Kézcsók, hölgyeim!
Látjuk őket egy szürke kedd délután az utcán, ahogy teli szatyorral a kézben sietnek haza. Fáradtnak, nyúzottnak tűnnek, mert a szerep, az a sok szerep, amelyet a sors rájuk osztott, nem könnyű. Anyának lenni, csinos, vonzó nőnek maradni, háztartást vezetni copfba fogott hajjal, gyereket nevelni, a végzet asszonyát játszani – még Gina Lollobrigidának vagy Sophia Lorennek is embert próbáló feladat lenne. Nézzük, figyeljük és csodáljuk a nőt, ahogy szatyrot cipel, ahogy újra és újra átalakul.
Látjuk őket egy szürke kedd délután az utcán, ahogy teli szatyorral a kézben sietnek haza. Fáradtnak, nyúzottnak tűnnek, mert a szerep, az a sok szerep, amelyet a sors rájuk osztott, nem könnyű. Anyának lenni, csinos, vonzó nőnek maradni, háztartást vezetni copfba fogott hajjal, gyereket nevelni, a végzet asszonyát játszani – még Gina Lollobrigidának vagy Sophia Lorennek is embert próbáló feladat lenne. Nézzük, figyeljük és csodáljuk a nőt, ahogy szatyrot cipel, ahogy újra és újra átalakul.
