Magyar népmese a családról, ami bármelyikünké lehetne
Huszonnégy óra egy balatoni nyaralóban, a magyar tenger partján, ami régen tényleg sós volt, de már nem az, ezért minden évben bele kell szórni egy zacskóval. Négy nő, hat férfi, izzadságszagú családi ebéd, rengeteg pálinka és egy nagy adag dráma, amin valamiért mégis nagyon lehet nevetni. Kortárs családi tragédia Bíró Bence tollából, Alföldi Róbert rendezésében a Centrál Színházban. Kritika.
Összetartozunk – mondjuk a családunkról, de mondják/mondjuk (mostanában
egyre többször) a nemzetről is. Akkor is, ha nem mindig értünk egyet, akkor is,
ha sok dologról teljesen mást gondolunk, akkor is, ha néha összekülönbözünk.
Összetartozunk, mert „egy vérből valók vagyunk”, és azért is, mert azt mondjuk
a Balatonra, az a magyar tenger. Pedig nem is az. Illetve az, nekünk az, csak „elfogyott
belőle a só, mert értünk már az Isten se sír”. Bíró Bence első egész estés
önálló darabja arról a családról mesél, amelynek a tagjai minden nyáron összegyűlnek
a magyar tenger partján, hogy találkozzanak azokkal, akikkel talán nem is akarnak,
de néha muszáj. Mert a család az család. A magyartengert Alföldi Róbert
rendezésében mutatta be a Centrál Színház novemberben. Mese a legrosszabb magyar családról,
ami tragikus, mégis (majdnem) végig lehet nevetni rajta.
