Makovecz a hibás: bontják a Magyar Rádió épületeit, gigantikus fejlesztés kezdődött
A hely adottságait és a helyiek érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó gigantikus ingatlanfejlesztés kezdődött a Nemzeti Múzeum mögött.
A hely adottságait és a helyiek érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó gigantikus ingatlanfejlesztés kezdődött a Nemzeti Múzeum mögött. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem a tiltakozások ellenére megkezdte a bontásokat. A kilencvenes években már kapott az adófizetőktől egy drága és teljesen új campust, most megint kap az adófizetőktől egy drága és teljesen új campust. Videóriport.
A VIII. kerületnek abban a részében élek, ahol a városban talán a legkevesebb a zöld felület. Ezért örültem nagyon, amikor a magyar állam a Nemzeti Múzeumnak adta a Magyar Rádió üresen álló épületegyüttesét. Az eredeti terv az volt, hogy a kevésbé értékes rossz állapotú épületeket lebontják és a felszabaduló helyen parkok rendszere alakult volna ki. Ám a magyar állam meggondolta magát. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek adta végül az értékes ingatlanokat. Ők most azért kezdték el a bontási munkálatokat, hogy még nagyobb épületeket húzzanak fel a helyükre, ahol már most is túl sok az épület és túl kevés a növény.
Angolul van egy kifejezés arra, amikor valaki vagy valakik ellenállnak annak, hogy valami hatalmas és nem odaillő dolog épüljön a szomszédságukban, mint például autópálya, akkumulátorgyár, magasfeszültségű vezeték, vagy esetleg park helyett óriási épületmonstrum. Ez a kifejezés a NIMBY („not in my back yard”) aktivizmus. A mi szomszédságunkba is megpróbál az állam és a Magyar Püspöki Konferencia felhúzni egy gigantikus épületegyüttest, és az emiatt érzett harag az, ami ennek az anyagnak az elkészítésére sarkallt.
A Nemzeti Múzeum mögé tervezett új Pázmány Campus egy aránytalan és túlméretezett épület a városnak abba a részébe beszuszakolva, amelyik már így is túlzsúfolt, és így is talán a legkevesebb zöldterülettel rendelkező része. További fájó pont, hogy ez a projekt egy sokkal emberibb léptékű terv helyett valósul meg. Az üresen álló egykori Magyar Rádió épületeit először a Nemzeti Múzeum kapta meg az államtól. A terv szerint a 150 éve helyhiánnyal küzdő múzeum patinás épületeket kapott volna, és az épületek között kisebb parkok rendszerét alakították volna ki. De nem így lett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ami a kilencvenes években már kapott egy drága és teljesen új campust, most újra kap az adófizetőktől egy drága és teljesen új campust.
Az első egyetemvárost Makovecz Imre tervezte, talán nevezhetjük ezt Makovecz megvalósult főművének. De az épület tervezésénél a nacionalista szimbolika, a rosszul öregedő ‘90-es évekbeli posztmodern szellemeskedés és egyfajta furcsán adaptált „organikus” szemlélet felülírta a funkciót, és ez egy olyan használhatatlan egyetemvárost képezett, amit az egyetem a felmerülő problémák miatt rövid idő elteltével magára hagyott, és most már körülbelül 10 éve üresen áll, és az enyészet áldozata Piliscsabán.
Hogyan lehet organikusnak nevezni egy épületegyüttest, ami egy sosem létezett, fiktív és magyarnak mondott nacionalista szimbolikával ékelődik idegen objektumként egy egyébként eredetileg szlovák nyelvű falu (aztán városka) szövetébe?! És hogyan kerül az építészeti törvényünk preambulumába egy sosem létezett múlt felé tekintő fantaszta? Szomorú történet. Engem egyébként a piliscsabai campus Skopje belvárosára emlékeztet, melyet a törvény elől Budapestre menekülő Gruevszki idején nacionalista márványgiccsekkel pakoltak tele.
De ami még szomorúbb, az az, ami emiatt most velünk történik. A Püspöki Konferencia átesett a ló másik oldalára, és a Nemzeti Múzeum mögé szeretné építeni a talán még a Múzeumnál is magasabb épületszörnyét.
Ezúttal a legbelvárosibb területre vetett szemet a Püspöki Konferencia, ahova többszintes mélygarázst és még egy csomó, környéket pusztító funkciót zsúfol egy helyre, cipőkanállal. A fejlesztést a hatályos építészeti rendeletet és az építészeti törvényben is kiemelt fontosságú zöld infrastruktúra-fejlesztést figyelmen kívül hagyva szeretnék megvalósítani, növényeket már a látványterveken sem találunk.
A katolikus egyetem az állam számára nagyon előnytelen telekcserével jutott hozzá a területhez. A beruházás költségeit is a magyar állam vállalja magára, ennek a becsült összege jelenleg 250 milliárd forint. Sajnos ennek az épületnek nem csak a méretével, az árával és az elhelyezkedésével van probléma, de a saját méreteit álcázni szándékozó sematikus modern külső sem illeszkedik a Nemzeti Múzeum mellé, a Palotanegyed szívébe.
A Magyar Rádió egykori épületeinek bontása elkezdődött. Hiába tiltakoztak a helyi lakók, a polgármester és a szakmai szervezetek. Lázár János a következőt mondta a bontás miatt tiltakozó helyieknek:
„Mi méltányos árat fizetünk mindenkinek; aki úgy érzi, hogy itt az élete ellehetetlenül, el akar költözni, és egy másik lakást akar vásárolni, ki fogjuk vásárolni.”
Pikó András polgármester a beruházásról a következőt mondta nekünk:
„Egy olyan épület fog felépülni, amelynek a magassága vetekedni fog – vagy lehet, hogy meg is haladja – a mellette lévő Nemzeti Múzeum magasságát, és lefele négy szint mély lesz. (…) Egy valami látszik, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is fel kell építeni. A Magyar Katolikus Egyház akarata mindent felülír. Felülír önkormányzatot, kormányzatot, meg mindent. De miért itt, és miért ezen a szűk területen, miért nem másutt? Szóba került a Nyugati melletti, egykor kormányzati negyednek szánt terület. Hogy miért így? Azért, mert tanultak a piliscsabai történetből. Amikor ezt így kimondom, akkor még mindig lefagyok, hogy ezért csináljuk az egészet, és ezért fogunk szenvedni.”
Kerestük a projekt engedélyezéséért is felelős, Magyarország kvázi főépítészeként dolgozó Lánszky Regő építészeti államtitkárt, de megkeresésünkre nem reagált. Szerettük volna tőle megkérdezni,
- hogy melyik a kedvenc Makovecz-épülete,
- hogy melyik átalakítási terv áll közelebb hozzá. A Nemzeti Múzeum-féle, zöldfelületek kialakítását tartalmazó terv, vagy az építészeti törvénnyel padlógázzal szembemenő Pázmány Campus terve,
- hogy miért nem lehet visszaköltöztetni a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet az eredeti Makovecz Campusba, mi a baj a Makovecz Campusszal,
- hogy a magyar építészeti törvényben zsinórmértékként szereplő Makovecz Imre stílusa megjelenik-e az új Pázmány Campus tervében,
- és hogy milyen lehetőségei vannak ennek az elhibázott és az építészeti törvénnyel szembemenő beruházásnak az elkaszálására?
2023 évi C. törvény a magyar építészetről: „Az államnak nemcsak lehetősége, de feladata is, hogy az épített örökség megőrzése és gyarapítása során a polgári jó ízlést érvényesítse, e célunk megvalósítása során a nemzeti építészet leghaladóbb hagyományait képviselő életművek – Kós Károly, Lechner Ödön és Makovecz Imre építészete – a minta és a zsinórmérték”
Cikk, videó: Pápai Gergely
