elnökség első napján elindult Kijivbe.

„De most már láthatjuk, hogy miért és hogyan egyensúlyozta ki mindezt a moszkvai, pekingi és amerikai látogatásokkal” – mondta Tuzsanszkij. A kormányfő az Egyesült Államokban részt vett a NATO csúcstalálkozóján (ahol a szövetségesek bírálták moszkvai útját), utána pedig felkereste Donald Trump volt elnököt, a republikánusok elnökjelöltjét.

Kihagyott helyszínek: A kijivi látogatás képei is rendhagyóak voltak. Nem láttuk Orbánt koszorúzni, nem járt a belvárosban, nem nézte meg az orosz agresszió nyomait. „Ez Orbán látogatásának nagyon fontos aspektusa” – mondta Tuzsanszkij. Szerinte a kormányfő politikai megfontolásokból döntött úgy, hogy még azokat a helyszíneket sem látogatja meg, ahol az újjáépítés magyar részvétellel zajlik. „Pedig Orbánra nem jellemző, hogy ilyen PR-lehetőségeket kihagyna.” Tuzsanszkij szerint a magyar miniszterelnök már tudta – Kijiv pedig nem –, hogy hamarosan Moszkvába utazik, és nem akarta sem Zelenszkijt, sem Vlagyimir Putyint magára haragítani. Az ígéret pedig, hogy Magyarországon iskola nyílik az ukrán menekült gyerekeknek, egyértelműen pozitív gesztus.

Sokakat meglepett, hogy Orbán, aki alig fél éve meg akarta vétózni Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdését, végül mégis eljött Kijevbe. Ugyanaz az Orbán, aki Ukrajnát új Afganisztánnak és senki földjének nevezte, aki azt ismételgeti, hogy „ez nem a mi háborúnk” és blokkolja az Ukrajnának nyújtandó támogatások egy részét, aki még az orosz invázió kezdete után is bírálta az Oroszország elleni szankciókat. Aki 2017 óta megvétózza Ukrajna EU- és NATO-integrációját, arra hivatkozva, hogy Kijev elnyomja a magyar kisebbséget.

Blöff és provokáció

Kijiv után Orbán rövid látogatásra Moszkvába utazott, szinte átutazóban Azerbajdzsánba. Korábban az orosz elnök akár megalázónak is tekinthetett volna egy ilyen gesztust, egy ilyen rövid találkozót. Most azonban profitálhat a látogatásból, a békefelhívásból, „megmutatta, hogy kész találkozni a nyugati politikusokkal, az EU vezetőivel, kész tárgyalni a békéről” – mondta Tuzsanszkij.

„Vagyis ez egy politikai összeesküvés Budapest és a Kreml között. Sajnos nem ez az első alkalom, hogy Orbán és Putyin eképpen együttműködtek” – mondta az ICES igazgatója.

Orbán a politikai performanszával próbálta meg magát a Kijivtől és Moszkvától egyenlő távolságra álló közvetítőként feltüntetni.

Az elemző szerint nem Putyin kérte Orbántól, hogy látogasson el Moszkvába, hanem a magyar kormányfő kezdeményezte a találkozót. „Blöff és provokáció Orbán részéről, hogy közvetítőként próbálja feltüntetni magát” – mondta Tuzsanszkij.

„Természetesen Orbán nem közvetítő és nem is volt az. De úgy érezheti, eljött ideje, mert a svájci békecsúcs lezajlott, és a világ fővárosaiból – Washingtonból, vagy inkább Mar-a-Lago-ból, Pekingből és Moszkvából – érkeznek békejavaslatok.” Ezek nagyon különbözőek, de Orbánnak, az EU soros elnökségét betöltő ország vezetőjeként ez kihagyhatatlan lehetőség a szereplésre.

Nagykövetre várva: Idén augusztusban lesz egy éve, hogy Magyarország befogadta Sándor Fegyir nagyköveti kinevezését, ám az Ungvári Egyetem tanára még nem foglalta el állomáshelyét. Februárban egy háttérbeszélgetésen a kijivi védelmi minisztérium képviselőjétől próbáltam megtudni, hol akadt el az ügy, de a kérdésekre értetlenkedés volt a válasz: a katona nem hallott se a kinevezésről, se késlekedésről. „A nagyköveti kinevezéséről még mindig nincs végleges döntés” – mondta Tuzsanszkij, aki új jelöltről sem tud. „Információim szerint idén január óta nincs bürokratikus akadálya Sándor Fegyir kinevezésének.” Ahhoz, hogy új nagykövetként Budapestre utazhasson, le kellett szerelni a hadseregtől, és ez most „Ukrajnában nagyon nehéz, mert az eljárás nincs szabályozva”, utána pedig különböző ellenőrzéseken kell átmennie a jelöltnek. „Nehéz megmondani, hogyan fog végződni a folyamat, de az biztos, hogy Sándor Fegyír magyarországi nagyköveti kinevezése egyre problematikusabbnak tűnik” – mondta az ICES igazgatója.

A moszkvai látogatás után világos, „Orbán azt tervezi, hogy Ukrajnát továbbra is túszként és ürügyként használja fel a geopolitikai alkudozáshoz” – mondta Tuzsanszkij. Orbán 2014-ben felismerte, sokkal kifizetődőbb, ha Ukrajnát cserealapnak használja, semmint egyenrangú jószomszédi kapcsolatokat alakítana ki vele. „Ez leginkább abban nyilvánul meg, ahogyan Orbán csapata az ukrajnai magyar kisebbség jogait instrumentalizálta. Sajnos az ukrajnai magyar kisebbség az, amely a legtöbbet szenved a magyar vezető taktikájától” – véli az igazgató.

Hasznos is lehet

„Mégis, az ukrán-magyar kapcsolatoknak a látogatás önmagában is áttörést jelenthet. 2017 óta, amikor Ukrajna elfogadta az új oktatási törvényt, Kijiv és Budapest kapcsolata mély válságban van” – mondta az ICES igazgatója. „A diplomáciai feszültség, amely az ukrajnai magyar kisebbség jogainak kérdésével kezdődött, valójában soha nem korlátozódott csupán erre.

Úgy tűnt, hogy a magyar kisebbség jogai inkább ürügyet, mint okot jelentenek Orbánnak a nagyobb játszmákhoz és a nemzetközi zsaroláshoz.”

„Orbán 2022. február 24-e után sem hagyott fel az oroszbarát és populista politikájával”, ami további feszültséget generált. „Az ukrán-magyar diplomáciai válságot a kezdetektől fogva Oroszország szervezte, táplálta és használta ki. Oroszország 2014 óta aktívan kihasználja a Kijiv és Budapest közötti félreértéseket, hogy igazolja ukrajnai agresszióját” – mondta Tuzsanszkij. Szerinte Moszkva párhuzamot vont az agresszió és az érdekvédelem között, azt sugalmazva, ugyanúgy védi az ukrajnában élő oroszok és oroszajkúak érdekeit, mint Magyarország a kárpátaljai magyarok érdekeit.

Mind Kijev, mind Budapest a konfrontációt kezdte normálisnak, a jószomszédi viszonynál előnyösebbnek érzékelni

Az ICES igazgatója azonban nem zárja ki, hogy az ukrán magyar kapcsolatok valamelyest normalizálódnak. „Az új kétoldalú megállapodás egy nagyon jó kezdet lehet. Az a kérdés, hogy valóban megvan-e mindkét félben a jó szándék és a képesség, hogy végrehajtsák a megállapodást.” Szerinte mind Kijev, mind Budapest a konfrontációt kezdte normálisnak, a jószomszédi viszonynál előnyösebbnek érzékelni.

Van még egy tényező, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ez az orosz hibrid befolyás.

Kijivnek és Budapestnek szüksége lenne egy jó és elkötelezett, uniós szintű közvetítőre – mondta Tuzsanszkij, az EU-nak komolyabban kellene támogatnia Ukrajnát a kisebbségi jogi szabályozás és -infrastruktúra reformjában.

„Ez ne csak a tagjelölti státusz egyik kritériuma legyen, mint 2022-ben, ne csak értékelés és tanácsadás a Velencei Bizottság részéről, ne csak segítség a Magyarországgal folytatott tárgyalások moderálásában.” A közvéleménynek „el kell magyarázni, miért jelentik a nemzeti kisebbségek, a multietnicitás a demokrácia erejét és alapját, nem pedig a gyengeségét”. Szerinte Ukrajnában „még él a posztszovjet, birodalmi felfogás, a kisebbségekben a fenyegetést és a szeparatizmus forrását látják”.

Az ukrán nemzetiségűek „sokáig kisebbségnek számítottak a független Ukrajnában, hiszen Oroszország befolyása révén a multikulturalizmus, a többnyelvűség és az oroszul beszélők jogainak védelme álcája alatt az orosz nyelv és kultúra felsőbbrendűségének gyarmati diskurzusát erőltette”.

Az elemző szerint Ukrajna 2014 óta e tekintetben traumatizált, mivel „Oroszország az orosz kisebbség és az orosz ajkúak jogainak kérdését Moszkva ürügyként használta fel az agresszió megindításához, 2022-ben pedig ugyanezt tette, amikor a háborút elindította”.

Ezért Ukrajnában a Magyarországgal folytatott vitát „gyakran az orosz diskurzusban értelmezik, ami nagy hiba”.

Ukrajnának segítségre van szüksége, hogy szétválassza az orosz birodalmi, oszd meg és uralkodj elven alapuló birodalmi diskurzust a kisebbségi jogokról szóló európai diskurzustól, amely a nemzeti kisebbségek közéletbe való maximális bevonásáról, a politikai nemzet építéséről stb. szól. „A kisebbségi jogok kérdése nemcsak az ukrán-magyar kapcsolatokban fontos, hanem az ukrán-román és az ukrán-lengyel kapcsolatokban is” – mondta Tuzsanszkij.

Makai József

Fotó: Dmitro Tuzsanszkij személyes archívuma.

Source