Csak néztünk, mint libsik az udvarhelyi nagymisén

• 14 éves lett egy független, tökös, bárkit kifigurázó városi újság Erdélyben: a székelyudvarhelyi Udvarhelyi Hírportál, azaz az uh.ro
• A születésnapjukon meglátogattuk őket, hogy lelket és tapasztalatokat öntsünk egymásba.
• Jártunk buliban, blokkházban és templomban is, és egy csomó mindent tanultunk.
• A legfontosabbat a katolikus pélbánostól: „Jobb távolról szeretni valakit, mint közelről vesződni vele.”
• A csodás hír: Erdély tisztán magyarlakta része sokkal emberibb hely, mint a kortárs Magyarország.
• De az se semmi, hogy a zöldséges halászlé egyáltalán nem olyan borzalmas, mint ahogy az hangzik.

A székelyudvarhelyi főtérre érve észreveszem, hogy a turulszobor talapzatán csapzott koldus napfürdőzik az inkább kaliforniai októbervégeket idéző időjárást kihasználva. Ezt csak azért jegyzem meg, mert eddig nem láttam errefelé sem hajléktalant, sem kéregetőt. Közelebb érve kiderül: nem koldus az, hanem Ács Dani. Pedig úgy tudtam, hogy a katolikus templomban van misén! Félig fekve hever a talapzat lépcsőin, arcát fura módon nem a Nap, hanem az obeliszk töve felé fordítva. El nem tudom képzelni, mit csinálhat, a távolból úgy néz ki, mintha a Román Műemléki Hivatal minőségi ellenőre lenne, aki a kőlábazat illesztéseit vizsgálja. Edit és Robi, az Udvarhelyi Hírportál főszerkesztő-lapigazgató párosa bezzeg kapásból sejtik, mit nézeget ennyire elmélyülten. „Hogy szúrhatta ki az elírást?” – csodálkozik Edit.

Hogy milyen elírást?

Gyorsan megtudom, hogy a milleniumi székely emlékművön olvasható a Fidesz történetének legviccesebb, ráadásul bronzba vésett nyomdahibája. Az akkor még ellenzéki képviselő Orbán Viktor és Szász Jenő akkori udvarhelyi polgármester által 2008 májusában felavatott emlékmű avatójáról megemlékező, kőlábazatra csavarozott fémtáblára ugyanis felvésték a szoborállítás összes támogatójának nevét, köztük Lázár Sándor hódmezővásárhelyi polgármesterét is. És már 15 év eltelt, és még nem javították ki.

„Sanyikám – gondolom magamban –, ezt Orbán tuti, hogy minden alkalommal röhögve nézegeti, amikor erre jár.” Már ott állunk három méterrel Dani mögött, aki – most már jól látom – azért görnyed oda annyira, hogy egészen közelről le tudja fotózni a fémtáblát. Se lát, se hall szegény, így gondolkodnom sem kell. Reszelős álszékely-elképzelt Orbán-szavazós hangon elbődülök:

„LIBSI!”Ács riporter úgy rándul össze, mint akibe elektromos vasvillát döftek, majd szabályosan megpördül a levegőben. Mintegy lassításban úszik el előttem a krétafehér arca és a kigúvadt szeme. El is szégyellem magam kicsit, de annyira jó itt, hogy egészen elfelejtettük a hazai nyomasztást, így már indulás előtt fontos elkezdeni az akklimatizációt.