Egyre tisztábban látni, mi vezetett a Titan tragédiájához
Szeptember közepétől két héten át tartott a Titan-katasztrófa hátterét bemutató meghallgatássorozat. Cikkünkben összegyűjtöttük a legfontosabb részleteket. The post Egyre tisztábban látni, mi vezetett a Titan tragédiájához first appeared on 24.hu.
Lassan másfél éve már, hogy több millióan követték feszült figyelemmel világszerte, mi lesz az OceanGate vállalat Titan elnevezésű merülőhajóján utazók sorsa. A magánvállalat több merülést megélt hajójának 2023. június 18-án az Atlanti-óceánban, Újfundlandtól 740 kilométerre nyugvó Titanic roncsához való útja során veszett nyoma, amikor is öt ember utazott a fedélzetén, köztük a cég vezérigazgatója és társalapítója.
A kommunikáció hivatalosan helyi idő szerint délelőtt 11:15 körül szakadt meg végleg a Titan és a felszíni kommunikációt biztosító Polar Prince hajó között, ezt követően pedig viszonylag gyorsan megkezdődtek a mentési munkálatok, illetve a matekozás, hogy meddig maradhatnak életben a fedélzeten lévők. A szakértők ekkor jelezték, hogy elvileg 96 órára elegendő oxigén volt a hajón, ám ezt követően napokig nem találtak semmiféle nyomot a jármű hollétét illetően.
A tragédia óta eltelt hónapok során számos terhelő háttérinformáció derült ki a vállalatról: például, hogy a NASA, a Boeing és szinte minden korábbi beszállító vagy partner aggályait fejezte ki a projekt kapcsán. A belsős munkavállalók, akik jelezték a félelmeiket a cég vezetőségének, jobb esetben csak nem kaptak visszajelzést, de volt olyan is, akit rögtön elbocsátottak.
A körülmények pontos feltárása végett az amerikai parti őrség nyilvános meghallgatást hirdetett szeptember 16. és 27. között: a két hetes üléssorozat nyomán pedig rengeteg új információ látott napvilágot az esetről, többek közt a roncsról készült első fotót is itt mutatták be a nyilvánosság számára. A meghallgatás során megkérdezett szakértők, korábbi dolgozók, és a mentést irányító szakemberek nyilatkozatai alapján pedig úgy tűnik, az információk elhallgatása miatt nem csak az expedíció, de a mentés is halálra volt ítélve.
Kapzsiság vezetett a katasztrófához
A tragédia óta eltelt időszakban nemcsak a hatóságok voltak tevékenyek a körülmények feltárását illetően: a nyár folyamán ugyanis a Wired magazin belsős dokumentumok, emailek, valamint a régebbi dolgozókkal és beszállítókkal készített interjúk alapján egy komplex képet adott a cég vállalati kultúráját és Stockton Rush vezérigazgató hozzáállását illetően. Ahogy az erről készült cikkünkben is beszámoltunk, bár a hajó nem kapott tanúsítványt a mélyvízi merülésre, és az azon dolgozó mérnökök több hibát is találtak a prototípusmodelleken és a kész hajókon is, Rush inkább az iparági szabályozásokat bírálta, amelyek szerinte akadályozták az innovációt.
Mint az az oknyomozó munkából kiderült, 2016-ban az OceanGate a Washingtoni Egyetem speciális kamrájában tesztelte a Cyclops 2 – későbbi nevén a Titan – egyik modelljét, amely először kapta meg a könnyebb, forradalminak nevezett szénszálas struktúrát. Amikor azonban elérték azt a nyomást, amely a Titanic mélységében uralkodik, hirtelen erős zaj támadt, a tároló pedig megremegett. A modell a szimuláció során összeomlott, jóval azelőtt, hogy elérte volna az OceanGate által megjelölt biztonsági határt.
A Dél-Karolinában tartott meghallgatás során a cég egy korábbi dolgozója, Matthew McCoy elmondta, hogy amikor 2017-ben a céghez került, gyorsan kiderült, hogy a vállalat nem dolgozik együtt tovább a Washingtoni Egyetem alkalmazott fizikai laborjával, ám akkor nem árulták el, mi volt a szétválás oka. Elmondása szerint visszatekintve ez lehetett az első intő jel – azon túl, hogy a cég dolgozói jelentős részben egyetemi gyakornokok voltak, releváns szakmai tapasztalat nélkül. Nem sokkal később azonban jött a második jelzés is, amikor már az akkor is megtépázott hírnevű Boeing nem vállalta a szénszálas kompozitokból álló szerkezet megépítését.
McCoy elmondása szerint ugyanebben az évben egy üzleti vacsora során ő maga is jelezte Stockton Rush vezérigazgatónak és a cég minőségellenőrzési vezetőjének, Scott Griffith-nek, hogy a hajó minősége nem megfelelő egy ilyen expedícióhoz. Rush ekkor azt mondta, ne izguljon a szabályozások miatt, mert „lefizetett egy kongresszusi tagot, aki gondoskodik arról, hogy minden simán menjen”. Az ex-munkavállaló jelezte: nem tudta hova tenni ezt a kijelentést, ugyanis ez éppúgy vehető megfélemlítésnek, mint hencegésnek.
John Winters, a területi parti őrség tengerészeti felügyelője ugyanakkor kiemelte: az OceanGate nem próbálta meg megkerülni az amerikai szabályozásokat a Titan engedélyeztetésekor. Mint elmondta, az OceanGate egy kis utasszállító hajóra vonatkozó tanúsítványt akart beszerezni, ám amikor ezt nem kapta meg, végül oceanográfiai kutatóhajóként ismerték el a Titánt. A volt vezérigazgató jó barátja, Karl Stanley, aki egyébként maga is merülőhajókkal foglalkozó céget vezet Hondurason, kiemelte: az OceanGate, ha nem is kerülte meg a szabályozást, trükközött: számos utasát ugyanis „küldetésspecialistaként” jelölte meg, annak ellenére, hogy semmiféle szakértelemmel nem rendelkeztek, és nem végeztek fejlesztéseket a merülőhajón.
Ellentmondások sora
A szeptember 16-án kezdődő meghallgatássorozat ideje alatt a nyilatkozókat külön napokra osztották be, ám mivel az eseményt közvetítették, tudtak reflektálni egymás szavaira. A megszólalók között volt David Lochridge, a cég egykori, tengeri műveletekért felelős igazgatója is, aki már 2018 januárjában, az első tervezett Titan-merülés előtt aggályokat fogalmazott meg, többek között a szénszálas hajótest és annak rendszereivel kapcsolatban.
A cég korábbi dolgozója elmondta, Rush és a vállalatvezetés egyfajta bajkeverőként tekintett rá, amiért nyíltan kommunikálta aggályait a fejlesztéssel kapcsolatban. A férfi 2015-től kezdődően dolgozott a cégnél 2018-as elbocsátásáig, és bár ez idő alatt ment végbe a merülőhajó fejlesztésének érdemi része, elmondása szerint ebben nem volt lényegi szerepe. Mint mondta, a cég mindig is az olcsó megoldásokat kereste, és egyedül abban voltak érdekeltek, hogy a Titanichoz indított expedíciókkal mielőbb pénzt hozzanak a konyhára.
A cég gondolatisága kizárólag a profit körül forgott, semmi köze nem volt a tudományhoz
– mondta a korábbi munkavállaló, aki azt is jelezte, a kirúgásában nagy szerepe lehetett annak, hogy egy 2016-os próbamerülés során leégette a vezérigazgatót. A veterán kapitány Lochridge szerint épp az Andrea Doria hajó roncsához vittek volna több fizető vendéget, amikor Stockton Rush úgy döntött, hogy átveszi tőle az irányítást az útra a hajó felett. Mindezt annak ellenére, hogy korábbi, az OceanGate-től független expedíciók során már több mint egy tucatnyian vesztették életüket a 76 méter mélyen fekvő roncsnál. Végül Lochridge-nek sikerült meggyőzni a vezérigazgatót, hogy velük tartson, ám a kapitányi szerepet egészen addig nem kapta vissza, míg a merülőhajó beleakadt a roncsba.
Ezt végül Lochridge vissza tudta tenni, és felszínre vitte a hajót. Elmondása szerint a vállalat vezetője ezt követően hosszú ideig nem állt vele szóba. Egy újabb találkozó után, ahol jelezte aggodalmait, kirúgták. A férfi nem sokkal ezt követően az Egyesült Államok munkahelyi biztonsági és egészségügyi hivatalához (OSHA) fordult, ám nem történt érdemi lépés a cég ellen, sem az ő védelmében. Ezt követően a cég beperelte Lochridge-et bizalmas információk kiszivárogtatásáért, később pedig egy titoktartási nyilatkozatot is aláírattak vele.
Pár nappal később Renata Rojas is beszélt a meghallgatáson, aki önkéntesként vett részt a felszíni csapat munkájában a 2023. júniusi tragikus esemény során. A bankárként dolgozó nő elmondta, hogy ő is ott volt a 2016-os expedíción, amiért akkoriban 20 ezer dollárt fizetett. Lochridge szavaira reflektálva jelezte, hogy semmi hasonlóra nem emlékszik: nem volt sírás, kiabálás, pánik a fedélzetén, és a törött kontroller sem rémlik – mint mondta, a férfi „biztosan egy másik hajón utazott”.
Rojas úgynevezett küldetési specialistaként dolgozott az OceanGate-nek, és az évek során több kisebb merülésen is részt vett, mígnem 2022 júliusában elsők közt jutott el a Titanic roncsához. Amikor arról kérdezték, eljutottak-e hozzá a biztonsággal kapcsolatos aggályok, úgy felelt, mindvégig tisztában volt a rizikóval, amit vállal, de ez nem tántorította el a küldetéstől, amire egyébként évekig spórolt.
Nem egy Disney-kalandként gondoltunk erre az útra. Tudtuk, hogy megtörténhetnek dolgok, amikhez alkalmazkodni kell. Számomra ez olyan volt, mint az Apollo-program. Sosem derül ki, hogy működik-e, amíg ki nem próbáljuk. Neil Armstrong sem kérdezte meg senkitől, hogy hitelesítették-e az űrhajót a hatóságok
– mondta Rojas.
Megdöbbentő mérnöki megoldások
A hajó eltűnésekor rengetegen értetlenkedve konstatálták a hírekben, hogy a több százezer dollárért kínált mélytengeri expedíciókon egy egyszerű PlayStation-kontrollerrel irányították a Titant. Nem ez volt azonban az egyetlen sokkoló mérnöki megoldás az OceanGate háza táján. A cég egy olyan új biztonsági rendszert fejlesztett ki, amely valós idejű, akusztikán alapuló állapotfigyeléssel működött. Az ultra-short baseline (USBL) rendszer előírás szerint úgy működött, hogy amennyiben a műszerek nagy zajt jeleztek volna, a merülőhajót azonnal a felszínre kellett volna hozni.
Iparági szakértők már ezt a berendezést is kritikákkal illették, mivel nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen erős hang jelzi a veszélyt, de még az OceanGate mérnökei is szkeptikusok voltak. Erre pedig minden okuk meg is volt, ugyanis a meghallgatások során Antonella Wilby, az OceanGate egykori alvállalkozója elmondta, hogy egy Excel-táblázatot használtak a merülőhajó nyomon követésére. A rendszert elmondása szerint kézzel vezették, ami amellett, hogy lehetőséget adott a hibákra, jelentős késést is jelentett az adatrögzítésben.
A meghallgatás során Mark Negley is megszólalt, aki még 2013-ban a Boeing Research & Technology mérnökeként kezdett el az OceanGate-tel dolgozni. A férfi társával, William Koch-kal egy 70 oldalas előzetes tervet írt a cég számára, amelyben jelezték, hogy bár a kompozitok erősebbek lehetnek bármely fémnél, akadnak velük nehézségek, idővel például fokozatosan, néha váratlan módon gyengülhetnek, a gyártás során pedig apró hibák alakulhatnak ki bennük. Ez később be is igazolódott, ugyanis a szakértők véleménye szerint az ismételt merülések hatására folyamatosan gyengült az anyag, ami végül az ismert végkimenetelhez vezetett.
Patrick Lahey, a tengeralattjárók gyártásával foglalkozó Triton vállalat társalapítója és vezérigazgatója elmondta, hogy a Titan hemzsegett az amatőr mérnöki megoldásoktól, aggodalmait pedig ő maga is többször jelezte a vállalatvezetésnek. A korábbi merülések során számos hiba elő is jött: megesett, hogy rosszul volt súlyozva a tengeralattjáró, melynek következtében kibillent, és több száz méteren át kontrollálatlanul sodródott a vízben. Volt olyan is, hogy a tolómotorok mondták be az unalmast, egyszer pedig kiemelés során kilőttek a titánból készült rögzítő csavarok, amik a kupola helyzetéről gondoskodtak. Rojas elmondása szerint ezt azonban később orvosolták, és a 4 csavar mellé további 18-at toldottak be a megfelelő rögzítés érdekében. A Titan egyik modelljébe pár évvel korábban egyébként a villám is belecsapott.
Percről perce a katasztrófáról
2023. június 18-án öten vettek részt az Oceangate Titanic-felderítő misszióján: Hamish Harding brit üzletember, Sehzada Dauud pakisztáni befektető, és fia, Szuleman, Paul-Henri Nargeolet francia mélytengeri felfedező és Titanic-szakértő, végül pedig a pilóta, Stockton Rush, aki ugye egyben az OceanGate vezérigazgatója és társalapítója is volt. A tragédiájuk első évfordulója után néhány hónappal kezdődő meghallgatás első napján részletesen bemutatták, milyen események előzték meg a június 18-ai merülést, majd azt is részletezték, hogy milyen időjárási körülmények között kezdődött meg a művelet.
A napló alapján helyi idő szerint 9 óra 14 perckor indult útnak a hajó, majd 4 perccel és 16 másodperccel később a Titan már 165 méter mélyen járt. A kommunikáció egy ideig rendben zajlott, a merülőhajó pedig 5-10 másodpercenként pingeléssel jelezte a helyzetét. Volt azonban egy 15 perces csend, ami után válaszolt a Titan, a Polar Prince pedig jelezte, hogy javítani kell a kommunikáción. Újabb 15 perc elteltével a Polar Prince megint helyzetjelentést kért. A Titan visszajelzett, hogy látják a hajót a kijelzőn.
Itt minden rendben
– érkezett a válasz 10 óra 15 perc körül. Kilenc perccel később ismét küldtek üzenetet: azt írták, hogy nagyon közel vannak a Titanic orrához. 10:47-kor a körülbelül 3341 méteres mélységben lévő Titán azt üzente: „két súlyt ejtettek”, vagyis ballasztoltak. Rob McCallum egykori OceanGate-tanácsadó szerint ez azt is jelenthette, hogy valami baj van, és fel akarnak emelkedni, más szakértők viszont könnyen lehet, hogy a tengerfenékhez közeledve a Titant vezető Rush lassítani akarta a merülést, hogy könnyebben manőverezhessen.
A rendelkezésre álló adatok szerint 10:49-kor jelezték a Titánnak, hogy elvesztették a kommunikációt, ezt pedig 11:15-kor a Polar Prince kapitányának is jelezték. Minden bizonnyal a kommunikáció elvesztésekor következhetett be a robbanás, alig 500 méterre a Titanic orrától, a törmelékek pedig még ennél is közelebb voltak, alig száz méterre. A meghallgatás során a Polar Prince anyahajó parancsnoka elmondta, hogy utólag visszagondolva úgy érezték, mintha megrázkódott volna a hajó, épp azután, miután megszakadt a kommunikáció a Titannal, ám ekkor még nem gondolták, hogy ez robbanást jelentene, ugyanis csak egy enyhe rezgést éreztek.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy nem érezték fontosnak megosztani ezt a részletet a hatóságokkal. Ez egy olyan információ, amelynek nem voltunk birtokában, pedig óriási hatással lett volna a keresési munkálatokra. Annyi információ hangzott el a két hetes meghallgatás során, amelynek nekünk a töredéke sem állt rendelkezésünkre.
– mondta Jamie Frederick, a mentést irányító parti őrség vezetője a meghallgatás zárónapján. A hajónak délután 3 óra környékén kellett volna feltűnnie újra, amikor pedig ez nem történt meg, a protokoll szerint keresésbe kezdtek a felszínen. A parti őrséghez végül helyi idő szerint csak 17:40-kor érkezett be a hívás, miszerint a merülőhajó nem tért vissza a felszínre. A Titan roncsait végül hosszas munkálatok után egy távirányítású hajó találta meg: a kettészakadt testről készült képeket is a meghallgatáson mutatták be először a nyilvánosság számára.
A felkutatásánál azonban jóval bonyolultabbnak bizonyult a jármű felhozatala, amely több hónapig tartott: az utolsó darab 2023 októberében került a felszínre. A roncsokban megtalált emberi maradványokat nagy körültekintéssel emelték ki a búvárhajó belsejéből, amiket később átadtak az orvosszakértőknek.
A parti őrség meghallgatásai a kéthetes nyilvános események után tovább folytatódnak. Hogy mi lesz az ügy vége, egyelőre nem tudni, azonban elég valószínű, hogy az OceanGate nem ússza meg annyival, hogy nem indíthatnak több Titanic-expedíciót. Habár lehet, hogy ez nem is annyira passzolna már a cég profiljába, Guillermo Söhnlein vezető ugyanis most már azt tervezi, hogy 2050-re 1000 embert szeretne a Vénusz légkörébe küldeni.
A hatósági vizsgálatok mellett ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy Nargeolet családja 50 millió dollár értékű kártérítési pert indított az OceanGate ellen, amelyben súlyos gondatlansággal vádolják a merülőhajó üzemeltetőjét.
The post Egyre tisztábban látni, mi vezetett a Titan tragédiájához first appeared on 24.hu.
