Megfejtettük a titkosszolgálat svájci rejtvényét dollárbaloldal-ügyben

Megtaláltuk azt a svájci alapítványt, amiről a Nemzeti Információs Központ a titkosítás alól januárban feloldott második, dollárbaloldal-ügyi országgyűlési tájékoztatójában azt állítja, hogy az Action for Democracy korábban ismertté vált, milliárdos támogatásán felül közel 900 millió forintot küldött az Ezalényeg portálok kiadójának a tavalyi választási kampány során. A genfi bejegyzésű szervezet tisztségviselői nem nyilatkoztak az Átlátszó megkeresésére, de nyilvános forrásokból is sok minden megtudható róluk, és az általuk jegyzett alapítványról.

A Nemzeti Információs Központ (NIK) január 20-i, a titkosítás alól feloldott és az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának honlapján közzétett prezentációjából mindössze annyi derült ki, hogy a néven nem nevezett, svájci bejegyzésű alapítvány alapítója F.N. svájci diplomata, kuratóriumi tagja D.F. svájci üzletember, és T.F. svájci pénzügyi szakember, elnöke J.F.M svájci ügyvéd. Ezen felül annyit írtak róla, hogy az alapítvány célja „alapvető humanitárius, szociális és politikai jogok erősítése, liberális értékek előmozdítása, vallási, etnikai és nemi sokféleség, az egyenlőség tiszteletben tartása, humanitárius segítségnyújtás”, és hogy „az alapítány aktivitására, valós tevékenységére vonatkozóan nem lelhető fel nyílt forrásból hozzáférhető információ”. Az Átlátszó mégis megfejtette a rejtvényt.

Nem adott meg túl sok támpontot a NIK, aminek alapján a Svájcban bejegyzett több ezer alapítvány közül le lehetett szűkíteni a lehetőségeket, mindössze monogramok álltak rendelkezésre. Ebből egy monogram olyan ügyvédé, akinek feltételezhetően dupla keresztneve van, és ez leginkább a francia nevűekre jellemző. Az ügyvédek nyilvántartásában kantonok alapján lehet listázni a bejegyzett és jelenleg is praktizáló ügyvédeket. Nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy Svájcban 26 kanton van. Több olyan ügyvédet is találtunk, akiknek a monogramja megegyezik a NIK által közölttel. A négy név alapján már le lehetett szűrni, melyikük milyen alapítványban visel tisztséget.

A Nemzeti Információs Központ prezentációjában csak ennyi szerepel a svájci bejegyzésű alapítványról

Mivel Svájcban több mint 13000 alapítványt jegyeztek be, ezért reménytelennek tűnt mindet átnézve megtalálni a kapcsolatot. Az egyik alapítványi adatbázisra előfizetve viszont névre is lehet keresni. A beírt nevek alapján pedig tovább lehetett vizsgálódni, hogy melyik alapítvány céljainak leírása felel meg a NIK által prezentáltnak. Az alapítvány nevének megismerése után a svájci cégközlöny adatbázisában tudtunk továbblépni, hogy milyen információkat tartanak nyilván erről az alapítványról.

Nyilvánosan elérhető beszámolókat nem találtunk tőle (Svájcban ez nem kötelező az alapítványoknak), más alapítványok közzétett beszámolóiban azonban felbukkan a Fondation Pluralisme neve, mint támogatóé.

Mire a kutatás végére értünk, az Ezalényeg közleményt tett közzé, amiben szintén az általunk felkutatott alapítvány neve szerepel: „Lapunk kiadója a svájci Fondation Pluralisme alapítványtól kapta azokat a megrendeléseket, ami alapján hír- és tartalomszolgáltatói szolgáltatásokat végzett. […] A szolgálatok ebben az ügyben sajnos Rogán Antal propagandaminiszter felügyelete alatt és az ő megrendelésére dolgoztak, ami önmagában szégyent hoz a nemzetbiztonságért dolgozókra és veszélyt jelent hazánkra.”

Megkerestük őket, de nem nyilatkoztak

A Fondation Pluralisme 2012-ben Genfben alapított civil szervezet, mely önmeghatározása szerint a humanitárius, szociális és politikai emberi jogok, továbbá a liberális értékek előmozdítását kívánja elősegíteni a társadalomban, az oktatásban és a médiában. Háború, polgári, etnikai, vallási vagy faji konfliktusok és környezeti katasztrófák esetén szerepet vállalnak humanitárius segítségnyújtásban, illetve a vallási, etnikai és nemi sokszínűség és egyenlőség megteremtésében a társadalom minden területén.

Az alapítvány tagjai François Nordmann, Jean-François Marti, Thomas Niklaus von Rohr, és Didier Fischer voltak az alapításkor.

Nordmann 2017-ben távozott az alapítványból. Vélhetően ő az a személy, akire mint diplomatára hivatkozik a NIK, csak N.F. monogrammal jelölve az illetőt. A swissinfo.ch által közzétett életrajza szerint tanulmányait a Fribourgi Egyetemen és a genfi Graduate Institute for International Studies-ban végezte, ahol jogot és nemzetközi kapcsolatokat tanult. 1971-től dolgozott a svájci külügyminisztériumban, első kiküldetése 1980-ban volt, az ENSZ-ben képviselte Svájcot New Yorkban. 1984-1992 között Guatemalában és más közép-amerikai országokban töltött be nagyköveti posztot, 1992-ben a svájci külügyminisztérium nemzetközi szervezetekkel foglalkozó osztályának vezetőjének nevezték ki. 1994-ben az Egyesült Királyságban, 2002-ben Franciaországban lett nagykövet, és 2007-ig, visszavonulásáig töltötte be ezt a posztot.

Jean-François Marti ügyvéd a BM Avocats honlapján közzétett szakmai bemutatkozása szerint a fehérgalléros bűnözésre, a vagyon-, szerződési és öröklési jogra specializálta magát. Több alapítványban is kuratóriumi tag, genfi irodája számos cég és alapítvány székhelye. Marti az Átlátszó telefonos érdeklődésére megerősítette, hogy valóban ő a Fondation Pluralisme elnöke, de szabadságra hivatkozva további kérdéseinkre csak későbbiekben ígért választ.

Didier Fischer üzletembernek szintén több cégben és alapítványban is felbukkan a neve. Ő vezeti az 1890 Alapítványt, amely a genfi Servette FC sportklubot tulajdonolja. Írásbeli megkeresésünkre cikkünk megjelenéséig nem reagált. Thomas Niklaus von Rohr-Flück szintén üzletember, egy svájci kistelepülésen él, pénzügyi tanácsadással foglalkozik. Őt is felhívtuk, de kérdésünkre egy férfihang csak annyit felelt, hogy nem elérhető, majd amikor megkérdeztük, hogy mikor tudnánk vele beszélni, bontotta a vonalat.

Nyílt forrásokból is sok minden kiderül

Hogy a Fondation Pluralisme pontosan milyen munkát végez és kiket támogat, arra nehéz, de nem lehetetlen válaszolni: nyilvános, az interneten szabadon elérhető forrásokban is számos utalást találtunk a tevékenységükre, ezért nem igazán helytálló a NIK azon megállapítása, hogy „az alapítvány aktivitására, valós tevékenységére vonatkozóan nem lelhető fel nyílt forrásból hozzáférhető információ”.

A nyilvánosan elérhető információk alapján például támogatói a Martin Ennals-díjnak, amit többek közt Genf városa, a Svájci Szövetségi Külügyminisztérium, az Irish Aid, a Norvég Emberi Jogi Alap és a Heinrich Böll Alapítvány is támogat. A díjat 2023-ban Feliciano Reyna (Venezuela), Delphine Djiraibé (Csád) és Khurram Parvez (Kasmír) kapta meg, mindhárman az emberi jogokért küzdenek és állnak ki országaikban.

A Fondation Pluralisme támogatja a Nai Qala Egyesületet is, amit 2007-ben Svájcban alapítottak. Az Afganisztánban aktív szervezet fő célja az oktatáshoz és az egészségügyhöz való hozzáférés javítása, különösen a vidéki, marginalizált közösségekben élő nők esetében, a helyi közösségek fejlesztése, a vidéki Afganisztán fejlesztése.

A Trial International is kapott tőlük támogatást: a 2002-ben alapított civil szervezet célja a nemzetközi bűncselekmények büntetlenségének megakadályozása, jogi segítségnyújtás. A Genfben, Bosznia-Hercegovinában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő Trial International peres ügyekben képviseli ügyfeleit.

Az asiatimes.com 2018-as cikke szerint a Kambodzsából elmenekült ellenzéki politikusokat tömörítő Cambodia National Rescue Movement is kapott támogatást a genfi alapítványtól, amit az USA-ban költöttek el lobbitevékenységre: ennek egy amerikai igazságügyi minisztériumi jelentésben is nyoma van ebben az évben.

Eurómilliók az ellenzéki kampányportálnak

A Fondation Pluralisme és a kuratóriumi tagok esetében nem sikerült fellelnünk semmilyen magyar kötődést, vagy  kapcsolódási pontot. A NIK prezentációja szerint a svájci bejegyzésű alapítvány mégis 1,8 millió eurót utalt az Ezalényeg portált kiadó Oraculum 2020 Kft.-nek 2021 szeptembere és 2022 februárja között, öt részletben. Ez derült ki a második, januári nemzetbiztonsági tájékoztatóból, ami a külföldről érkező pénzek útját mutatja be, és a 2022-es magyarországi választások befolyásolásának gyanúját fogalmazza meg a tranzakciókkal összefüggésben.

Az ügyben eddig közzétett két titkosszolgálati prezentáció szerint az Egyesült Államokból – és ezek szerint Svájcból – érkező dollár- és eurómilliók jókora része végül a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok emblematikus arcai körül kiépült, online politikai marketinggel foglalkozó céghálózathoz került. Még sok a kérdőjel a vizsgálatok körül: a hárommilliárd forintnyi dolláradomány vélelmezett végső forrásaira csak célzások szerepelnek a közzétett anyagokban, Orbán Viktor miniszterelnök pedig Soros Györgyre gyanakszik.

A levitézlett óbaloldal propagandagépezete nyelte el a hárommilliárdos amerikai demokráciasegély túlnyomó részét | atlatszo.hu

A titkosszolgálati, rendvédelmi és adóhatósági adatokat összegző NIK megállapításai szerint az AD által elutalt többmilliárdos összeg túlnyomó része annál a baloldali befolyásolási masinériánál kötött ki, aminek a működéséről közel három évvel ezelőtt, a 2019-es önkormányzati választások után az Átlátszón írtunk elsőként.

Az online politikai marketinggel foglalkozó céghálózat központi elemei a Datadat névre hallgató cégcsoport, és az Ezalényeg nevű, hírszájtnak álcázott ellenzéki propagandakiadvány. Az Átlátszó 2020-ban írt róluk először: három éve kiderítettük, hogy az ellenzék számára relatív sikerrel záruló 2019. évi önkormányzati választásokon miképpen működött ez a kampánymasinéria. Akkor több forrásunktól is megtudtuk: a Datadatnál határozták meg azt, hogy milyen célcsoportoknak kell fizetett hirdetésben reklámozni az Ezalényeg által előállított tartalmakat.

Zimre Zsuzsa

Címlapkép: részlet a Nemzeti Információs Központ infografikájából

The post Megfejtettük a titkosszolgálat svájci rejtvényét dollárbaloldal-ügyben first appeared on atlatszo.hu.