Gyászba borult a Vígszínház: így búcsúzik Reviczky Gábor

Szomorú közlemény jelent meg hétvégén a Vígszínház közösségi oldalán. „A Vígszínház társulata mély fájdalommal adja hírül, hogy 82 éves korában, április 2-án elhunyt szeretett kollégánk, a magyar színházi élet egyik meghatározó háttérmunkása, Krisztiáni István, a Vígszínház legendás szcenikusa, aki több mint hat évtizedes munkájával maradandó nyomot hagyott a hazai és nemzetközi színpadokon” – kezdődött a gyászhír.

Érkeznek a részvétnyilvánítások

A hazai színházi élet jeles képviselői közül sokan gyászolják őt. A poszt alatt többen fejezték ki részvétüket. Erkel László Kentaur ezt írta: „Drága Pista bátyám, nagyon fogsz hiányozni!! Nyugodj békében!”

Egri Márta csak egyetlen szót írt: „Fájdalom.”

Reviczky Gábor pedig ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Nyugodj Békében Drága Pisti!”

Bodor Johanna táncművész pedig így emlékezett: „Nagyon- nagyon sajnálom… Fantasztikus színházi ember volt, ráadásul jószívű és kedves. Nyugodjon békében…”

Mint egy nagy család

A színház elhunyt szcenikusa a közlemény szerint pályáját 1961-ben kezdte a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban, ahol díszítőként dolgozott, és ahol már korán megmutatkozott kivételes tehetsége, esztétikai érzéke és elkötelezettsége. Dolgozott a Déryné Színháznál, Kaposvárott, a Madách Színházban, de hivatásának igazi otthona a Vígszínház lett, ahol évtizedeken át meghatározó szerepet játszott mint színpadmester, majd szcenikus.

Neve összefonódott a hazai színháztechnika fejlődésével. Munkásságát mindig a precizitás, a kreativitás és a csapatmunkába vetett hite jellemezte. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a látvány csak akkor lehet tökéletes, ha minden részlet összhangban van. Nem csupán technikai kivitelező volt, hanem alkotótárs, aki pontosan értette a rendezők és tervezők szándékait, és segített azok megvalósításában. Pályafutása során több neves tervezővel dolgozott hazai és külföldi produkciók díszletein. Nevéhez fűződnek legendás előadások Szentendrén, a Margitszigeti- és a Szegedi Szabadtéri Színpadon és a Papp László Sportarénában is. Munkásságát számos kitüntetés kísérte: háromszor lett kiváló dolgozó, Szentendre város plakettjének birtokosa, miniszteri dicséretek, Várkonyi Zoltán-emlékérem, a Magyar Köztársaság Ezüst és Arany Érdemkeresztje, valamint a színházi műszaki élet egyik legrangosabb elismerése, a Tolnay Pál-életműdíj.

Krisztiáni István úgy tekintett a Szent István körúti teátrumra, mint második otthonára, ahol családtagok várják. „Az egész olyan, mint egy nagy család. Ezért is szeretek itt, a Vígszínházban lenni, mert mindenkinek megvan a saját feladata, a saját helye, és így nagyon célratörő, szép munkát lehet végezni. Nem lehet mellet döngetni, hogy „megcsináltam”, mindig többes számban kell beszélni, mert a feladatokat csak közösen tudjuk megoldani. Talán szerénységnek hangzik, de ez az igazság. Lehet, hogy én találok ki valamit, de többnyire inspirálnak a munkatársaim, és azt közösen valósítjuk meg. Jó az összhang a világosítókkal, hangosítókkal, kellékesekkel, és ez az egész produkció összhatásán is meglátszik. Ez egy nagyüzem, három színpadon sok-sok bemutató egymás után, és mindegyik nagyon igényes. (…) Minden napnak megvan a maga sikerélménye, és a sok fárasztó munkáért kárpótol a bemutató és az előadások sikere. Nagyon jó érzés nekem, hogy ha megvalósul egy-egy tervezői elképzelés, és a rendező is azt látja a színpadon, amit szeretne, a színészek pedig jól érzik magukat a díszletben.”

Kiemelt kép: Steindl Gabriella/fotocentral.hu

The post Gyászba borult a Vígszínház: így búcsúzik Reviczky Gábor first appeared on Story.