„Idegenek vagyunk itt, és nem akarunk bajba kerülni” – ázsiai vendégmunkások Magyarországon

Az általunk megkérdezett házaspár két évig törlesztette a hitelt, amit azért vettek fel, hogy Magyarországon dolgozhassanak. És még szerencséjük volt, hogy a közvetítők nem csalók voltak, nem tűntek el a pénzükkel. Egyes magyarországi gyárakban állítólag már egész műszakokat külföldiek visznek, és a munkavállalók közel fele nem magyar. Kik a magyarországi vendégmunkások? Honnan jönnek, hogyan és miért? Utánajártunk.

„Két és fél millió forint” – a harmincas éveiben járó mongol nő telefonja kijelzőjén mutatja a számot,  miközben a férje mosolyogva bólogat. Ekkora hitelt vettek fel, hogy Magyarországra jöhessenek dolgozni. Egy családi ház nappalijában ülünk egy Nógrád megyei kis faluban, és már két órája beszélgetünk a Google Fordító segítségével – kicsit akadozva, de kitartóan.

A mongol házaspár két éve, 2022-ben érkezett Magyarországra, miután a magyar kormány lehetővé tette négy Európai Unión kívüli, ázsiai ország – a Fülöp-szigetek, Vietnám, Indonézia és Mongólia – állampolgárainak, hogy minősített munkaerő-kölcsönző cégek segítségével, egyszerűsített, gyorsított eljárásban Magyarországra jöhessenek dolgozni, de csak szűk, szigorúan szabályozott időtartamra. A lista egy évre rá még hat, közép-ázsiai és dél-amerikai országgal bővült.

Ezekre a lépésekre a kormány újraiparosítási stratégiája miatt volt szükség: az autóipar, az akkumulátoripar és az építőipar felpörgetésével egyre nagyobb mértékben nőtt a munkaerőhiány. Már a 2010-es évek közepétől jöttek nagyobb számban harmadik országbeli, nem európai uniós állampolgárságú külföldi munkavállalók, főleg ukránok és szerbek. Azonban az újabb és újabb gyárak megjelenésével látszott, hogy ez a munkaerő kevés lesz.

Mongóliában a férfi taxisofőrként dolgozott, de ott alig van munka, és alacsonyak a bérek. Ráadásul feleségével eltartják három gyermeküket is, ezért nagyon megörültek a lehetőségnek, hogy Magyarországra jöhetnek dolgozni. Szervezetten, körülbelül száz társukkal együtt érkeztek, és mindannyian egy Nógrád megyei autóipari gyárban kezdtek el dolgozni.

A házaspár konkrét feladatköre lakókocsik különböző részeinek, például üléshuzatának varrása. Azonban ide eljutniuk nem volt se egyszerű, se olcsó.

Ismerősökön keresztül kapcsolatba kerültek egy személlyel, aki fejenként 1500 eurót kért tőlük.

Azt állította, ennyiért intézte el nekik, hogy időpontot kaphassanak Magyarország mongóliai nagykövetségén. A követségen aztán eljárási díjakat fizettek (bár ezek kisebb tételek voltak), hogy elindíthassák a gyorsított vízumkérelmet és a nevükben kapcsolatba lépjenek a foglalkoztatásukra kész magyar munkaerő-kölcsönző céggel.

Megkérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtóosztályát, Magyarország mongóliai nagykövetségét, illetve a házaspárt foglalkoztató minősített munkaerő-kölcsönző céget: tudnak-e arról, hogy Mongóliában egyesek pénzt kérnek azért, hogy munkavállalók időponthoz jussanak a magyar nagykövetségen? Érdemi választ sehonnan sem kaptunk.

Nagy részük kölcsönzött munkaerő

A vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásának folyamatában fontos piaci szereplők a minősített munkaerő-kölcsönző cégek. Ezek a vállalatok – a kormány törvényben rögzített szempontjai szerint – megfelelőek arra, hogy gyorsított és egyszerűsített eljárásban hozzanak be harmadik országbeli dolgozókat Magyarországra. Elméletben a minősítést szigorú átvilágítás előzi meg, valamint a cégeknek rendelkezniük kell minimum-tőkével és munkaerő-állománnyal.

Az is előírás, hogy a kölcsönző „portfóliójában” legalább 500 magyar állampolgárnak kell lennie. A kölcsönző cég által behozott munkást papíron nem a munkaadó, hanem a kölcsönző cég foglalkoztatja. Sok tízezren dolgoznak így, magyar állampolgárok is, nem csak külföldiek.

A jelenleg Magyarországon dolgozó 130 ezer külföldi munkavállalónak körülbelül 20-30 százaléka lehet kölcsönzött munkás,

véli Bagaméri Dániel, a Nemzetközi Migrációs Szervezet, az ENSZ migrációs ügynökségének magyarországi képviselet-vezetője. A férfi szerint a kölcsönzött külföldiek általában „kékgalléros” munkakörökbe érkeznek, vagyis gyárakban dolgoznak. Ezen belül is főleg az alacsonyabb hozzáadott értékű, egyszerűbb, mechanikus, betanított munkák szerveződnek ki elmondása szerint.

Bábel Balázs, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke ismer olyan céget, ahol „mondjuk a kékgalléros munkavállalóknak már a fele nem magyar állampolgár”, és állítása szerint „vannak olyan gyárak, ahol 30-40-50 százalék kölcsönzött a kékgalléros dolgozók között”.

Több lépcsős láncolat

Azonban egy harmadik országbeli munkás számára a magyarországi kölcsönző cég csak a legutolsó elem egy hosszú láncolatban. Mielőtt Magyarországra érkezne, több különböző közvetítő céggel vagy személlyel kerülhet kapcsolatba, ez egy sok elemből álló ellátási és beszerzési lánc. De legalább három cég biztosan szerződésben áll egy kölcsönzött munkással: a kölcsönző iroda a származási országban, a kölcsönző iroda Magyarországon és a konkrét munkáltató.

„A rendszernek mindenhol sajátossága, hogy nagyon sok köztes szereplő van. A toborzási folyamat során a magyarországi foglalkoztató és a külföldi munkavállaló között lehet még négy-öt cég, akik alvállalkozói láncolatban vannak, és a lánc végén majdnem mindig van egy személy, aki helyben valamilyen sikerdíjért toboroz” – állítja Bagaméri.

A sok szereplő miatt a toborzás folyamata, az, hogy pontosan milyen szerződéseket köt egy munkavállaló és milyen információkat és ígéreteket kap, valójában átláthatatlan. Bagaméri szerint a magyarországi munkaerő-közvetítő és munkaerő-kölcsönző cég feladata lenne az „etikus és átlátható toborzást” biztosítani a folyamat egészén keresztül, és az etikus toborzást „alvállalkozói szerződéseken keresztül érvényesíteni és folyamatosan monitorozni”.

Pénzt kérnek a munkásoktól

Az átláthatatlan toborzási és közvetítési folyamatból és a kölcsönző cégek működéséből sok probléma adódik. A legsúlyosabb – amiről a megkérdezett mongol házaspár is beszámolt – az az, hogy a közvetítő és kölcsönző cégek sok esetben pénzt kérnek a munkavállalótól azért, hogy Magyarországra jöhessen dolgozni.

Székely Tamás, a VDSZ (Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetség) elnöke is több olyan jelzést kapott „harmadik országbeli munkavállalóktól, hogy vannak olyan cégek, akik kvótapénzt kértek a dolgozóktól.

Valaki jelzálogot vett fel, vagy eladósította a családját annak érdekében, hogy Magyarországra jöhessen két-három évig dolgozni”.

Bagaméri szerint különböző jogcímeken – például biztosítás vagy kaució – pénzt kérnek a munkavállalóktól, ráadásul sok esetben a különböző köztes szereplők is, így akár több ezer eurónyi adóssággal kezdik a munkát. „Rengetegszer hitelt, családi kölcsönt, szívességet kell azért igénybe venniük, hogy ezt a munkát meg tudják kezdeni; már egy adósságspirálban érkeznek meg.”

A munkáltató egyes esetekben azt ígéri, hogy ezt különböző fázisokban visszafizeti, és a nagy összegek csak előlegként szolgálnak, de ez így is „6-9 hónapos adósságspirált tud jelenteni, ennyi ideig kell dolgozniuk, hogy a felvett adósságot ki tudják egyenlíteni, addig súlyosan kiszolgáltatott helyzetben vannak”.

A kép illusztráció, forrás: Pixabay

A mongol házaspár ennél súlyosabb helyzetről számolt be: két teljes évig kellett törleszteniük a felvett hitelt. Ugyanis, bár minden megkérdezett szakértői forrásunk azt állította, hogy a vendégmunkásoknak a magyar foglalkoztató cég állja nem csupán a szállását, de az odautazásának költségét is, a mongol pár azt állította, a repülőjegyet maguknak kellett venniük, ami fejenként 300 ezer forint volt.

Azt mondják, minden mongol kollégájuk, mindenki, akit ismernek, hasonló folyamat után tudott eljutni Magyarországra: mindenki hitelt vesz fel, hiszen anélkül nem tudnak több ezer eurót fizetni a toborzó személynek. Ráadásul, állításuk szerint, gyakoriak az átverések, sokan eltűnnek a pénzzel.

Mindez – ahogy Bagaméri is megemlíti – szembemegy a nemzetközi egyezményekkel, az „employer pays” alapelvével. Ez azt mondja ki, hogy a foglalkoztatónak kell kifizetnie a toborzás költségét. A közvetítők és kölcsönzők sem kérhetnek díjat a munkásoktól ezért. Ráadásul, ha egy munkás nagy adóssággal érkezik, aminek a törlesztéséért kell dolgoznia, akkor kevésbé mer majd reklamálni, panaszt tenni, ha valamilyen sérelem éri.

Hazaküldik a fizetésüket

Általános jelenség, hogy a harmadik országbeli vendégmunkások nem maguknak gyűjtik a pénzt: azért jönnek Magyarországra dolgozni, és azért spórolnak annyit az itt tartózkodásuk során, hogy a lehető legtöbb pénz tudják hazaküldeni a családjuknak.

A mongol házaspár elmesélte, hogy a férfi 300 ezret, a nő 400 ezret keres, ebből azonban maguknak csak

100 ezret tartanak meg egy hónapban: az összes többi pénzt hazaküldik.

A három kisgyerekükre otthon a nagyszülők vigyáznak. Az egyetlen motivációjuk, az egyetlen indok, amiért Magyarországra jöttek, hogy a lehető legtöbb pénzt tudják összegyűjteni a gyerekeiknek.

Az elmúlt bő két évben csak egyszer tudtak hazalátogatni. Mivel maguknak nem sok költőpénzt hagynak a hitel törlesztése és a hazautalások mellett, ezért szabadidejükben főleg otthon vannak, nem járnak el sehova. „Munka, haza, munka, haza” – mondja mosolyogva a nő, tört magyarsággal, de érthetően, a telefont félrerakva egy kicsit.

A Fülöp-szigetekiek is spórolnak

Részben hasonló dolgokról számolt be az a két Fülöp-szigeteki dolgozó is, akikkel két nappal korábban egy Heves megyei kisváros főterén találkoztam. Ők egy gyógyszeripari gyárban dolgoznak, kicsit több mint egy éve. Azt mondták, nagyon szeretik Magyarországot, jó itt dolgozni, mert jobban lehet keresni és rövidebbek a műszakok, csak kicsit unalmas: Manilában sokkal többen vannak az utcán, több a buli, az ünneplés, itt viszont azt vették észre, hogy mindenki inkább bezárkózik otthon. A fő motivációjuk minél több pénzt megspórolni, ezért igyekeznek keveset költeni, de azért megfordultak már Budapesten és a Kékestetőn is.

Ők is arról számoltak be, hogy a Fülöp-szigeteki közvetítő cég toborzási költséget kért tőlük, körülbelül egy havi fizetést, 200 ezer forintot. Azt mondták, ez nem olyan súlyos, mert könnyű ezt a pénzt megkeresni Magyarországon. Azonban még a munka megkezdése előtt kell előállítani ezt az összeget, ami nem egyszerű,

sokan a Fülöp-szigeteken is hitelt vesznek fel a Magyarországra utazásuk előtt.

A két nő közül az egyiknek a mongol házaspárhoz hasonlóan szintén három gyereke van otthon, ő is a fizetésének legnagyobb részét hazautalja. Férje is Magyarországon van, egy hónappal korábban érkezett, de ő az ország teljesen másik részén lévő német autóipari gyárban dolgozik. Próbálták elintézni, hogy egy településen dolgozhassanak, de a foglalkoztató cég a szerződés kötöttségeire hivatkozva ezt nem engedte.

A kép illusztráció, forrás: Pixabay

Az ő gyerekeik is a nagyszülőkkel vannak otthon, igyekeznek minél többször beszélni velük, de az időeltolódás miatt ez nem egyszerű. Legalább egymást meg tudják látogatni pár havonta: „ő az egyetlen, aki segít nekem levezetni a stresszt, ha depressziósnak és magányosnak érzem magam”. Többször is elmondták, szerencsésnek érzik magukat, hogy itt dolgozhatnak, ám azt is hozzátették, nem egyszerű a külföldi munka, sok esetben sokkoló az új kultúra és környezet, a családtól való távollét.

Nekik is fizeti a munkáltató a szállást, bár az jócskán zsúfolt: húszan laknak egy házban, mosdó pedig csak kettő van. Amikor a problémákról kérdeztem őket, ezt, valamint a fizetésüket és a bizonytalanságot emelték ki. A bérük 200 ezer forint körül van. Bár minden szakértői interjúban elhangzott, hogy jogszabály szerint a külföldi vendégmunkások nem kereshetnek kevesebbet, mint a magyar munkások, mégis azt mondták, hogy

100-150 ezer forinttal kevesebbet kapnak, mint a helyi dolgozók.

„Ez nagyon elszomorít, hiszen ugyanazt a munkát csináljuk, ugyanolyan fáradtak leszünk, ők mégis többet kapnak.” Egy esetben panaszt is tettek a magyar kölcsönző cég és a Fülöp-szigeteki közvetítő cég felé a bérük miatt, azonban minden irányból azt a választ kapták, hogy a szerződésükben fix bér szerepel, és a fizetésüket inkább ne hasonlítgassák össze a kollégáikkal.

Ám ez inkább kirívó eset lehet, és közel sem általános. Gyakori félreértés a vendégmunkásokkal kapcsolatban, hogy a cégek azért alkalmazzák őket, mert olcsóbbak, ám ez nem feltétlenül van mindig így. Egy harmadik országbeli munkásnak esetenként a munkáltató fizeti a repülőjegyét, szállását, sokszor akár az étkezését, a munkahelyére utazásának költségét is, valamint a közvetítő, vagy kölcsönző cégnek is fizet a szolgáltatásukért. Bérük pedig – a jogszabály szerint – nem lehet alacsonyabb, mint egy magyar dolgozónak.

Miért foglalkoztatnak vendégmunkásokat?

Több oka van, hogy egyes cégek mégis ezt az utat választják, és vendégmunkásokat alkalmaznak. Először is, a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben egyszerűen nincs nagyon más alternatíva. Ahogy Bagaméri fogalmaz, a demográfiai előrejelzések alapján „ahhoz, hogy holnap is be lehessen kapcsolni a gyártósort, ahhoz kell a külföldi munkaerő”.

Itt azonban Bagaméri felhívja a figyelmet egy ellentmondásra: sok új gyár épül olyan helyszíneken, ahol jelentős a munkanélküliség, zömében roma lakta településeken, „tíz kilométerre akár a gyárteleptől”, mégis inkább több ezer kilométerről, mondjuk Manilából toboroznak, miközben ott van „több ezer olyan munkaképes ember, akit esetleg lehetne mobilizálni, de hathatós kormányzati törekvés nélkül ez lehetetlen”.

Ezen felül a munkaadók úgy látják, hogy

a vendégmunkások, főleg a Fülöp-szigetekiek, jól dolgoznak, termelékenyek, a vállalatok vezetői elégedettek velük.

Ez nyilván összefügg azzal a speciális élethelyzettel, amiben egy vendégmunkás van: csak a munkára fókuszálnak, akár bevállalnak több műszakot is, rengeteg túlórát, a pótlék miatt éjszaka is dolgoznak, hiszen rövid idő alatt minél több pénzt akarnak összegyűjteni és hazaküldeni.

Székely egyfajta feszültséget okozó „túlóraversenyről” számol be a vendégmunkások és a helyiek között. A túlóra a magyar, állományban lévő munkások között is népszerű. Rengeteg gyárban olyan alacsony az alapbér, hogy muszáj túlórázni, vagy egyéb pótlékot szerezni ahhoz, hogy meg lehessen élni a fizetésből.

Könnyű őket kirúgni

A cégeknek azért is megéri kölcsönzött munkásokat alkalmazni, mert – ahogy Bábel Balázs fogalmaz –, könnyebb őket kirúgni. Ez a kölcsönzött dolgozók kiszolgáltatott helyzetének egyik legfőbb oka. Míg egy állományban lévő munkásnál van egy indoklási kötelezettsége a munkaadónak, addig egy kölcsönzött esetében elég azt mondani, hogy „ma nem termelünk annyit, úgyhogy nem kell”.

Sok esetben nem is szólnak előre a dolgozóknak, hogy nem tartanak igényt a munkájukra, mondja Bodor Krisztofer kutató, szociológus, a Periféria Központ munkatársa. Ha egy cég azt látja, hogy egyik hétről a másikra nem jött elég megrendelés, nincs szükség annyi munkásra, akkor azt mondják a műszak végén, hogy hétfőn már nem kell bemenni.

„Ilyennel nagyon sokat találkoztunk. Nem is nagyon töltik ki a felmondási időt, csak kirúgják a műszak végén.”

Azonban ha egy harmadik országbeli kölcsönzött munkást kirúgnak a gyárból, akkor még nem szűnik meg a munkaszerződése, mert a munkáltatója a kölcsönző cég. Ilyenkor akár másik céghez is kikölcsönözhetik őket. Addig maradhatnak az országban, amíg van munkaviszonyuk a kölcsönző céggel, azonban ha ez megszűnik, akkor csupán öt napjuk van, hogy elhagyják az országot.

Bábel szerint azonban ha a cégtől elbocsátják a munkást, az gyakran a kölcsönzői szerződés végét is jelenti: „Ha a cég, aki kölcsönbe vette a dolgozót, azt mondja, hogy már nem kell ez az ember, az felmondási indok a kölcsönzőnél. Hiába nem azért küldték el, mert rosszul dolgozott, ha elküldik, akkor a kölcsönző cég mondhatja, hogy én felmondok neki.”

Bár a kölcsönző cégek általában határozott idejű szerződést kötnek a munkavállalóval, „azért mindig vannak benne megoldások, kiskapuk, például a tömeges leépítés. Arra lehet hivatkozni, hogy nem jött megrendelés, beestek a gazdasági számok, most akkor minden kölcsönzött munkaerőt elküldünk. Ezek a jogok amúgy sincsenek jól körülbástyázva, ezeket jól ki lehet használni”.

Bizonytalan, hogy meddig maradhatnak

A vendégmunkások munkaszerződése – és az ehhez kötött tartózkodási engedély – általában két évre szól, amit opcionálisan még egy évig meg lehet hosszabbítani, ha a munkaadó úgy dönt. Mindkét Fülöp-szigeteki munkás arról számolt be, még nem tudják, maradhatnak-e tovább, és azt sem tudják, erről mikor lesz információjuk. „Ez a várakozás és bizonytalanság nagy nyomást rak ránk, nagyon stresszes.”

A beszélgetés alatt ott volt egy magyar tolmács, aki velük dolgozik a gyárban. Azt mondta, őt is ugyanaz a kölcsönző cég foglalkoztatja. „A szerződésemet már sokszor meghosszabbították, először egy hónapra vettek fel. Csak az utolsó napon mondták meg, hogy meghosszabbítják.

Megint december 31-ig vagyok, nem tudom mi lesz. Az utolsó napig várnak.”

Bár idefele fizették a munkások repülőjegyét, azt egyikőjük sem tudta megmondani, hogy ez visszafelé is így lesz-e. Lehet, hogy minden megspórolt pénzüket a több százezres repülőútra kell majd költeniük.

„Amikor ideérünk, egy évig fizetjük a hitelt, akkor végre elkezdhetünk takarékoskodni, és rá egy évre vége is van. Nem mindannyiunknak van elég megtakarítása. Én nem tudok túl sokat megtakarítani, mert van 3 gyermekem. Két év nem elég, ha arra gondolok, hogy ó, istenem, októberig vagyok, aztán vége, az nehéz. Stresszes, ha minden nap arra gondolok, hogy még többet kell spórolnom.”

Van, hogy idő előtt továbbállnak

Gyakran előfordul, hogy a vendégmunkásokat nem kirúgják, hanem ők maguk hagyják el az országot, és keresnek jobban fizető állást egy másik országban. Ez általában a szerződésük lejárta után történik, de sok esetben akár már előbb elmennek. A mongol pár szerint a száz emberből, akikkel együtt érkeztek és kezdtek el dolgozni, már kilencvenen elmentek, és csak tízen maradtak a gyárban.

A távozók egy része azért ment el, mert két év után nem hosszabbították meg a szerződését, egyesek pedig másik európai országban próbáltak szerencsét. A két Fülöp-szigeteki munkás szerint körülbelül százötven honfitársukkal kezdték el a munkát, ebből pedig már húszan-harmincan nem dolgoznak ott: ők mind a szerződésük lejárta előtt mentek el, nem árulták el, hogy hová.

Ha egy vendégmunkás „elszökik” a cégtől, azt a vállalatnak jelentenie kell az országos idegenrendészeti főigazgatóságnak. Ezzel megszűnik a dolgozó munkajogviszonya és a tartózkodási engedélye is. A legtöbb esetben ilyenkor konkrét állásokra mennek tovább a munkások egy másik országba, ahol már folyamatban vannak az új papírjaik, mondja Bagaméri.

Sokan úgy jönnek ide, hogy nem terveznek hosszasan maradni, csupán

ugródeszkaként használják Magyarországot a schengeni munkaerőpiachoz.

Magyarországra a kedvezményes foglalkoztatókon és minősített munkaerő-kölcsönzőkön keresztül érkező vendégmunkások számára biztosított könnyített eljárásban nagyon könnyen és nagyon gyorsan lehet vízumot kapni, Bagaméri szerint a leggyorsabban a schengeni övezeten belül.

Ezt egy Fülöp-szigeteki székhelyű toborzó és közvetítő cégnél dolgozó forrásunk is megerősítette: „Ha neked kell egy filippínó, akár 2-3 hónap múlva ott lesz Magyarországon. Egy szomszéd országban ez 7-8 hónap.” A gyorsaság nem csak a cégeknek fontos szempont, hanem a munkásoknak is, hiszen nem mindegy, hogy két hónapig vagy egy évig van valaki munka és bevétel nélkül. És miután az első, legnehezebb lépcsőt átugrották és beléptek a schengeni övezetbe, onnantól már könnyű utazni, már szabad a piac, elhelyezkedhetnek akár Ausztriában, Németországban is.

A kép illusztráció, forrás: Pixabay

A könnyített idegenrendészeti eljáráson kívül nincs más helyzeti előnye Magyarországnak a vendégmunkások behozatalának piacán, mondja Bagaméri. A minimálbér nagyon alacsony, ebből a szempontból „óriási versenyhátránya van Magyarországnak a környező országokhoz képest”. A szűk és szigorú tartózkodási idő sem vonzó a külföldi munkavállalóknak. Szintén probléma, hogy a vendégmunkások nem hozhatják magukkal a családjukat: „az ilyen típusú tartózkodási engedélyeknél a családot nem lehet hozni, a családegyesítés lehetősége is ki van zárva”.

Ez nincs mindenhol így. Lengyelország például egyre népszerűbb célpont: nincs ilyen szigorú tartózkodási időkeret és a munkavállaló együtt tud élni a családjával. „Egyre több Fülöp-szigeteki megy Lengyelországba az elmúlt időszakban, a motivációik között két dolgot emelnek ki a pénz mellett. Egyrészt nem értik, Magyarországon hogyan működik ez a 2+1 éves tartózkodási idő, Lengyelországban nincsen ilyen limit. Amíg szükség van rá, ott tud maradni dolgozni, és a családjával együtt tud élni.”

Tartós probléma a munkaerőhiány

A munkaerőhiány Magyarországon nem időszakos, szezonális probléma, nem a következő két évet kell megoldani, hanem ennél hosszabb távú megoldásra lenne szükség. Ám a kormány az elmúlt évtized kommunikációs stratégiájával csapdahelyzetet teremtett magának. A migrációellenes propaganda miatt nehéz a jelenségről a nyilvánosság előtt beszélni, ám „közben gazdasági szempontból nem nagyon van választás”.

Senki nem akarja annak a belpolitikai költségét elvinni, hogy bejelent egy nagy léptékű beruházást – ami akár önmagában népszerű is lehetne –, de mivel ehhez az is járul, hogy sok ezer külföldi fog itt dolgozni, a projekt mégsem lesz olyan vonzó a közvéleménynek, mondja Bagaméri. Ez lehet az oka annak, hogy rövid távú kölcsönzésekkel próbálják megoldani a munkaerőhiányt, hiszen így elodázható a hosszú távú integráció.

Sok esetben elkülönítik a külföldi munkásokat a magyar munkásoktól a gyárakban és szállásokon.

Székely szerint „van olyan terület, ahol a harmadik országbeli munkavállalókat teljesen burokban tartják. Kifejezetten olyan műszakokat hoztak létre, hogy mondjuk az egyik műszak csak magyar ajkú, a másik műszak, aki váltja őket, az meg harmadik országbeli, tehát nincsen igazából kontakt”. Ennek praktikus, nyelvi okai is lehetnek. Ám a szállás esetében már másról van szó.

„Főleg Kelet-Magyarországon, a gyárépítéseken hallom, hogy szándékosan elkülönítik a helyi népességtől a vendégmunkásokat, hogy ne legyenek feszültségek. Lehessen azt mondani, hogy Magyarországon nincsen migráció. Hanem építenek nekik egy konténervárost a település szélén” mondja Bábel.

A szakszervezetek is felfigyeltek a vendégmunkásokra

Akadnak szakszervezeti vezetők, akik igyekeznek beszervezni a külföldi vendégmunkásokat is, hogy jobb körülményeket teremthessenek. Székely Tamás, a VDSZ elnöke úgy látja, most, hogy sok ipari ágazatban visszaesés van, egyre többen csatlakoznak.

„Most látszik, hogy baj van, ezért kicsit jobban megnyíltak, vannak olyan cégek, ahol már nagyobb létszámban vannak harmadik országbeli szakszervezeti tagjaink.” A 21 ezer fős összlétszámból pár százan, állítása szerint maximum négyszázan vannak a külföldi munkások.

Bábel Balázs, a Vasas Szakszervezet alelnöke szintén hasonlóval próbálkozik: a Fülöp-szigeteki tagok számát kétszáz körülire becsülte, ez azonban csak három cégre korlátozódik.

A sopronkövesdi Autoliv gyárban például már sztrájkban is részt vettek a külföldi vendégmunkások.

Azonban gyakori, hogy igyekeznek eltántorítani őket a szakszervezeti csatlakozástól és a sztrájktól. Bábel nem látott még konkrétan ilyen papírt, de hallott „olyan kölcsönző cégről, akinek elvileg benne van a kiadott szerződésében is, hogy nem szabad belépni szakszervezetbe, ami nyilvánvalóan teljesen jogellenes lenne”.

Kormányzati plakát 2015-ben (fotó: MTI/Máthé Zoltán)

A két Fülöp-szigeteki munkás azt mondta, megkeresték őket a szakszervezettől, de nem akarnak belépni. „Félünk az ilyen közösségekhez kötődni. Idegenek vagyunk itt, és nem akarunk bajba kerülni. Ha bajba kerülsz, könnyen hazaküldhetnek, megszüntethetik a munkád. Kedvesnek kell lenni, és csak annyit mondani, »oké, köszönöm szépen!«” Magyarul mondta, hogy „köszönöm szépen”, tökéletes kiejtéssel.

A kölcsönző cégek egyre nehezebben tudnak külföldi munkavállalókat hozni Magyarországra. Ezt a Fülöp-szigeteki toborzó cég munkatársa is megerősítette:

„Magyarország örülhet, hogy egyáltalán van munkás, mert a fizetés, amit ad a külföldieknek, nagyon kevés,

sokkal attraktívabb a szomszéd országba menni, sokkal jobb pénzt kapnak.” Bagaméri szerint ezért is próbál Magyarország Közép-Ázsia felé nyitni, és ezeket a kapcsolatokat a keleti nyitás és türk testvériség hangoztatásával politikailag is megszilárdítani. Hiszen Közép-Ázsia ebből a szempontból egy felfutó, nem teljesen kiaknázott piac, ráadásul elvesztette a munkaerejének legnagyobb felszívó piacát, Oroszországot, ahova a gazdasági nehézségek és a besorozástól való félelem miatt sem mennek már dolgozni Közép-Ázsiából.

Azonban a jobb bér- és munkavállalási körülmények megteremtése így is nélkülözhetetlen a vendégmunkások behozatalának fenntartásához. Nem csupán a profitorientált ágazatok miatt van erre szükség, hiszen a közszféra, például az egészségügy is nehézségekkel küzd.

Nem csak arról kell gondolkodni, hogy „a dél-koreai cégnek hogyan lesz profitja abból, hogy bejön a Fülöp-szigeteki munkavállaló Magyarországra, hanem hogyan lesz olyan ápoló itt, aki majd engem a következő fél évszázadon belül ellát. Ezekre nincsen közpolitikai válasz, és ezt nem lehet rábízni majd kölcsönzőcégekre”. Bagaméri szerint részletes és mindkét országnak kedvező államközi megállapodásokra van szükség. Csehországnak például az idős gondozás területére vonatkozó bilaterális egyezménye van már a Fülöp-szigetekkel.

Ám a jelenlegi romló gazdasági tendenciák, az autóipar, építőipar, akkumulátorgyártás visszaesése miatt nem feltétlenül reális a bérek növekedése és az idegenrendészeti szabályok lazítása. Pillanatnyilag csökken a munkaerőigény, több cég leállította a külföldi munkavállalók toborzását. Sőt, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter október 15-i hatállyal megtiltotta a magán munkaközvetítő cégeknek a harmadik országbeli (nem EU-s ) munkások behozatalát. Ez azonban a minősített kölcsönzők működését nem érinti.

Háberman Dávid 

Az interjúkban közreműködött: Bíró Danijar. A címlapkép illusztráció, forrás: Pixabay

Source