Most vagy soha, különben megszűnik Japán mint társadalom létezni – mondja a miniszterelnök

A japán társadalom nagyon tiszteli az időseket, jó példa erre az 52 éves miniszterelnök tanácsadója, Kihara Szeidzsi, aki az anyja felszólítására a minap nyilvánosan elnézést kért, hogy a Joe Bidennel való találkozójuk alatt zsebre dugta a kezét –, ugyanakkor egyre nagyobb gond van velük. Pontosabban azzal, hogy egyre jobban elöregedik a társadalom.

Nemzetünk a küszöbön áll, hogy meg tudja-e tartani funkcióit mint társadalom. Ez egy most vagy soha pillanat, ha a születésekkel és a gyermekneveléssel kapcsolatos politikáról van szó – ez egy olyan kérdés, amellyel egyszerűen nem lehet tovább várni. Egy gyerekközpontú társadalmat kell létrehoznunk és meg kell fordítanunk a születési arányt

– mondta parlamenti évnyitó beszédében Kisida Fumio miniszterelnök.

Japán Monaco mögött a második legidősebb népességgel rendelkezik, az elöregedés és a népességcsökkenés már most is komoly hatással van a gazdaságra. Kisida szerint azonnali intézkedésekre van szükség, hogy javítsanak a születési arányon. Ezért a kormány júniusig benyújtja a vonatkozó programok költségvetésének megduplázásáról szóló javaslatait, áprilisban pedig új gyermek- és családügyi hivatalt hoz létre.

A helyzet

Japán az elmúlt években folyamatosan arra törekszik, hogy hatásosabban ösztönözze az embereket gyerekvállalásra, ennek ellenére a születési arányszám 14 éve folyamatosan csökken. Az ország medián életkora – vagyis nem az átlaga, hanem azon életkor, amelynél idősebbek és fiatalabbak egyenlő számban fordulnak elő – 49 év (Monacóban 55 év). Összehasonlításképpen: az Eurostat adatai szerint Magyarországon körülbelül 43,6 év, körülbelül annyi, mint az EU-átlag, ami 44 év.

A 65 és annál idősebbek aránya Japánban a népesség 28 százalékát teszik ki. Ebben is csak Monaco előzi meg őket.

Jelenleg a születési ráta – hogy egy nőre élete folyamán átlagosan hány gyerek jut – Japánban 1,3 (Magyarországon 1,48), ami jóval alacsonyabb a szükséges 2,1-nél, ami a stabil népességszámhoz szükséges.

A helyzetet nehezíti, hogy Japánban – az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva – egy gyerek felnevelése a harmadik legtöbbe kerül a világon, őket csak a világ legalacsonyabb születési arányszámával (0,8) rendelkező Dél-Korea és Kína előzi meg, utóbbi pont a napokban jelentette be, hogy 2022-ben, hat évtized után, először csökkent a népessége.

A 125 milliós lakosságú Japánban tavaly először már 800 ezer alá csökkent a születések száma, nyolc évvel korábban érték el ezt a mérföldkövet, mint ahogy azt a kormány prognosztizálta. Az 1970-es években ez a szám még több mint 2 millió volt, és a mostaninál soha nem volt alacsonyabb a statisztika 1899-es gyűjtése óta.

Egy, még a koronavírus előtt a neves Lancet orvosi szaklapban megjelent, tanulmány szerint a 2017-es 128 milliós csúcsról a század végére a népesség 53 millióra csökken.

A születéskor várható élettartam az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő – a nők várható élettartama 89, a férfiaké 81 év –, ami azt jelenti, hogy egyre több az idős ember, az őket, illetve a nyugdíj- és az egészségügyi rendszert fenntartó munkaképes korúak viszont egyre kevesebben vannak.

A demográfiai problémák komoly kockázatokkal járnak a világ harmadik legnagyobb gazdaságú államának, mégis

• a magas megélhetési költségek
• és a lassú béremelések (30 éve nem növekedtek a reálbérek, van, aki 20 év után most először kapott emelést),
• az elképesztően magas munkaórák száma,
• a kis lakóterek

úgy tűnik, az ígért támogatások ellenére eltántorítják a fiatalokat a gyerekvállalástól. A születési arányok csökkenését befolyásolja még a nők nagyobb részvétele az oktatásban és a munka világában, valamint a fogamzásgátlókhoz való nagyobb hozzáférés ugyanúgy, mint a párok csökkenő hajlandósága a házassághoz. A Nippon Alapítvány éppen a miniszterelnök évadnyitó beszéde előtt publikált felmérése szerint a 17 és 19 év közöttieknek mindössze a 16,5 százaléka gondolja azt, hogy meg fog házasodni, pedig ennél jóval többen is akarnának.

Egy feltételezett gyerekvállalás esetén ezekkel a problémákkal szembesülnek a szülők:

• Japánban régóta óvodai férőhiány is van, még a csökkenő gyerekszámok mellett is, miközben az iskolai programok, rendezvények, sportfoglalkozások további pénzkiadást jelentenek a szülőknek.
• Jelentős költséget jelentenek a juku előkészítő iskolák extra órái is, hogy a gyerek bejusson egy jó középiskolába, majd egy jó egyetemre.
• A köz-, valamint a felsőoktatás is nagyon drága, még akkor is, ha a gyereknek sikerül mellette részmunkaidős munkát találnia.

Súlyosbító tényezők

És nem csak a gyerekvállalási és -gondozási költségek állítják óriási kihívások elé a családokat. A háztartások átlagos éves reáljövedelme az 1995-ös 6,59 millió jenről (mai értékén 18,2 millió forintról) 2020-ra 5,64 millió jenre (15,6 millió forintra) csökkent.

Az elöregedő társadalom miatt a kormány azt is tervezi, hogy negyven helyett a jövőben 45 éven keresztül kelljen fizetni a nyugdíjjárulékot, növelve ezzel az idősek által a nemzeti egészségügyi rendszerbe fizetett hozzájárulás mértékét. Az orvosi kezelések díjai is várhatóan emelkednek.

Az egészségügyi rendszerhez való hozzáférés és az ellátás (a Covid19 halálozási rátája itt volt az egyik legalacsonyabb a világon) jelenleg az egyik legjobb a világon, a legszegényebbektől a leggazdagabbakig mindenki hozzáfér, de az idősödő népesség miatt a jelenlegi állás szerint ez a rendszer legfeljebb 2040-ig lesz fenntartható, és már most is egyre komolyabb gondok jelentkeznek.

Mindamellett, hogy jelenleg is aggasztó a költségvetési hiány (a legnagyobb a fejlett világ országai közül), az infláció 41 éves csúcson, 4 százalékon van, a gyerekvállalás, az egészségügyi és jóléti rendszer fenntartása mellett egyre komolyabb nemzetbiztonsági kiadások is jelentkeznek, 

miután tavaly év végén elfogadták, hogy megduplázzák a védelmi kiadásaikat a kínai/észak-koreai/orosz fenyegetettség miatt. A társadalom a befizetések növekedésének persze nem örül, főleg nem a mostani gazdasági helyzetben, bár a kormány keresi ha kompromisszumokat – erre ösztönzi az is, hogy az ellenzék igyekszik politikai tőkét kovácsolni a helyzetből –, az biztos, hogy különösen nehéz lesz fenntartani a jelenlegi rendszert.

Megoldás?

Nem lesz egyszerű megoldást találni. Kisida ötletei, mint a gyerekvállalást ösztönző támogatások emelése, nem újak, ráadásul idáig nem is nagyon működtek.

Decemberben a hírek arról szóltak, hogy a kormány 80 ezer jennel, azaz mintegy 220 ezer forinttal adna több pénzt a gyereket vállaló pároknak. Ezzel már összesen egy 500 ezer jenes, 1,4 millió forintos egyösszegű támogatásról beszélünk, de sokak szerint ez csak kidobott pénz. Már csak azért is, mert a gyermekvállalás és szülés átlagos költsége Japánban 473 000 jen körül mozog.

Noha Szülési és Gyermekgondozási Egyösszegű Támogatásnak nevezik, a szülés után alig marad valami belőle

– írta erről a Japan Today, ráadásul noha a társadalombiztosításon keresztül fizetik ki a támogatást, a szülést előtte mégis saját zsebből kell kifizetniük a japánoknak. Ez egyébként a támogatás történetének eddigi legnagyobb emelése, és az első is, 2009 óta.

Emellett a szülők havi 41 ezer forintnak megfelelő juttatást kapnak a gyerek hároméves koráig, onnantól pedig, míg be nem fejezi a középiskolát, havi 23 ezer forintnyi jent.

A japán kormány pénzügyi segítsége „körülbelül a fele, vagy csak a harmada annak, amit a nagy nyugati országok biztosítanak” – mondta a japán közszolgálati NHK-nak a szociológiaprofesszor Sigeki Macuda.

A Kisida által bejelentett, még nagyon csak körvonalazódó tervek része még, hogy több iskola utáni felügyeletet biztosítanának a dolgozó szülőknek, és megkönnyítenék a szülők szabadságának kivételét is.

A kormányzaton kívül számos regionális hatóság és helyi önkormányzat is segítséget ajánl a családalapításhoz, -bővítéshez, akár autót, ingyen bérlakást, vagy szimplán pénzt kínálnak, főleg az olyan régiókban, ahol az elvándorlás kiemelt problémát jelent. De az év elején a kormány 1 millió jent (2,77 millió forintot) ajánlott fel azoknak a gyerekes családoknak, akik kikötöznek a fővárosból egy ritkábban lakott országrészre.

Ezek nem oldják meg varázsütésre azokat a problémákat, amelyekkel Japán, mint nemzet szembesül. Nem csak annyiról van szó, hogy pénzt dobnak a fiatal pároknak, és akkor több gyerek várható el tőlük. Ez a szociális infrastruktúra kérdése, amely lehetővé tenné, hogy az emberek elég biztonságban érezzék magukat a gyermekvállaláshoz

– nyilatkozta a Deutsche Wellének Hama Noriko a kiotói Dosisa Egyetem közgazdász professzora. Egy kismama arról is beszélt a lapnak, hogy jó a kormányzati támogatás, de a plusz 80 ezer jen nem jelent túl nagy különbséget. Nem csak a baba ruhájára, étkeztetésére és további kiadásokra kell költeni. „Szabadságot vettem ki, és ez befolyásolta az összkeresetünket. És bár a férjemnek állandó állása van, ugyanannyit keres, mint a járvány előtt, a költségek pedig meredeken emelkedtek az elmúlt hónapokban, például az alapvető élelmiszerek és az üzemanyagok” – mondta a nő.

A várandósságra, szülésre és gyermekgondozásra szánt támogatások kudarcot vallottak, segítenek, de nem a szükséges mértékben, és egyes szakértők arra is panaszkodnak, hogy a politika a már gyerekes szülőket veszi elsősorban célba, azzal viszont nem foglalkozik, hogy a fiatalok miért vonakodnak a családalapítástól.

Világprobléma

A jelenlegi gazdasági és szociális struktúrát több ország (például az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország) a bevándorlással is próbálja fenntartani. Japánt ugyanakkor, bár némileg lazított, továbbra is nagyon szigorú bevándorlási törvények jellemzik. Sok szakértő szerint ezeken tovább kellene lazítani, mert ez is megoldást jelenthet az elöregedő társadalommal szemben.

A japánok azonban nagyon idegenkednek a migrációtól. Japán népességnek mindössze három százaléka született külföldön (az EU-ban ez valamivel több, mint 9, Magyarországon 4 százalék), nem véletlenül tetszik sok nyugati migrációellenes politikai tömörülésnek a japán bevándorlás-politika.

Egyébként Japán etnikailag nem olyan homogén, mint sokan képzelnék: ott vannak például Hokkaidóban az ajnuk, a dél-japán rjúkjúiak, félmillió koreai és egymillió kínai. És a pejoratív értelmű szóval hafukként, vagyis „félvérekként” ismert emberek, akiknek csak az egyik szülője japán, mint a teniszsztár Naomi Osaka. „A populáris kultúra szebbként és tehetségesebbként bálványozza őket. De egy dolog bálványnak lenni, és egészen más valakit elfogadni” – írta a BBC japán tudósítója, Rupert Wingfield-Hayes, akinek három gyerek is hafu, és most búcsúznak Japántól.

Hosszútávon pedig nem is megoldás a bevándorlás, mert – ahogy erre a korábban már említett Lancetben olvasható tanulmány rávilágít – a termékenységi ráta a század végéig világszinten csökkenni fog. Míg 2017-ben egy nő életében átlagosan 2,4 gyereknek adott életet, addig ez 1,7-re esik 2100-ra (1950-ben ugyanez még 4,7 volt).

Megoldásként egyes országokban a fizetett anyasági és apasági szabadság mellett próbálkoznak az ingyenes gyermekgondozással, különböző pénzügyi ösztönzőkkel és többletjogokkal a munkában, de nincs egyértelmű megoldás. A nők jogainak, oktatáshoz, fogamzásgátláshoz való hozzáférésének korlátozása nem lehet megoldás, figyelmeztetnek a kutatók.

Egyes japán települések azért elértek némi sikert: az 5700 lakosságú Nagi – amely szeretné elérni, hogy többen költözzenek oda, vagyis hogy ne haljon ki a település – az önkormányzati munkavállalók és képviselők számának csökkentésével finanszírozza programját, melynek része, hogy

• a kormányzati támogatáson felül 100 ezer jent (275 ezer forintot) ad a szülőknek minden megszületett gyerek után;
• támogatja a termékenységi kezeléseket, öt éven át évi 500 ezer forintnak megfelelő összeggel;
• a középiskolások és annál fiatalabbak minden egészségügyi költségét fedezi;
• és támogatja az iskolai ebédet mind az általános-, mind a középiskolákban.

Nagi termékenységi rátája 2019-ben elérte a 2,95-öt, ami messze meghaladja az országos 1,36-os átlagot.

The post Most vagy soha, különben megszűnik Japán mint társadalom létezni – mondja a miniszterelnök first appeared on 24.hu.