Kölcsey Ferenc befejezte a Himnusz megírását. (202 éve)

Himnusz  - A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyartJó kedvvel, bőséggel,Nyújts feléje védő kart,Ha küzd ellenséggel;Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbünhödte már e népA multat s jövendőt! Őseinket felhozádKárpát szent bércére,Általad nyert szép hazátBendegúznak vére.S merre zúgnak habjaiTiszának, Dunának,Árpád hős magzatjaiFelvirágozának. Értünk Kunság mezeinÉrt kalászt lengettél,Tokaj szőlővesszeinNektárt csepegtettél.Zászlónk gyakran plántáládVad török sáncára,S nyögte Mátyás bús hadátBécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miattGyúlt harag kebledben,S elsújtád villámidatDörgő fellegedben,Most rabló mongol nyilátZúgattad felettünk,Majd töröktől rabigátVállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkainOzman vad népénekVert hadunk csonthalmainGyőzedelmi ének!Hányszor támadt tenfiadSzép hazám kebledre,S lettél magzatod miattMagzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s feléKard nyúl barlangjában,Szerte nézett s nem leléHonját a hazában,Bércre hág és völgybe száll,Bú s kétség mellette,Vérözön lábainál,S lángtenger fölette. Vár állott, most kőhalom,Kedv s öröm röpkedtek,Halálhörgés, siralomZajlik már helyettek.S ah, szabadság nem virúlA holtnak véréből,Kínzó rabság könnye hullÁrvánk hő szeméből! Szánd meg Isten a magyartKit vészek hányának,Nyújts feléje védő kartTengerén kínjának.Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbünhödte már e népA multat s jövendőt!Cseke, 1823. január 22.