Mészáros WC-keféi, titkosított tanulmányok és családi megbízások: a legjobban rejtegetett közadatok 2024-ben
Összegyűjtöttünk öt olyan idei ügyet, amikor csak nagyon nehezen sikerült megszereznünk a közérdekű adatokat, mert az adatgazdák a végsőkig titkolták őket.
Az állam és sok önkormányzat gyakorlatilag sportot űz abból, hogy közérdekű adatokat titkol el. Ez nem egyszer odáig fajul, hogy bíróságra kell mennünk ahhoz, hogy a nyilvánosságra tartozó adatokat kiadják az adatgazdák. Összegyűjtöttünk öt olyan idei ügyet, ami ezt a gyakorlatot jól szemlélteti. Olyan is volt például, amikor úgy kaptunk adatokat, hogy valójában nem kaptunk.
Leggyakrabban a haverokkal és rokonokkal kapcsolatos üzletkötések részleteit szokták titkolni az illetékesek – általában azért, mert ezek a megállapodások a reálisnál jóval több közpénzbe kerülnek, vagy éppen teljesen szükségtelenek. Nem volt ez másképp idén sem.
„Hazánk szuverenitására veszélyt jelent, hogy a politikai nyomásgyakorló szervezet szisztematikusan visszaél a közérdekű adatokkal. Eddig több mint 9000 dokumentumot töltött fel a hálózat amerikai központjának szerverére, és ezzel eszközt biztosít külföldi befolyásolási kísérletekhez. Komoly kockázatot jelent, hogy a feltöltött dokumentumokban az állami és önkormányzati intézmények, magyar magánvállalkozások és magánszemélyek közötti szerződések, levelezések mellett több száz telefonszám, valamint más személyes, szenzitív információk is szerepelnek” – ezt a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal fogalmazta meg az Átlátszóról írt jelentésében a közérdekű adatokról.
Azokról, amelyek éppen azért közérdekűek, mert bárki számára nyilvánosan elérhetőnek kellene lenniük. Kis magyar hazánkban azonban az állami szervek imádnak titkolózni – nem csak a minisztériumok, hanem a közpénzzel kitömött szervezetek is. Ebbe nem szoktunk belenyugodni, ezért – a korábbi évekhez hasonlóan – idén is többször NAIH-panaszt tettünk vagy pert indítottunk a közérdekű adatokért. Mutatjuk az öt legérdekesebb ügyet, amikor az illetékesek próbálták a végsőkig titkolni a nyilvánosságra tartozó információkat.
1, Leisztinger bányacége
A borsodi szénmedence barnakőszén-vagyonának kitermeléséért felelős Ormosszén Zrt.-t 2022 végén vette meg az állam. Az adásvételi szerződést és a vételárat sokáig titkolta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., de pereltünk a közérdekű adatokért, és nyertünk is a bíróságon.
Az állami cég ezután végre elküldte a megállapodást, amelyből kiderült, hogy közel 4 milliárd forint közpénzt fizettek az Ormosszénért, amelynek a többségi tulajdonosa a „baloldal vörösbárójaként” emlegetett Leisztinger Tamás volt. A dokumentumban szerepel egy másik vállalat is, ám az arra vonatkozó információkat kitakarták. Az MNV a bíróságon arra hivatkozott, hogy „a védett ismeret megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna”. A bíróság szerint azonban ez nem volt így, és az adatok kiadására kötelezte a Nemzeti Vagyonkezelőt.
2, Mészáros Lőrinc WC-keféi
Ez a történet 2020-ra nyúlik vissza, amikor a Kisfaludy-program keretében az állam nagyjából 200 milliárd forint közpénzt osztott szét turisztikai fejlesztésekre a Covid által sújtott szektor megsegítésére. Ebből a pénzből Mészáros Lőrinc szállodalánca, a Hunguest Hotels Zrt. közel 18 milliárd forintot kapott a szállodái fejlesztésére.
A Transparency International Magyarország hosszas pereskedés után megkapta a támogatási papírokat, és a többezer oldalnyi dokumentumhoz hozzáférést biztosított az Átlátszónak. Az iratok többsége nem túl érdekes, de megérte átnyálazni őket. Kiderült belőlük ugyanis, hogy bilikre és WC-kefékre is kértek állami támogatást Mészáros Lőrinc szállodái – de nem kaptak, mert túl olcsó termékeket írtak be a költségvetésbe.
3, Az erzsébetvárosi polgármester veje
Gyakran éri az a vád az Átlátszót, hogy csak a kormány ügyeivel foglalkozunk, pedig ez egyáltalán nincs így. Jó példa erre az a nyári cikkünk, amelyben megírtuk, hogy a DK-s Niedermüller Péter polgármester vezetésével működő VII. kerületi önkormányzat több szerződést is kötött a polgármester vejéhez köthető cégekkel. A Weber und Mill Kft.-től vezetői stratégiákat rendelt a kerület összesen nettó 32 millió forintért, a Republikon Intézet Kft.-től pedig egy lakhatási közvéleménykutatást nettó 5 millióért. Garai Dóra, az Élhető Erzsébetvárosért Egyesület önkormányzati képviselője közadatigénylésben kérte ki a cégek által készített dokumentumokat, de azt a választ kapta a jegyzőtől, hogy azok 10 évig nem nyilvánosak.
Az erzsébetvárosi önkormányzattal szerződő két vállalkozás közös pontja Horn Gábor volt SZDSZ-es politikus, aki Niedermüller Péter DK-s polgármester veje. Horn ugyanis a Republikon Intézethez tartozó Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke, a szervezethez kapcsolódó Republikon Intézet ügyvezetője pedig tavalyig márciusig Hann Péter volt, aki korábban a Weber und Mill Kft.-t is igazgatta. A Weber und Mill Kft. több tízmillió forint értékben kapott már megbízásokat az erzsébetvárosi önkormányzattól.
4, Olvashatatlanul adták ki a trieszti kikötő hatástanulmányát
Egyértelműen ez volt az idei legabszurdabb közadatos ügyünk, ami egyúttal azt is remekül szemlélteti, hogy mennyire szabadon értelmezi a Külügyminisztérium a közérdekű adatok kiadását. A történet úgy kezdődött, hogy a Szijjártó Péter tárcája alá tartozó Adria Port Zrt. az elhagyott trieszti ipartelep megszerzése után rendelt egy hatástanulmányt akkori árfolyamon 160 millió forint közpénzért.
A megbízást elnyerő PricewaterhouseCoopers feladata az volt, hogy „egy műszakilag megvalósítható és kereskedelmi szempontból előnyös fejlesztési tervet és üzleti modellt” mutasson be. Tavaly augusztusban közadatigénylésben kértük ki a dokumentumot, az Adria Port Zrt. azonban döntéselőkészítésre és üzleti titokra hivatkozva nem adta ki. Emiatt panaszt tettünk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, s ennek hatására az állami cég ősszel végre megküldte a trieszti „kikötő” hatástanulmányát. Viszont a nagy részét kisatírozták feketével.
5, Az atlétikai vb elemzése
Nem véletlen amúgy, hogy libabőrösek a hazai intézmények, ha közérdekű adatigénylésekről van szó. Így derítettük ki például azt is, hogy a 315 milliárd forint közpénzből megrendezett 2023-as budapesti atlétikai vb-ről beígért elemzés inkább csak egy nagy adag önfényezés, mint valódi értékelés.
Schmidt Ádám, az esemény kormánybiztosa, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára arról beszélt 2023 decemberében, hogy az utólagos hatástanulmányban majd szerepelni fog, hogy mit sikerült megvalósítani az előzetes tervekből, célokból és elképzelésekből. A 75 millió forintból rendelt tanulmányt idén tavasszal kértük ki először közadatigénylésben, de akkor még nem volt kész. Ősszel ismét rákérdeztünk, addigra már megvolt, viszont nem küldték el e-mailben, hanem csak megmutatták egy személyes betekintésen. A 238 oldalas színes könyv egy nagy adag öndicséret: leginkább arról szól, hogy milyen jó volt a vb.
Minden bizonnyal jövőre is lesznek hasonló ügyeink, hiszen jelenleg is több közérdekű adatok kiadása érdekében indított perünk van folyamatban. Az egyik például az Építési és Közlekedési Minisztérium ellen, Lázár János tárcája ugyanis 10 évig titkolná a 294 milliárd forint közpénzből épülő mohácsi híd hatástanulmányát. Amint lezárul a per és megkapjuk a dokumentumot, amiből kiderül, hogy miért tartották szükségesnek a híd építését, mindenképp beszámolunk róla. Addig is szavazz az idei kedvenceidre!
