Diplomáciai vereség és csekély területi nyereség: Putyin harkivi offenzívájának eddigi mérlege
Korrupt közbeszerzések és a nyugati fegyverekkel kapcsolatos korlátozások is gyengítették az ukrán erőket az újranyitott harkivi fronton.
Oroszország májusban nyitott új frontot az Ukrajna elleni háborúban, a kezdeti orosz előrenyomulást az is segítette, hogy az ukránok eddig nem lőhettek át orosz területekre nyugati fegyverekkel – az új támadás után azonban szabad kezet kaptak, ami miatt lendületet vesztett az orosz offenzíva.
Ukrajna második legnagyobb városában az idei május volt a több mint két éve tartó háború legnehezebb hónapja. Az orosz határtól csak 20 kilométerre fekvő várost naponta többször is bombázták, beleértve civil objektumokat is. Május 25-én egy barkácsáruházba csapódott két orosz bomba, megölve 19 embert, köztük két gyermeket.
A 2022-es invázió után Harkiv közel 1,5 millió lakosának mintegy fele elhagyta a várost. Az első hetekben az orosz csapatok már ellenőrzésük alatt tartották a város körüli falvakat, de magát Harkivot nem tudták elfoglalni vagy bekeríteni. 2022 szeptemberében aztán az ukrán erők egy meglepetésszerű ellentámadás során kiszorították csaknem az egész Harkiv régióból a megszállókat, azóta a frontvonal közvetlenül az orosz-ukrán határ mentén húzódott.
Oroszország újranyitja a harkivi frontot
Hosszú ideig ezen a frontszakaszon nem is került sor jelentősebb összecsapásokra, leszámítva a határmenti ágyúzásokat, és az ukránokhoz átállt orosz önkéntesek elszórt betöréseit az oroszországi Belgorod felé.
Frontvonalak júniusban a DeepstateMap térképén. Fehér kontúrral kiemelve Harkiv megye.
Ennek lett vége idén májusban, amikor Oroszország május közepén újranyitotta a harkivi frontot.
Az első napokban az oroszok több határközeli falut elfoglaltak, amelyeket az ukrán hadsereg még 2022-ben felszabadított.
Az offenzíva csúcsán a korábbi frontvonaltól mintegy 10 kilométer mélyen hatoltak be ukrán területre az oroszok, ami ugyan nem lenyűgöző áttörés, de így is a legnagyobb területi nyereséget eredményezte az elmúlt másfél évben. Harkiv városát példátlan bombázás érte, csakúgy, mint a támadás irányában fekvő másik nagyobb várost, Vovcsanszkot, ahonnan evakuálták a civileket. A város hamarosan szintén csatatérré vált.
Korrupció és szabotázs gyanúja
A készülő támadásról már hónapokkal előre lehetett tudni: ukrán katonai források már januárban arról számoltak be, hogy jelentős csapatösszevonásokat figyeltek meg a határ orosz oldalán. A támadás tehát nem volt meglepetésszerű, mégis készületlenül érte az ukrán védőket, két okból.
Vovchanks júliusi drónfelvételen, forrás: https://twitter.com/DevanaUkraine
Az első ok az ukrán fegyveres erők belső problémáira vezethető vissza. Harkiv környékének felszabadítása után az ukrán hadvezetés erődítések építését rendelte el az orosz határ mentén. Idén májusban azonban több ukrán forrás is megerősítette, hogy azok ezek az erődítések csak hiányosan készültek el. Gyenyisz Jarovlavszkij, a harkivi front megerősítésére áthelyezett 57. motorizált dandár parancsnoka a közösségi médiában azt írta:
a határ mentén egyszerűen hiányoztak az aknamezők és betonerődítmények, amelyeknek elvileg már el kellett volna készülniük,
így a határmenti állásokat a védők hamar kénytelenek voltak feladni. A jelenség mögött korrupciót vagy szabotázst sejtett.
A közfelháborodás hatására az ukrán védelmi minisztérium közleményben „abszurd dezinformációnak” nevezte, hogy elhanyagolták volna a határ megerősítését. Ehelyett, mint mondta, az erősebb védelmi vonalat a határtól távolabb, egy jobban védhető vonal mentén építették ki.
Azonban a Harkivi Korrupcióellenes Központ (KhAC) és a Mezha.net hírportál májusban olyan információkat hozott nyilvánosságra,
amelyek alapján korrupt közbeszerzések vezethettek az erődítések gyengeségéhez.
Mint írták, 2022 után több mint 200 közbeszerzési eljárást folytattak le erődítmények kiépítésére, ezek közül sokban pályáztatás nélkül hirdettek eredményt. Sok közbeszerzést kevésbé megbízható vállalkozások nyertek, „amelyek tulajdonosai nem tűnnek sikeres üzletembereknek: nyitott bírósági ügyeik vannak (…) néhányuk végrehajtás alatt áll.” A KhAC már tavaly is írt egy jelentést korrupciógyanús harkivi szerződésekről, amelyeket regionális hatóságok bíráltak el.
Nem lőhettek vissza
Ennél is nagyobb problémát jelentett az, hogy az ukránok, bár látták a határ mentén felvonuló ellenséget, gyakorlatilag nem lőhettek rájuk. Az ukrán hadsereg nagy hatótávú csapásmérő eszközeinek nagy részét mára a nyugati fegyverrendszerek teszik ki, de ezeket (különös tekintettel a német és amerikai fegyverekre)
azzal a feltétellel kapták meg, hogy nem használják őket oroszországi célpontok ellen, csak Ukrajna nemzetközileg elismert, Oroszország által megszállt területein vethetik be őket
– ez része az „eszkalációmenedzsmentnek”, amely az Oroszország által kijelölt „vörös vonalakat” hivatott nem áthágni. Igaz, Putyin eddig nem váltotta be fenyegetéseit, amikor korábbi „vörös vonalak” kerültek áthágásra (nagy hatótávú rakéták, vadászgépek szállítása Ukrajnának).
Ez a herszoni vagy donyecki frontokon még kisebb problémát okoz, hiszen itt a frontvonal bőven Ukrajnán keresztül húzódik, így az oroszok kénytelenek a megszállt területeken létrehozni például fegyverraktárakat, itteni repülőtereken állomásoztatják harci repülőiket, helikoptereiket. Ezek pedig célponttá válnak az ukrán nagy hatótávú fegyverek (például a nemrég átvett ATACMS rakéták) számára.
Ukrán katonák a harkivi front közelében, forrás: https://twitter.com/MaxRTucker/
Nem így Harkivnál, ahol a frontvonal egyenlő volt az orosz-ukrán határral, így hasonló célpontokat nem támadhattak az ukránok. A támadás első szakaszaiban még azokra a tüzérségi lövegekre sem lőhettek vissza, amelyek az állásaikat bombázták. Ennél is nagyobb gondot jelentettek az orosz siklóbombák: az oroszországi reptülőterekről felszálló bombázók a határ mögött oldották le azokat a bombákat, amelyek siklószárnyakkal repültek a célpontba. Az ukránok sem a gépekre, sem a repülőtereikre nem lőhettek, csak magukat a bombákat próbálhatták kilőni, amint azok átlépték a határt.
Az orosz támadás napján leálltak a Starlink-terminálok
Egy harmadik, még tisztázatlan hátterű jelenség, ami az oroszoknak kedvezett, a Starlink terminálok leállása volt az orosz offenzíva kezdetén. Az ukrán hadsereg nagyrészt az Elon Musk tulajdonában álló internethálózaton keresztül irányítja a felderítő drónjait, ezek azonban váratlanul megvakultak a harkivi támadás első napján – egyelőre nem tudni, hogy az oroszok ezt valamilyen jelzavaróval, vagy a rendszer másfajta szabotálásával érték el.
A támadás második hetében már láthatóan elfogyott az oroszok kezdeti lendülete, a támadás heves ellenállásba ütközött, miután több harcedzett ukrán dandár érkezett a térségbe a keleti és déli frontról. Nem sokkal később már az ukránok folytattak ellentámadást Vovcsanszk város környékén. Május 20-án az oroszok átkeltek a várost kettészelő Vovcsa folyón, de a hídfőállást nem sokáig tudták tartani. A Forbes tudósítása szerint az ukrán ellentámadás nyomán a város központjában több száz orosz katona került csapdába, akik később megadták magukat. Július második felére a frontvonal nagyrészt stabilizálódott Harkiv körül,
Vovcsanszk nagy részét jelenleg az ukránok ellenőrzik, akik 22-én arról számoltak be, hogy az oroszok elkezdtek visszavonulni a város alól.
A harkivi offenzívában fordulatot hozhatott az is, hogy május végén az Ukrajnának katonai támogatást nyújtó államok hozzájárultak, hogy a fegyvereiket Oroszország területe ellen is használják (először csak a harkivi offenzíva kapcsán, később már ilyen megkötéseket sem hagytak). Júniusra már jelentősen csökkentek az orosz siklóbomba-támadások Harkivnál, ami mögött az állhat, hogy az orosz légierő már nem tevékenykedhet „diplomáciai védelem” alatt.
Összességében folytatódott az a tendencia, ami már a 2023-as ukrán ellenoffenzíva óta tart: a haditechnika állapota (a drónokkal történő felderítés általánossága miatt nehéz meglepetésszerű támadásokat indítani) a védekező félnek kedvez, a támadó fél nem képes gyors áttörést elérni. Az elmúlt évben az orosz fél ismét támaszkodhatott tüzérségi fölényére, amely segítségével lassan képes volt előrehaladni. Azonban az újrainduló amerikai támogatások és az európai lőszerszállítmányok érkezésével már csökken az orosz tüzérségi főlény.
Ukrajna számára a legnagyobb problémát továbbra is az emberhiány jelenti: ez idén nyáron még várhatóan konstans marad, csak utána javulhat, ahogy az év elején elindult újabb mozgósítás során kiképzett katonák először megjelennek a frontokon.
Mi lehetett Putyin célja?
Kérdéses, hogy mi lehet Oroszország célja a harkivi front újrnyitásával. Nem valószínű, hogy az offenzíva Harkiv elfoglalására irányult: a támadáshoz becslések szerint 30-60 ezer katonát vontak össze, ami aligha lett volna elég egy 1,5 milliós város bevételéhez. Feltűnő az is, hogy a harkivi offenzívában jórészt csak gyalogos alakulatok vettek részt, ami arra utal, hogy az oroszok nem készültek az ukrán megerősített vonalak hirtelen áttörésére.
Putyin állítása szerint nem célja Harkiv elfoglalása, ehelyett a hadművelet célja egy „biztonsági zóna” kialakítása, ami az orosz Belgorod határrégiót hivatott megvédeni. Ha valóban ez a cél, akkor a támadás kudarcot vallott, hiszen épp ennek köszönhető, hogy mostantól az ukránok nyugati fegyvereiket is szabadon használhatják orosz területek ellen. Ráadásul a Harkiv közeli határszakasz jelentős részét továbbra is Ukrajna ellenőrzi.
További lehetőség, hogy a harkivi offenzíva célja valójában az, hogy ukrán csapatokat vonjon el más területekről, amiket az oroszok valóban akarnak
– ez elsősorban Donyeck megye nyugati része, Csasziv Jar és környéke lehet.
Előbbi sikerült is, hiszen a Harkivi területre küldött dandárok között volt többek között a Nemzeti Gárda 42. gépesített, 92. rohamosztag és a Hartija dandár, amelyek addig Donyeckben harcoltak. A harkivi támadással párhuzamosan az oroszok itt is támadásokat indítottak: a megszállt Avdijivka várostól északnyugatra új állásokat foglaltak el. Szintén újra orosz kézre került a Bahmut melletti Ivanivszke és a tavalyi ukrán ellentámadáskor visszafoglalt Robotine Zaporizzsja megyében. Továbbra sem sikerült azonban elérni a donyecki front egyik fő logisztikai csomópontját, Csasziv Jart, amelynek elfoglalása az oroszok legfontosabb rövidtávú célja.
Érdmes megemlíteni, hogy
a harkivi hadműveletekre létrehozott „Észak” hadseregcsoport vezetője ugyanaz a tábornok, Alekszandr Lapin, aki 2022 őszén vereséget szenvedett a harkivi ukrán ellenoffenzíva során.
A vereség után Lapint leváltották, de azóta ismét javulni kezdett az ázsiója, 2023-ban kinevezték a szárazföldi erők vezérkari főnökének, idén márciusban pedig a Leningrádi Katonai Körzet parancsnokának.
Anders Puck Nielsen, a Dán Királyi Védelmi Főiskola elemzője szerint lehetséges, hogy a harkivi offenzíva valójában nem annyira egy nagy stratégia része, mint amennyire Lapin helyezkedését szolgálja az egymással rivalizáló katonai vezetők harcában; azaz Lapin próbálja valamennyire kiköszörülni a hírnevén esett csorbát.
Rob Lee, a Külpolitikai Kutatóintézet vezető munkatársa a Kyiv Independentnek nyilatkozva azt mondta, „a legrosszabb forgatókönyv nem valósult meg”, Oroszország a vártnál kevésbé tudott előnyt kovácsolni abból, hogy a legnagyobb harcértékű ukrán alakulatokat lefoglalta Harkivban. A frontvonal stabilizálódásával ezek a csapatok várhatóan elkezdenek visszatérni a front forróbb szakaszaira. Mint mondta, szerinte a közeljövőben nem valószínű, hogy Oroszország újabb elterelő hadműveleteket indít, ehelyett „a prioritásuk összességében még mindig Pokrovszk és Donyeck megye lesz”.
Zubor Zalán
Címlapkép: Átlátszó montázs
