Hosszú harcra készülnek a Rio Tinto lítiumbányája ellen a szerbiai faluban

Ismét a lítium lehet a szerbiai politikai konfliktusok egyik témája: a szerb alkotmánybíróság döntése után elvileg nincs akadálya, hogy elkezdődjön a bányászat Gornje Nedeljicében. A helyiek azonban továbbra is ellenállnak, és el akarják üldözni a világ egyik legnagyobb bányavállalatát.

„Az csuda, mire képesek a hódok”, mondja Dragan. „Néztük, ahogy rágják a fát, mondtuk, na, ez biztos mellé megy, de nem. Pont a helyére esett.” Ám nem csak a hódok vízgazdálkodtak, évtizedekkel ezelőtt nyaranta a helyi kölykök is felduzzasztották a folyót, hogy nagyobb vízben fürödhessenek.

A Korenita folyó egyik hídján állunk Gornje Nedeljice határában, hód egy szál se. Gát se. Víz se.

A meder üres és élettelen.

A híd egyik oldalán a part letarolva, munkagépek egyengették, a medret kotorták, és szélesítették. A másik oldalon, a felső szakaszon még fák állnak, és a meder fala is egyenetlen. „Oda már nem mehettek”, mondja Dragan. „Itt megfogtuk őket.” Mert a mederrendezést is a bányavállalat intézte.

És a bányavállalat itt ellenség.

Közel van Loznica, ott folyik a Drina, annak túlpartja Bosznia és Hercegovina. A Drina mellékfolyója a Jadar, a Jadar mellékfolyója lenne a Korenita, ha szállítana vizet, ugye.

A Jadar völgyére talán a fennsíkon, ha úgy tetszik, a parton álló templomkertből lehet legjobban rálátni: onnan nézzük a nagy egészet, aztán jönnek a részletek.

Kezdetben a „pap velünk volt, de a pátriárka [Porfirije, a Szerb Ortodox Egyház feje] megtiltotta, hogy itt gyülekezzünk”. A pap engedelmeskedett a hierarchiának,

a nyáj megértő ugyan, de nem felejt:

két éve jártam itt először, már akkor mondták, hogy cserben hagyta őket. Nincs harag persze, de valószínűleg nem lesz olyan parókia a szerb ortodoxia világában, ahová ne kísérné el a híre: nem állt ki a hívek mellett.

A Rakita ugyan eltűnt, ám az idei aszály is elkerülte a Jadar völgyét, zöldell a kukorica, a gazdák nem aggódnak a termésért. Általában nincs okuk aggódni, úgy tudják, a völgy alatt óriási a vízkészlet.

A csodaásvány

Más is van ott. A völgyben, amit nézünk, a Jadar medrében, a talpunk alatt, a közeli erdő alatt, a Cer hegység felé eső részen is, ameddig a szem ellát: az ásványtan és a bányaipar jelenlegi ismeretei szerint annyi jadarit van, hogy vétek lenne nem kitermelni. A jadarit ásványban pedig főként bór van és lítium; Gornje Nedeljice alól annyit bányászhatnának, amennyi Európa jelenlegi lítium-igényeinek több mint 90 százalékát fedezné. A bórra is szükség van, a többi nem érdekes.

Ki tudna ennek ellenállni? Még a gazdag államok is nehezen, hát még Szerbia, a térség gazdasági papírtigrise. Az uniós integráció elkerülte, külső és belső problémái évtizedek óta nagyobbak, mint amivel képes lenne megbirkózni (erről nem feltétlenül kizárólag a belgrádi kormányok tehetnek), ambíciói messze meghaladják képességeit, fő politikai szövetségesei Kína, Oroszország illetve Magyarország, és makacsul megpróbálja elhallgatni, hogy

az EU adja a legtöbb

gazdasági és pénzügyi támogatást.

„Mi csak azt akarjuk, hogy itt ne legyen bánya”, mondja Dragan Krajačić, a Ne damo Jadar egyesület elnöke; mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik, s amikor ráér, társaival főállásban a világ egyik legnagyobb bányavállalata, a Rio Tinto ellen harcol a szerbiai faluban.

Felmondott megállapodás

Az egyedülálló jadarit felfedezése után a szerbiai kormány megállapodott a Rio Tintóval, hogy leányvállalata, a Rio Sava itt, Gornje Nedeljice falu határában kezdene kitermelni. Ez sem tartozott a legtranszparensebb megállapodások közé, amikor pedig kiderült, tiltakozások kezdődtek Szerbia-szerte (nem pusztán emiatt, de apropónak megtette).

Akkor a belgrádi kormány – választások közeledtek – felmondta a megállapodást, a Rio Tinto vereséget szenvedett, a többség örült, Gornje Nedeljice óvatos volt.

Csakhogy ennek a meccsnek is talán akkor van vége, amikor a belgrádi kormány nyer. A szerbiai alkotmánybíróság júliusban igazat adott a bányavállalatnak, és megsemmisítette a kormány döntését. Azaz a Rio Tinto mégiscsak bányászhat Gornje Nedeljicében.

Az előkészületek folytatódnak. Lemegyünk a templomkertből, a völgyben újabb meglepetés: keskeny asztfaltcsík kanyarog ott, ahol régebben földút lassította a forgalmat. Az állam ajándéka összeköti Gornje Nedeljicét és a völgy túlfelén fekvő falvakat, azokból most már egyszerűbb eljutni Loznicába.

Az ajándék-aszfaltnak a bányavállalat is örülhet, kényelmesen felkereshetik a próbafúrásokat. A kék fedelű, lelakatolt csöveket az egyik parcella szélén találjuk meg. A földet időnként elszállítják – veszélyes hulladéknak számít –, és a csövek körül a fű se nő. Más se, mindent elpusztít, ami lentről tör a felszínre. A betonperem elporladt, hamarosan újra kiöntik, aztán majd azt is szétmarja a kútban lakó rettenet.

Mindennapi harc

„Nemzedékek óta itt gazdálkodunk, és nem akarjuk feladni”, mondja Zlatko Kokanović, a helyi ellenállás országosan ismert alakja. Éppen kukoricát silóznak az egyik udvarban, kalákában, napok óta gazdaságról gazdaságra járnak. Traktorral tömörítik a rétegeket, aztán fóliát húznak rá, mert ki kell szorítani alóla a levegőt. Hosszú, keskeny csík marad az udvarban, télen evvel etetik majd a teheneket. Zlatko szerint még sok télen át, mert itt bánya nem lesz.

„Hiába próbálnak megfélemlíteni”, mondja Zlatko, „készek vagyunk harcolni”. Volt már őrizetben, eljárás indult ellene, a Ne damo Jadar tagjait

egyesével próbálják megtörni.

Azt mondják, a megfigyelés állandó, a titkosszolgálat időnként kihallgatja őket, közben a bányavállalat bármikor kész a megállapodásra.

Felértékelődő vagyon

A faluban elhagyatott házak is vannak. Először azok adták el az ingatlanjukat, akik nem helyben éltek, hanem a hétvégi házukba jártak ki időnként. Aztán néhány gazda is üzletet kötött, az ellenállók diadallal idézik fel, hogy a mesés vagyon milyen gyorsan elillant, miután a gazda az új pénzen megvette a luxuslakást és a luxusautót, meg az új mosógépet. Most a luxuslakásból biciklivel jár dolgozni a fatelepre.

Az alkotmánybírósági döntés után volt némi tiltakozás Belgrádban, de ez szükségszerűen elhalt, nem is feltétlenül azért, mert nyáron a forradalmárok is a tengerparton lazulnak. Évek óta keresik Szerbiában az ellenállás és eredményes ellenzéki politizálás hatékony formáját, eddig azonban nem lelték.

Külső támogatás

A helyiek tudják, hogy fontos a nemzetközi figyelem és az országos ellenállás, kapcsolatban vannak más öko-szervezetekkel, ám a saját ügyük a legfontosabb – megakadályozni, hogy a Jadar völgyében meddőhányó legyen. Az ellenzék eddig használta a zöld ügyeket, valószínűleg koptatott is rajtuk, ráadásul a helyiek őket is gyanakvással fogadják.

A belgrádi kormány azt ismételgeti, hogy minden környezetvédelmi előírást betartanak majd, és egyébként is még legalább két évre vagyunk a bánya megnyitásáról. A belgrádi kormány munkahelyeket, fellendülést és – nem utolsósorban – politika támogatást remél a jadarit kitermelésétől: a Rio Tinto bányája, a Jadar völgyébe telepített meddőhányó a lítiumra éhes európai ipar (és politika) érdekeit szolgálná, és a támogatás nyilvánvaló. A belgrádi kormány abban bízik, hogy ennél erősebb aduja senkinek se lesz.

Szöveg: Makai József — Videó: Mitsányi Zsolt

Source