Mi az a Bluetooth, és hogyan lehet jó minőségű a vezeték nélküli zenehallgatás?
Naponta használjuk, de nem mindenki tudja, pontosan mi, illetve hogyan működik a Bluetooth. Cikkünk ezen igyekszik változtatni. The post Mi az a Bluetooth, és hogyan lehet jó minőségű a vezeték nélküli zenehallgatás? first appeared on 24.hu.
Amíg a korábban külön cikkben tárgyalt USB-szabvány azért jött létre, hogy legyen egységes vezetékes megoldás a különböző (kezdetben számítástechnikai) eszközök összekötésére és a gépek közti kommunikációra, addig a Bluetooth mögötti igény az volt, hogy legyen egy olyan technológia, ami kiváltja a vezetékek használatát. A problémára már a 80-as évektől akadtak megoldások (például az infravörös kapcsolat), de a technológia áttörésre egészen a 90-es évek végéig kellett várni.
Az Intel, az IBM, a Toshiba, a Nokia és az Ericsson 1998-ban hozták létre a Special Interest Group (SIG) nevű csoportot azzal a céllal, hogy kidolgozzanak egy olyan vezeték nélküli technológiát, ami képes az egyidejű vonal- és adatátvitelre. A projekt a Bluetooth kódnevet kapta, méghozzá I. Harald dán király, avagy Kékfogú Harald, angolul Harald Bluetooth után (akinek egyes források szerint az általa igencsak kedvelt áfonya miatt voltak kékek a fogai), és végül ez lett a hivatalos elnevezés is, sőt, még a szabvány logója is a viking rúnaírás H (ᚼ) és a B (ᛒ) betűinek összevonásából jött létre.
Napjainkig 35 ezernél is több cég csatlakozott a Bluetooth SIG érdekcsoporthoz, és a technológia olyan elterjedtté vált, hogy 2021-re már közel 5 milliárd olyan eszközt szállítottak le, amiben helyet kapott a Bluetooth használatához szükséges chip.
De mi is az a Bluetooth?
A Bluetooth egy rövid hatósugarú, a 2,4 gigahertzes frekvenciasávot használó rádiós adatátviteli szabvány, ami azt is lehetővé teszi, hogy egyszerre akár nyolc eszköz kapcsolódjon össze egy hálózatot képezve. A hangsúly a rövid hatótávon van, ami kezdetben maximum tíz méter volt, cserébe a technológia nagyon kevés energiát fogyaszt – ezen tulajdonsága tette lehetővé többek között olyan eszközök elterjedését, mint a hordozható hangszórók, a telefonokhoz folyamatosan kapcsolódó vezeték nélküli fülhallgatók és okosórák, de ide sorolhatók az autók fedélzeti rendszerei is, amikhez Bluetooth segítségével kapcsolódhatunk vezeték nélkül.
Akár csak az USB-szabvány, a kékfog is folyamatosan fejlődött az elmúlt évek során, rendre tovább tágítva a technológia lehetőségeit. Cikkünk írásának pillanatában a 6-os a legfrissebb verzió, a folytatásban az vesszük sorra, hogy milyen jelentősebb előrelépések történtek az újabb változatok megjelenésével, majd kitérünk arra is, mi szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb hangminőséget érhessük el Bluetooth-on, azaz vezeték nélküli kapcsolaton keresztül.
Bluetooth 1.x
Az 1998-ban bemutatott szabvány három nagyobb frissítést (1.0B; 1.1; 1.2) kapott a bevezetését követően, de az alapvető tulajdonságok változatlanok maradtak. Adott volt a maximum 10 méteres hatótáv, az adatkapcsolat plafonja pedig 721 kb/s. A technológia elterjedése lassan indult be, hiszen az első Bluetooth-szal szerelt telefon (Ericsson T39) például csak 2001-ben került kereskedelmi forgalomba.
Bluetooth 2.x
Az első nagyobb verziószám-váltásra hat évet kellett várni, 2004-ben érkezett meg a 2.0, ami egyrészt az adatátviteli sebesség növekedésében hozott előrelépést, ugyanis az Enhanced Data Rate-nek (EDR) hála az elméleti maximum 3 Mbit/s-ra nőtt, miközben tovább csökkent a fogyasztás. Az EDR már a zenehallgatást is lehetővé tette Bluetooth-on keresztül (korábban ugyanis a beszéden volt a hangsúly). A 2007-es 2.1-es verzió megjelenése abban nyújtott előrelépést, hogy ezzel a szabvánnyal egyszerűbb, biztonságosabb és stabilabb lett a kompatibilis készülékek összekapcsolása.
Bluetooth 3.0
A következő nagy váltás 2009-ben következett, és bár az új szabvány jelentős előrelépést hozott az adatátvitelt illetően (24 Mbit/s), ez a változat mégsem lett elterjedt. Ennek oka, hogy a High-Speed (HS) kapcsolatot a 802.11-es Wi-Fi szabvány használata tette lehetővé, a Bluetooth csak az eszközök gyors párosításában játszott szerepet. A 3.0-val elérhető jobb adatátvitel kihasználásához ugyanakkor egyaránt szükséges volt a Bluetooth és a Wi-Fi beépítése, amit csak kevés gyártó vállalt be.
Bluetooth 4.x
A 2010-es évekre a telefonokat követően a legtöbb modern eszköz okossá vált, egyre nagyobb lett az igény az egyszerű vezeték nélküli összekapcsolhatóságra, lehetőleg alacsony energiaigénnyel. Erre volt válasz a Bluetooth 4.0, ami jelentősebb változtatás nélkül, Classic Bluetooth néven tartalmazta a korábbi szabványok tulajdonságait, tudta a korábbi verzióval bevezetett Bluetooth High-Speedet, illetve része lett a Bluetooth Low Energy (BLE). Utóbbi lehetővé tette a folyamatos kapcsolatot, a korábbinál is kisebb fogyasztás mellett, amivel többek között lehetővé vált, hogy a különböző okoseszközök akár egy gombelemmel is elüzemeljenek egy éven át. Fontos továbbá, hogy innentől a kompatibilis eszközök bármikor a felmerülő igények szerint tudtak váltani a Classic Bluetooth és a BLE technológia között.
Ehhez a szabványhoz 2013-ban (Bluetooth 4.1) és 2014-ben (Bluetooth 4.2) érkezett újabb frissítés, amik az egyre terjedő okoseszközök számára biztosítottak még biztonságosabb, és még kevesebb energiát igénylő működést.
Bluetooth 5.x
A Bluetooth 5 (immár .0 nélkül) 2016 végén debütált, méghozzá komoly fejlesztésekkel. Ez a szabvány már a BLE számára is lehetővé tette a korábbinál gyorsabb adatátvitelt (2 Mbit/s), amit a fejlesztők megfejeltek azzal, hogy a sebesség rovására növelhetővé vált a hatótávolság – akár 240 méteres távolságig. A 2 Mbit/s megalapozta az olyan audio kodekek használatát, amik a korábbi szabványoknál alapértelmezett SBC-nél jobb hangminőséget biztosítanak – erre a folytatásban részletesebben is kitérek.
A 2019-ben érkező 5.1-es szabvány már tartalmazta az AoA (Angle of Arrival) és az AoD (Angle of Departure) technológiákat, amik akár centiméterre pontos helymeghatározást tettek lehetővé, a 2021-ben debütált 5.3-as, majd 2023-ban elérhetővé tett 5.4-es verziók pedig főleg a vezeték nélküli kapcsolat stabilitását és biztonságát, továbbá az energiahatékonyságot illetően hoztak változást. Napjainkban a modern okoseszközök java már a Bluetooth 5-ös szabvány valamelyik változatát használja. Csak a példa kedvéért: a nemrég tesztelt Google Pixel Buds 2 Próban már 5.4-es, az idei Lenovo Yoga 7 Próban pedig az 5.3-as verziót támogató megoldás kapott helyet.
Bluetooth 6
A legújabb szabvány elég friss, 2024. augusztusában debütált, és olyan területeken hoz fejlődést, mint a helymeghatározás, a kompatibilis eszközök felismerése, a késleltetés és az adatkezelés. Ezen verzió a cikkünk írásának pillanatában még nem érhető el szinte egyetlen kereskedelmi forgalomban kapható terméknél sem, de 2025-ben már megjelenhetnek az első olyan eszközök, amik már támogatják ezt a szabványt.
Kodekek és a jó hangminőség
A Bluetooth kezdetben csak a telefonbeszélgetések vezeték nélküli átvitelére szolgált, a zenehallgatás csak a 2.0-s szabványtól vált elérhetővé, de még ekkor is a beszélgetésekre optimalizált SBC kodek felelt az átjátszott adatok kódolásáért.
Ez az algoritmus maximum 48 kHz-es mintavételezési frekvenciát támogat, maximum 328 kb/s bitrátával. Ha tehát ennél jobb minőségű forrásfájlt játszunk le, a kodek tömörít, és lebutított hangélmény jut el a fülünkbe. Ezen változtatott a Bluetooth 5 szabvány, ami már a Bluetooth Low Energy számára is 2 Mbit/s-ban maximalizálta az adatsebességet, ezzel eljöhetett az SBC-nél hatékonyabb tömörítéssel dolgozó, így minőségibb hangot biztosító kodekek használatának lehetősége.
Ilyen például az AAC, az 5.2-es szabvánnyal pedig a Bluetooth SIG is előállt egy saját kodekkel (ez az LC3), továbbá a Sony és a Qualcomm is fejlesztett egyedi algoritmust, előbbié az LDAC, utóbbié pedig többek között az aptX és az aptX HD, de létezik már aptX Adaptive és aptX Lossless variáns is.
Az aptX már a CD-minőséget közelítő (16 bit; 48 kHz; 352 kb/s) hangélményt kínál, míg az aptX HD (24 bit; 48 kHz; 576 kb/s), illetve az LDAC (24 bit; 96kHz; 990 kb/s) magas felbontású (HD) minőségre is képes. Már amennyiben megfelelő forrásból játszunk le zenét, és mind a küldő, mind a fogadó eszköz támogatja a fejlettebb kodeket.
Csak a példa kedvéért: a Pixel 9 Pro telefonok támogatják az SBC, AAC, aptX, aptX HD, LDAC, LC3 és Opus kodekeket, viszont a méregdrága Pixel Buds 2 Pro ezek közül csak az SBC, AAC és Opus algoritmusokkal kompatibilis, így igazán kiváló hangminőségre nincs lehetőség. Ugyanez lenne a helyzet a Galaxy Buds 3 Próval is, ott ugyanis a Samsung-féle SSC ad jobb minőséget, azt viszont többnyire csak a Galaxy-telefonok támogatják, a Pixel 9-ek nem. Ha viszont egy Sony WH-1000XM5 fejhallgatóval kötjük össze az említett telefont, akkor adott az LDAC, a 2024-es Nothing Ear füles esetében pedig az LDAC és a szintén HD minőséget biztosító LHDC is.
Ezen a ponton viszont muszáj még egyszer kiemelni, nem elég, hogy mindkét eszközünk támogatja a fejlettebb kodekeket, a zene minősége csak ettől nem feltétlenül lesz sokkal jobb. Utóbbihoz szükséges az is, hogy megfelelő forrásból játsszuk le a kedvenceinket. Ha tehát nem a saját jó minőségű fájljainkat hallgatjuk a háttértárról, vagy nem olyan streaming szolgáltatást (pl. Tidal) használunk, ahol elérhető a nagy felbontású minőség, akkor nagyjából mindegy, hogy adott-e a HD kodek.
A fentiek ugyanakkor csak androidos eszközökre igazak, ugyanis az Apple termékei (még a méregdrága Airpods Max füles is) csak az AAC kodeket támogatják.
Ide kívánkozik továbbá, hogy a minőségben jelentkező különbségeket sokszor csak az audiofil felhasználók képesek kihallani zenehallgatás közben. Emellé érdemes tudni azt is, hogy minden kodek tömörítéssel dolgozik, így a vezetéken biztosított minőséget nem lehet utolérni Bluetooth-on keresztül, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy vezetékes fülesek esetén milyen közbeiktatott eszközökkel (DAC, erősítő) növelhető a hangélmény – de ez már egy teljesen új cikk témája is lehetne.
The post Mi az a Bluetooth, és hogyan lehet jó minőségű a vezeték nélküli zenehallgatás? first appeared on 24.hu.
