Ha másnak jó, nekem nem – miért veszélyes, ha túlságosan elterjed a zéró összegű gondolkodás?
Miért zavar minket, ha másoknak is jól megy? Átfogó kutatásban vizsgálta meg négy amerikai közgazdász, hogy kik hajlamosabbak zéró összegű keretben látni a világot. A jobb- és a baloldali tábor ebben összeér.
- Mikor zavar minket, ha másoknak is jól megy?
- Min múlik, hogy mennyire hiszünk a társadalmi előrejutás lehetőségében?
- Miért baj, ha túl sokan gondolkodnak úgy egy társadalomban, hogy valaki csak mások kárára gyarapodhat?
Szeptember elején jelent meg négy amerikai kutató tanulmánya arról, hogyan alakulhat ki az embereknél a zéró összegű gondolkodás, és milyen társadalmi következményei vannak ennek. Írásuk nagyon hamar felkapottá vált, komoly vitákat beindítva.
A zéró összegű gondolkodás azt a fajta gondolkodásmódot takarja, amikor valaki azt gondolja, egy egyén vagy csoport nyeresége csak egy másik egyén vagy csoport kárára történhet meg. Ez a gondolkodás vélhetően a történelem kezdete óta velünk van, általános emberi vonás, de a jelek szerint lényegi különbségek vannak abban, hogy a társadalmak mekkora része vélekedik így.
Amiben a jobb- és baloldali szavazók is egyetértenek
Sahil Chinoy (Harvard), Nathan Nunn (University of British Columbia), Sandra Sequeira (London School of Economics) és Stefanie Stantcheva (Harvard) közös tanulmányukban egy átfogó, 20 400 amerikai állampolgár részvételével készült kutatás eredményeit használták fel. A kutatás során négy generációra visszamenőleg gyűjtöttek információkat a válaszadók családjainak társadalmi helyzetéről, politikai meggyőződéseiről és életkörülményeiről. Azt találták, hogy a zéró összegű gondolkodás szoros összefüggést mutat a jelentősebb kormányzati újraelosztás, az etnikai és nemi alapú pozitív diszkrimináció és a szigorúbb bevándorlási politika támogatásával.
