Ezért nem vette át a Nobel-díjat Szolzsenyicin

A százöt éve, 1918. december 11-én született Alekszandr Szolzsenyicin már egészen kis gyermekként elhatározta, hogy író lesz. Mivel megfelelő irodalmi kurzusok nem voltak a közeli Rosztovi Egyetemen, végül mégis inkább matematikát tanult, így történhetett, hogy a második világháborúban tüzértisztként került a frontra. Bár korábban semmi baja nem volt a rendszerrel, egy frontról írt 1945-ös, barátjának írt levelében tett egy-két nem helyénvalónak számító megjegyzést Sztálinra.

Annak rendje és módja szerint letartóztatták, a következő 11 évet börtönökben, munkatáborokban és internáltként töltötte. 1956-ban rehabilitálták, sőt 1962-ben megjelenhetett első regénye, a saját Gulag-élményei alapján írt Ivan Gyenyiszovics egy napja.

Hruscsov támogatta

Szinte hihetetlen, hogy a sztálini munkatáborok kegyetlen világát bemutató írást kiadták a Szovjetunióban (1963-ban egyébként magyarul is megjelent), ehhez Hruscsov személyes, határozott utasítása kellett, aki a Politbüro ülésén állítólag a következő szavakkal indokolta döntését:

Mindegyikőtökben ott lakozik egy sztálinista, még bennem is. Gyökerestül kell kiirtanunk ezt a rémséget.

A hruscsovi olvadás hívei ünnepelték a könyvet, a főtitkár ellenfelei a fogukat csikorgatták, de a szellem ezzel kikerült a palackból, az Ivan Gyenyiszovics Nyugaton is sokaknak villantotta fel a sztálini Szovjetunió valódi arcát.

Hruscsov viszont 1964-ben megbukott, Szolzsenyicin pedig azonnal tiltólistára került, 1965-ben a titkosrendőrség is házkutatást tartott nála. Ugyan ekkor már dolgozott nagyszabású dokumentumregényén, a Gulag-szigetvilágon, szerencsére elővigyázatos volt, a készülő írás nem került illetéktelen kézbe. Ezután még óvatosabb lett, a lassan végleges formát öltő kéziratot több darabban, barátainál tárolta, a kész verziót pedig több másolatban, sőt mikrofilmen is elrejtette, majd részletekben nyugatra juttatta. Fenyegetett helyzetén nem sokat enyhített az 1970-es irodalmi Nobel-díja sem,

ezt át sem vette, mert attól félt, többet nem utazhat haza.

A Gulag

A Gulag-szigetvilágot eredetileg nem akarta külföldön kiadatni, de amikor egyik kedvenc gépírónőjét kihallgatta a titkosrendőrség, majd a nő öngyilkos lett, zöld utat adott egy párizsi kiadónak. A vaskos, a Gulag működését, a sztálini és szovjet rendszer szörnyűségeit adatokkal is bemutató könyv először 50 éve, 1973. december 28-án jelent meg Párizsban, de orosz nyelven. Azonnal versenyfutás kezdődött a fordításokkal, a következő hónapokban, években egyre-másra jelent meg újabb nyelveken.

Arról persze szó sem lehetett, hogy ezt is kiadják a Szovjetunióban (vagy akár Magyarországon), és a szovjet vezetés maradék türelmét is eljátszotta Szolzsenyicin: Nobel-díjasként ugyan börtönbe már nem zárták, de 1974 februárjában letartóztatták és kiutasították az országból, állampolgárságát is elvették, csak 1994-ben költözhetett haza.

Bár legnagyobb szabású munkáját ő maga nem tartotta igazi irodalomnak, mások pedig azt kifogásolták, túl sok ellenőrizetlen anekdota, légből kapott adat szerepel benne, a Gulag-szigetvilág mérhetetlen csapást jelentett a Szovjetunió ekkorra már igencsak megtépázott renoméjára. Elsőként mutatta meg, hogy az elnyomás, a rettegés és a kényszermunka nem elszigetelt félresiklása, hanem alapvető politikai eszköze a rendszernek.

The post Ezért nem vette át a Nobel-díjat Szolzsenyicin first appeared on 24.hu.