Meghalt Dzsingisz kán, mongol vezető. (797 éve)

Temüdzsin 1162-ben született, 44 éves volt, amikor az Onon forrásánál a mongol törzsek Dzsingisz kán néven uralkodójukká választották. A hatalomhoz vezető útját számos akadály nehezítette, és némi szerencse kísérte. A mongolok ősellenségeit, a tatárokat 1202-ben sikerült legyőznie, majd sorra következtek a kereitek, najmanok s a velük szövetkező kisebb törzsek. A permanens hódításra való képesség az egyik előfeltétele volt a nomád birodalmaknak, mert csakis ezáltal szerezhette meg és tarthatta [...]

Meghalt Dzsingisz kán, mongol vezető. (797 éve)
Temüdzsin 1162-ben született, 44 éves volt, amikor az Onon forrásánál a mongol törzsek Dzsingisz kán néven uralkodójukká választották. A hatalomhoz vezető útját számos akadály nehezítette, és némi szerencse kísérte. A mongolok ősellenségeit, a tatárokat 1202-ben sikerült legyőznie, majd sorra következtek a kereitek, najmanok s a velük szövetkező kisebb törzsek. A permanens hódításra való képesség az egyik előfeltétele volt a nomád birodalmaknak, mert csakis ezáltal szerezhette meg és tarthatta fenn hatalmát a kán. A hódítás a nomádok számára nem területi nyereséget jelentett. Ők mindig népeket gyűrtek maguk alá, függetlenül attól, hogy ugyanaz a nép egyszer közelebb, másszor esetleg néhány száz kilométerrel távolabb élt. A nomád birodalmakban az ember és a hozzá tartozó állatállomány volt a legfőbb érték. Ez azonban nem képezte akadályát annak, hogy a következő hadjárat alkalmával az első harcvonalban áldozzák fel őket. A mongol törzsek egyesítése után (1206) Dzsingisz megindult világhódító útjára. Az első jelentősebb hadjáratát a gazdag és titokzatos Kína ellen vezette 1211-ben, s három év múlva, egy újabb katonai akcióval ki tudta kényszeríteni a főváros, Peking meghódolását. Kína értékes ajándékok (valójában hadisarc) révén, selyemmel, arany- és ezüstneművel még egy ideig fenn tudta tartani önállóságát. (Véglegesen Dzsingisz fia, Ögödej fogja majd 1234-ben a Mongol Birodalomhoz csatolni.) Ezután Dzsingisz nyugat felé fordult, s az iszlám világ virágzó városait rohanta le. 1219-21 között elfoglalta Horezm legjelentősebb gazdasági központjait, Szamarkandot, Buharát és Urgencset, majd az évezredes kultúrájú Irán következett. Utolsó csatáját a buddhista tangutok ellen vívta. Fővárosuk, Otrar ostroma közben, 1227-ben hunyt el. Dzsingisz kán a Kaszpi-tengertől Észak-Kínáig terjedő hatalmas birodalmát a mongol hadsereg hozta létre, tartotta fenn és gyarapította újabb hódításokkal. Dzsingisz fiai és unokái 1231-ben Iránt és a szeldzsukokat rohanták le, 1236-41 között Kelet-Európát támadták, s kényszerítették tatár függésbe az orosz részfejedelemségeket. Az iszlám világ ellenállását végérvényesen a bagdadi kalifátus elfoglalásával (1258) törték meg.