Gyulai Viki: „Befektetünk Samu jövőjébe”

„Leginkább azért voltam izgatott az első napon, mert mint megtapasztaltam, nemigen lehet az iskola környékén parkolni – kezdi nevetve Gyulai Viki, és bár ez sok helyen tényleg komoly gond a csemetéket autóval hozó-vivő szülőknek, illetve nagyszülőknek, azért nem emiatt marad emlékezetes számára 2024 szep­tember másodika. – Lefotóztam Samut otthon, az iskolában, majd végignéztem, ahogyan elfoglalja a helyét az osztályban. Megható volt látni…”

Angolul és magyarul tanítják

Az énekesnő és férje egy alapítványi iskolát választottak Samunak. Van tandíj is, ami nem kevés. „Úgy álltunk hozzá, hogy ez befektetés Samu jövőjébe. Mindenkinek megvan a véleménye a hazai oktatásról, nekünk is, mi úgy gondoltuk, hogy a fiunknak ott a legjobb, ahol elsősorban a képességére, a tehetségére fókuszálnak, azt fejlesztik, illetve az életre nevelik a pedagógusok. Az is szempont volt, hogy mostantól angolul is fog tanulni bizonyos tantárgyakat. Mi eddig nem tanítottuk sem angolra, se írásra, se olvasásra, minek is? Hiszen gyerek, hadd játsszon. Sőt  volt az iskolában egy szülői értekezlet, ahol kifejezetten kérték, hogy hagyjuk rájuk ezeket a feladatokat, mert az az ő dolguk, saját módszerrel dolgoznak, és nem kell a gyereket sem összezavarni” – sorolja a kétgyermekes anyuka, aki hozzáteszi, hetente egyszer azért Samu eljárt egy iskolai felkészítőre, ahol játékos feladatokat, rejtvényeket, szövegértést gyakoroltak. Ez jól jött, hiszen az alapítványi iskolában erről szólt a felvételi.

Nem kap se fekete, se piros pontot

Samu iskolája abban is eltér sok más sulitól, hogy itt nemcsak tankönyveket, de füzeteket és minden egyéb oktatási eszközt is biztosítanak. „Tolltartót kellett venni egyedül, no meg egy iskolatáskát – meséli jókedvűen Viki. – Samuval együtt választottuk ki a ceruzákat és a többi írószert. Azt mondták, hogy házi feladatot nem hoznak haza, mert délutánonként csoportosan dolgoznak majd különböző projekteken, és nem lesz sem osztályozás, de még csak piros és fekete pont sem az első osztályban. Negyedévente értesítenek majd bennünket a gyerekünk fejlődéséről.”

Viki azt mondja, fiát most még minden érdekli, majd elválik, hogy a humán vagy a reál­tárgyak lesznek a kedvencei. Annyi biztos, hogy a testnevelésórát szeretni fogja. „Az édesapja családjában több élsportoló van, a mozgás szeretetét és a tehetségét onnan örökölte. Sok sportot kipróbált már, nyáron például teniszezett, és igen jól ment neki. Talán most, elsőben letisztul az is, melyik az a sport, ami igazán kedvére való, de ha most nem, akkor sincs semmi, ráér.”

„Szerettem kisdobos lenni”

Ahogy szeptember tájékán oly sokunknak, úgy Vikinek is eszébe jutottak a saját sulis élményei, amelyek közül szívesebben emlékszik vissza az általános iskolaiakra, mint a gimisekre. „Budapesti vagyok, egy sarokra volt tőlünk a suli, és a környékről az összes ismerős gyerek odajárt. Már ez megadta az alaphangulatot, hisz mindenki ismert mindenkit. Szerettem az őrsi gyűléseket, a számháborúkat, az akadály- és minden más versenyeket. Micsoda közösségi élmények ezek! Összekovácsoltak minket, és életre szóló barátságok születtek köztünk. Szerintem sokan emlékszünk vissza a boldog békeidőkre. Szerettem kisdobos lenni, úttörő is voltam, de csak egy évig – teszi hozzá jókedvűen Viki, és azt is, hogy neki egykor az irodalom volt a kedvence, a fogalmazás és az olvasás. – Ha valamit kívánnék Samunak, az az lenne, hogy érezze magát jól az iskolában, szerezzen barátokat és olyan élményeket, amelyekre évtizedekkel később is szívesen emlékszik vissza.”

Kiemelt kép: Archív, Korponai Tamás/fotocentral.hu

The post Gyulai Viki: „Befektetünk Samu jövőjébe” first appeared on Story.