Ha földönkívüli űrhajók begyűjtését nem is, hód-dinoszauruszok kutatását biztosan finanszírozta az amerikai kormány

• Az amerikai kormány titokban földönkívüli űrhajók birtokában van, állítja egy korábbi titkosszolgálati képviselő, David Grusch, aki az úgynevezett UAP Task Force-ban (UAP Munkacsoport) szolgált.
• Az UAP (Unidentified Aerial Phenomena, azonosítatlan repülő jelenség) az UFO újonnan fabrikált márkaneve, hogy az előítéleteket lemosva róla sikerüljön átemelni a témát a folklórból a tudományosan komolyan vehető kérdések közé.
• A korábbi tisztviselő kijelentéseinek hatására ezen a héten kongresszusi vizsgálat és meghallgatások indultak, ahol Grusch is megismételte az állításait.
  
• Van érdemi jelentősége a fejleményeknek, vagy csak sokaknak megszaladt a fantáziája a Pentagon környékén? Miért van mostanában annyi ufós, bocsánat, UAP-os hír? És miért költötte emiatt az amerikai kormány az adófizetők pénzét farkasemberek és félig dinoszaurusz-félig hód lények kutatására?
  

Az amerikai kormány „egzotikus”, azaz nem emberi, feltételezhetően földönkívüli eredetű, sértetlen és részben sértetlen légi járművek birtokában van, és titkos programokon keresztül rejtegeti azokat a nyilvánosság, sőt a kongresszus elől évtizedek óta - ezzel a meredek állítással lépett júniusban a nyilvánosság elé az amerikai titkosszolgálat nemrég leszerelt tisztviselője, egy sokszorosan kitüntetett háborús veterán, David Grusch, mint „whistleblower”, azaz szivárogtató.

Grusch sztorija nem tartalmaz új elemeket az UFO-mítoszok rajongói számára, de az általában csak a Hihetetlen Magazint foglalkoztató történetekhez képest a tálalás több szempontból is újszerű. Egyrészt a korábbi tisztviselő hivatalos, törvény által biztosított csatornát használt, azaz bejelentést tett az amerikai hírszerzés főfelügyelőjének hivatalánál, hogy titkos információkat osszon meg az amerikai szenátus hírszerzési bizottságával - aminek a vezetője hitelesnek találta a panaszait, bármit jelentsen is ez -, másrészt több más, magasrangú titkosszolgálati tisztviselő is kezeskedett Grusch megbízhatóságáért. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a hírt komolyabb médiumok is közölték szerte a világban.

A bejelentés hatására az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa hivatalos vizsgálatot kezdeményezett. Más érintettekkel egyetemben tanúként hallgatta meg Grusch-t, és megtekintette az esetleges bizonyítékokat. A vizsgálat egyik vezetője, a republikánus Tim Burchett egy tévés interjúban már jóval korábban lelkesen ki is jelentette, hogy „nem vagyunk egyedül”.

Az alapsztori az eredeti állításokat követően gyorsan eszkalálódott. Grusch egy azóta adott interjúban már halott pilótákról, 12 különböző járműről, egy 1933-ban Olaszországban lezuhant, Mussolini által begyűjtött, majd tőle elkobzott űrhajóról, a szuperhatalmak között zajló titkos fegyverkezési versenyről beszélt, és a földönkívüli mellett az „interdimenzionális” eredetet sem zárja ki. Egy vele állítólag kapcsolatban álló ügyvéd a Daily Mailnek pedig azt taglalta, hogy az egyik „űrhajó” kívülről ugyan nem tűnik nagynak, de akit beküldtek megvizsgálni, az hirtelen egy futballstadion-méretű térben találta magát, és émelyegve távozott pár perc után, miközben odakint több óra eltelt.

Grusch története és az arra érkező reakciók illeszkednek egy nagyobb trendbe, ami az utóbbi években erősödni látszik a mainstream médiában: mintha az amerikai politika nagyobb hajlandóságot mutatna az UFO-jelenség legitimációjára - ide tartozik az ufók átkeresztelésre UAP-ra is -, ezzel párhuzamosan pedig a téma társadalmi elfogadottsága is nőtt.

Mielőtt bárki beleélné magát a Nagy Találkozásba, és még ha félre is tesszük az olyan spekulatív, de logikus kérdéseket, mint például hogyan zuhanhatnak le itt tucatjával idegen űrhajók, ha annyira fejlettek, érdemes számba venni a tényeket is:

• Grusch elmondása szerint a saját szemével nem látott semmit abból, amire hivatkozik, sem élőben, sem fényképen, kizárólag másoktól hallott, másodkézből kapott információkra alapozza az állításait. Ez felveti a lehetőségét annak, hogy - amennyiben nem hazudik - valakik önkéntelenül, vagy szándékosan megvezették. Bizonyítékként dokumentumokat nyújtott be, de egyelőre nem tudni, hogy ezek pontosan mit támasztanak alá, illetve az eskü alatt tett vallomásában más konkrétumok - például nevek, adatok - megnevezését is kilátásba helyezte. A dokumentumok utalhatnak akár olyan "reverse-engineering" (visszafejtéses mérnöki tevékenység) programokra is, amik valóban ismeretlen, lezuhant, de földi eredetű légi objektumokat vizsgálnak.
• A Védelmi Minisztérium Grusch kérésére előzetesen jóváhagyta a nyilatkozatait, amiből arra következtethetünk, hogy ezek az információk nem titkosak.
• A Grusch állításait nyilvánosságra hozó, tényfeltáró jellegű cikk a Debriefen jelent meg. A megkérdőjelezhető hitelességű szerzők - Leslie Kean és Ralph Blumental, rájuk később visszatérünk - először a Washington Posthoz és a New York Timeshoz vitték a sztorit publikálásra, de mindkét lap gondolkodási időt kért (valószínűleg tényellenőrzésre), amit homályos okokra hivatkozva nem adtak meg nekik az újságírók. Így került a cikk a kicsi, eddig viszonylag ismeretlen, eleve bulváros-űrös-ufómagazinos témákban utazó Debriefre.
• Komoly jelek utalnak arra, hogy Grusch olyan kreatív képzelőerővel bíró, kétes hírű UFO-hívőkkel és -lobbistákkal kerülhetett kapcsolatba, akiknek a száma az elmúlt években gyanúsan megszaporodott az amerikai kormányhivatalokban.

A teljes kép összerakásához érdemes az elején kezdeni.

A „titkos UFO-program” a New York Times-ban

A Grusch sztoriját bemutató cikk szerzőinek nem ez az első nagy gurítása UFO-témában: ők jegyezték azt a 2017 decemberében a New York Timesban megjelent cikket is, ami segített újra köztudatba emelni a már kicsit poros témát (a sztorit a Politico is lehozta, mi is onnan szemléztük). Az írás szerint az Amerikai Védelmi Minisztérium 2009 (a Politico szerint 2007) és 2012 között 22 millió dollárt költött egy titkos UFO-programra, ami „Advanced Aerospace Threat Identification Program” (magyarul nagyjából: Fejlett repüléstechnikai fenyegetés-azonosítási program, röviden: AATIP) néven futott, ebben éveken keresztül vizsgálták az azonosítatlan repülő tárgyakat, az AATIP igazgatója pedig egy katonai titkosszolgálati tisztviselő, Luis Elizondo volt. A finanszírozás 2012-ben véget ért, de Elizondót nem lehetett eltántorítani, eltökélten folytatta ezt a tevékenységet a haditengerészet és a CIA embereinek segítségével, amíg 2017-ben fel nem mondott arra hivatkozva, hogy a Pentagonban nem veszik elég komolyan a témát. Elizondo borította a bilit, és szépen végigturnézta a médiát, amit azóta is csinál.

Izgalmas történet, csak egy baj van vele: nem igaz.Soha nem létezett program, amit hivatalosan így hívtak volna, ami pedig létezett, annak nem Luis Elizondo volt a vezetője. Amiről egyébként a cikk szerzői - akik a Grusch-sztoriért is felelősek - is tudtak, csak saját elmondásuk szerint ezeket a részleteket tudatosan mellőzték, hogy elősegítsék a téma szélesebb körű legitimációját.

Félig dinoszaurusz, félig hód

A New York Post oknyomozása tárta fel, hogy a szóban forgó program valódi neve Advanced Aerospace Weapons System Applications Program (magyarul nagyjából: Fejlett repülőgép-űrhajózási fegyverrendszer-alkalmazási program, röviden: AWSAAP) volt, a koordinátora pedig - Pentagon-dokumentumok által igazolható módon - a Védelmi Hírszerző Ügynökségnek dolgozó James Lacatski. Lacatski környékezte meg a nevadai Harry Reid szenátort azzal, hogy az ufók komoly problémát jelentenek, és szükség lenne egy állami programra, amely nemcsak a repülő objektumokat kutatja, hanem a szerinte azokkal szoros összefüggésben álló paranormális jelenségeket is. Reid egyetértett, de érezte, hogy mindezt olyan módon kéne becsomagolni, hogy a kongresszus meggyőzhető legyen arról, hogy érdemes ebbe az adófizetők pénzét tolni. Ehhez a programnak a tudományosság látszatára volt szüksége.

Így születhetett meg 2008-ban az AWSAAP. Ha valaki átnyalázza ennek a Pentagonnal kötött szerződését, abban nyomát sem fogja lelni sem ufóknak, sem paranormális jelenségeknek. Egy általános, repüléstechnikáról szóló program benyomását kelti, aminek a célja a tudományos áttörés elősegítése különböző kapcsolódó technológiákban és fegyverrendszerekben. Így sikerült elérni, hogy az amerikai állam 22 millió dollár értékben finanszírozza Reid és Lacatski projektjét.

Az odaítélt összeggel a szenátor az „egyedüli ajánlattevőt” bízta meg a kivitelezéssel, aki hogy, hogy nem a saját újraválasztási kampányának egy lelkes pénzügyi támogatója, a BAAS (Bigelow Aerospace Advanced Space Studies) nevű, űrkutatással foglalkozó magáncég tulajdonosa, Robert Bigelow hotelmágnás volt. Bigelow a feladat végrehajtásához olyan megkérdőjelezhető tudományos hitelességű embereket gyűjtött maga köré, mint például Eric Davis asztrofizikus, aki korábban spirituális teleportációról, időutazásról, és telekinetikus kanálhajlításról írt tanulmányokat, vagy a Szcientológia Egyház korábbi tagja, Hal Puthoff, aki saját bevallása szerint jövőlátó médium, és a hidegháború idején a CIA-nek próbált telepata kémeket képezni, de a projekt talán nem annyira meglepő módon nem zárult sikerrel, így hamar feladták.

Az AAWSAP kutatásainak legnagyobb része a Bigelow tulajdonában lévő, úgynevezett Skinwalker Ranchen zajlott (magyarul nagyjából Bőrjárók Tanyája - a bőrjárók a Navajo indiánok szerint boszorkányok, akik képesek állattá alakulni), ami egy Utah államban található, talán leginkább a Bermuda-háromszöghöz hasonlítható állítólagos paranormális gócpont, vagy ahogy a büszke tulaj szereti becézni, paranormális Disneyland. A résztvevők számára az AAWSAP jóval több volt, mint UFO-program: a Skinwalker Ranch laboratóriuma lett minden elképzelhető, kísértethistóriákból és a kriptozoológiából ismert mitikus teremtménynek. Lacatski 2021-ben megjelent, a tanyáról írt könyvéből kiderül, hogy olyan jelenségeket tanulmányoztak ott, mint például

„jetiszerű teremtmények” , „rémálomszerű kutyaemberek” , „túlméretezett baglyok” , „fekete árnyékemberek” , szellemek, és egy „dinoszaurusz és hód keresztezésének tűnő” hibrid lény.Hogy a Pentagon túlságosan ne üthesse bele az orrát abba, hogy mire megy el a pénz, Reid szenátor kérelmezte a Védelmi Minisztériumnál, hogy az AAWSAP speciális hozzáférésű program státuszt kapjon, ami erősen korlátozta volna a számát azoknak, akik betekintést nyerhetnek a programba. Ennek a stratégiának a részeként találta ki, hogy az AATIP fedőnéven fog hivatkozni az AAWSAP-re, amire úgy hivatkozott, mint „nem titkosított becenév”. A terve visszafelé sült el: a kérelmét elutasították, és a levele terjedni kezdett a Pentagonban, ennek hatására egyre többen kezdtek aggódni, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy mindenféle szörnyek, szellemek és féldínó-félhód hibridek után kutattak közpénzen. Gyorsan meg is vonták a további támogatást, a pénz pedig 2012-re fogyott el.

Luis Elizondo, az állítólagos titkos UFO-program állítólagos igazgatója - akire még a CNN-en is így hivatkoztak - saját bevallása szerint sem vett részt az AAWSAP programban, és amit ő AATIP-nek hív, az valójában a saját szakállára és szabadidejében zajló „kicsi, nem hivatalos kezdeményezés” volt, amit ő maga is inkább aktivitásnak nevezett, mint programnak. Elizondo pentagonos munkakörét leíró szerződésben szintén nincs nyoma annak, hogy mindebből bármi a feladatai közé tartozott volna. Lacatski könyvében egyetlen alkalommal merül fel a neve: amikor a kollégáival egyszer együtt vacsoráztak vele, Elizondo a telepatikus képességeivel kérkedett nekik.

Tehát a NY Times cikkének első számú szerzője, a nyíltan UFO-hívő, évtizedek óta ufós cikkeket író, többek között egy ufókkal kapcsolatos bestsellert is jegyző Leslie Kean a sztori nagy részét egyszerűen elhallgatta, amit egy Showtime-dokumentumfilmben büszkén vállalt is. Úgy érezte, hogy a paranormális szállal együtt az emberek már túl nevetségesnek találták volna az egészet, márpedig elmondása szerint az ő specifikus célja az volt, hogy hitelességet adjon az ufóknak. Indokolt a kérdés, hogy ha ebben az esetben inkább aktivistára, mintsem újságíróra emlékeztető módon kezelt egy témát, akkor mennyire vehető komolyan a David Gruschról szóló cikke, mint komoly tényfeltárás?

De a szellem már kiszabadult a palackból: az UFO, újkori nevén UAP szélesebb körben is szalonképes, kattintható témává vált, ami a választópolgárokat is érdekli. A kongresszus maga sem mentes a paranormális jelenségekért rajongó UFO-hívőktől: a bevezetőben már említett Tim Burchett - aki nemcsak most, hanem már régóta állítja, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben - például eltökélten hisz a Jetiben is.

Ha valaki kíváncsi volt, milyen lenne, ha Georg Spöttle és Pataky Attila parlamenti képviselők lennének, akkor már nagyjából el tudja képzelni.

Hogyan kapcsolódik mindehhez David Grusch?

Grusch az NGA (Nemzeti Térinformatikai Hírszerző Ügynökség) és az NRO ( Nemzeti Felderítő Hivatal) munkatársaként valóban az UAP Task Force (UAP Munkacsoport) tagja volt 2019 és 2022 között, ahol az utolsó évében már az UAP-analízis társvezetőjeként dolgozott, mint a Hírszerző Ügynökség képviselője. Állítása szerint itt szembesült a sokkoló tényekkel, a felfedezései miatt sok zaklatás érte, ami miatt szintén panaszt tett - elképzelhető, hogy ezt a panaszt találta hitelesnek a hírszerzési bizottság - , és 2022-ben felmondott.

A különítményt 2019-ben a Haditengerészet kezdeményezésére hozták létre, akik úgy vélték, több azonosítatlan repülő tárgy is a hagyományos értelemben vett kémelhárítás szerinti nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Többször is kihangsúlyozták a kongresszus számára, hogy a Haditengerészet vizsgálódásának a fókusza nem az ufók kajtatása, hanem a légtér biztonságossá tétele. A Trump-adminisztráció az UAP Task Force - és így David Grusch - vezetőjének a Skinwalker Ranch rendszeres látogatóját, Jay Stratton titkosszolgálati elemzőt tette meg.

A munkacsoport Washington Examinernek nyilatkozó, névtelenséget kérő munkatársai arról számoltak be a lapnak, hogy úgy érzik, a vezetőség személyes elfogultságból rendre félrekarakterizálta az idegen hatalmak kémeszközeinek tűnő objektumokat - mint például a drónokat, vagy ballonokat - is, mintha megmagyarázhatatlan jelenségekről lenne szó. Érzésük szerint a légierő legénységét többször cserbenhagyták azzal, hogy a szemtanúi beszámolóikat úgy tálalták, mintha azok rendkívüli dolgok létezésére jelentenének bizonyítékokat ahelyett, hogy ésszerűbb magyarázatokat kerestek volna, mint például, hogy ezek az ufók idegen, de földi kormányok kémtevékenységéhez köthetők. A kínai kémballonok például már évek óta jól ismertek voltak az amerikai titkosszolgálat előtt, de az UAP Task Force, élén Jay Strattonnel vonakodva akart csak tudomást venni róluk. Stratton kapcsolata Tom DeLonge-dzsal (a Blink 182 gitárosával, aki a saját pénzéből alapított civil UFO-kutatócsoportot) és a Skinwalker Ranch-csel szintén komoly gyanakvást váltott ki a Haditengerészetből.

Jay Stratton először 2009-ben járt a Skinwalker Ranchen, ahol állítása szerint rögtön belefutott egy kísértetbe, aminek a hatására megszállta őt valami nem emberi, intelligens entitás, ami azóta is kínozza őt és a családját, sőt emiatt lett rákos a szomszédja. Talán nem meglepő, hogy Stratton egyszer a saját kertjében látni vélt egy farkasembert is, aki egy fának támaszkodva szemezett a feleségével.Strattonre sok panasz volt az UAP Task Force-nál. Egy pentagoni forrás úgy jellemezte őt, mint „komplett elmebeteg”, aki folyamatosan a háza körül ólálkodó farkasemberrel és más, a Skinwalker Ranchen átélt kísértetsztorikkal traktálta a kollégáit, egy másik vélemény szerint pedig a munkacsoport „totális pénzpocsékolás” volt. Stratton 2022-ben távozott a Pentagonból. Nem sokkal később a hadsereg tisztviselői visszamenőlegesen több ufót is kémballonként azonosítottak.

Az UAP Task Force vezető tudósa Grusch idejében Travis Taylor volt, aki jelenleg is a Skinwalker Ranchen kutatja a paranormális tevékenységeket - ahol szerinte egy szellem levágta egy csirkéje fejét -, és több mint 40 epizódjában szerepelt már az Ancient Aliens (Ókori Földönkívüliek) című műsornak a History csatornán. Taylor úgy határozza meg magát, mint az ókori asztronauta elmélet szakértője, ami szerint nem az evolúció, és nem is Isten felelős az emberi élet kialakulásáért, hanem a földönkívüliek.

Grusch-ról egy évvel ezelőtt készült egy fotó, ahogy együtt ebédel Strattonnel, Taylorral, és George Knapp UFO-celebritással - aki két könyvet is írt a Skinwalker Ranchről -, és ugyan nem tudhatjuk, miről beszélgettek, figyelembe véve, hogy mindez egy UFO-konferencián történt, elképzelhető, hogy akadt közös témájuk. A konferencián a korábban már említett, telekinetikus kanálhajlítás-szakértő Eric Davis is részt vett, aki munkatársként hivatkozik Gruschra, és lelkesen újságolta akkoriban, hogy felvette a kapcsolatot egy új UFO-whistleblowerrel. Davis 2020-ban egyébként egy Gruschéhoz kísértetiesen hasonlító sztorival szerepelt a médiában: az idegen űrhajók folyton lezuhannak a Földön, és a hadsereg titokban begyűjti őket. Nem lesz meglepetés, hogy kik írták az erről beszámoló NY Times-cikket: Leslie Kean és Ralph Blumenthal.

Akik még megvezethették Gruscht

Ha David Grusch információi tévesek, de valóban hisz abban, amit állít (egy testbeszéd-szakértő szerint ez egyébként nem biztos), és mégsem a lelkes UFO-hívő/csaló kollégái győzték meg, akkor egy magyarázat jöhet még szóba, ami miatt ezt gondolhatja: a titkosszolgálatok szeretnék, hogy ezt gondolja. Nem ő lenne az első, akivel kapcsolatban felmerülhet a gyanú.

A 70-es évek végén Paul Bennewitz háborús veterán, sikeres fizikus és vállalkozó volt, akinek a páratartalommal foglalkozó cége szerződésben állt a NASA-val és a légierővel is. Bennewitz a nukleáris fegyverekkel is alaposan felszerelt kirtlandi légibázis mellett lakott Új-Mexikóban. Mindig foglalkoztatták az ufók, így amikor furcsa fényjelenségeket észlelt a bázis felett, filmezni és fotózni kezdte őket, majd másfél év múlva benyújtotta a bizonyítékait a légierőnek. Amiről nem tudott, hogy valójában titkos katonai projekteket sikerült megörökítenie - az amerikai hadsereg ekkoriban már javában kísérletezett például lopakodó drónok kifejlesztésével.

Richard C. Doty, látszólag a légierő, valójában a titkosszolgálat ügynöke segített megerősíteni Bennewitzet abban, hogy itt valóban földönkívüli tevékenység zajlik, pénzt adtak neki a további vizsgálódásra, ráterelték a figyelmét egy másik területre, és álbizonyítékok telepítésével, amiket a gyakorlott pilóta Bennewitz arra repülve felfedezhetett. Szép lassan meggyőzték róla, hogy az idegenek földalatti bázisokon készülnek az invázióra. Bennewitz a 80-as évek végére annyira paranoiddá vált, hogy homokzsákokkal barikádozta el magát a házában, és úgy gondolta, hogy a földönkívüliek követő-berendezést ültettek a feleségébe. Idegösszeroppanást kapott, a cége feletti irányítást átvették a gyerekei, őt pedig beutalták egy elmegyógyintézetbe, ahol egy hónapot töltött, és utána már kevésbé foglalkoztatta a téma. A 2003-as halála előtt nem sokkal Doty elmondta neki, hogy egy pszichológiai destabilizációs program célpontja volt, de ezt Bennewitz nem volt hajlandó elhinni.

A történet első számú forrása maga Doty, akinek az egykori státusza részben dokumentumokkal igazolható, de tekintve, hogy egy dezinformációs ügynökről van szó, aki azóta maga is rendszeres vendégévé vált különböző UFO-konferenciáknak, nem biztos, hogy mindent érdemes neki bemondásra elhinni. Ezzel együtt logikusnak tűnik, hogy az UFO-mítosszal járó kommunikációs zaj remekül használható nemzetbiztonsági célokra, és viszonylag könnyen lehetne vele tesztelni a titkosszolgálatnál dolgozók hűségét: ha nem szivárogtatják ki az információkat, akkor megbízhatók, ha igen, akkor pedig könnyen diszkreditálhatók. Annak szintén nem sok kárát láthatja egy kormány, ha esetleg tényleg elhiszik róla, hogy annyira nagyhatalmú, hogy földöntúli erők felett rendelkezik.

Léteznek ufók?

Az UAP Task Force 2022-es megszűnése után a stafétát az AARO (All-domain Anomaly Resolution Office, magyarul nagyjából Teljeskörű Rendellenesség-feltáró Hivatal) vette át. Egy NASA által rendezett sajtónyilvános ülésen az AARO vezetője, Sean Kirkpatrick egy részletes beszámolóban prezentálta, hogy az UAP-jelenségek hozzávetőleg 2-5%-ára nem találnak magyarázatot. Ugyanakkor az AARO tevékenységét is érdemes fenntartásokkal kezelni: kiemelt figyelmet szentelnek például a népszerű mítosznak, ami szerint 1967-ben repülő csészealjak nukleáris robbanófejeket deaktiváltak, hiába cáfolta már ezt meg hivatalos kormánydokumentum.

Azt még Barack Obama is elismerte, hogy léteznek olyan égi jelenségek, melyeknek a mibenléte ismeretlen a számunkra. Hogy mindez bármilyen módon is összefüggene azzal, amit Grusch állít, az erősen kétséges, és nagyon úgy tűnik, hogy az amerikai kormányhivatalok korántsem immúnisnak a tudományt megkerülő, paranormális magyarázatokat kereső gondolkodásmódra.

Felhasznált források: Daily Mail, NY Times, NY post, National Review, Thedebrief, Guardian, Politico, Washington Examiner, Mirage Men
Speciális köszönet: Steven Greenstreet
Borítókép: Kiss Bence + AI