Nem a kiváltságlevél teszi a...
Nem a kiváltságlevél teszi a várost, ahogy a ruha sem az embert, hanem a viselkedés, a kultúra és a hagyomány. A könyv, amit olvasnak; a zene, amit játszanak és hallgatnak; az ima, ahogy elrebegik a hívők, és megvárják a kételkedők a végét; ahogy nem vágnak szavába annak, aki beszél; a zsebkendő, ahogy vasalják; öltöny, kalap, kesztyű, ha szegényes, kopott is, de tiszta; abrosz és teríték, a pohár csengése, a porcelán meg a nipp; a gesztus, amivel a hölgyet előreengedik; a korrektség, ahogy adósságot törlesztenek; az erő, amivel a sértés miatt elégtételt vesznek; a kimértség, amivel az ember elismeri, ha téved.(Vida Gábor: Senkiháza)
Nem a kiváltságlevél teszi a várost, ahogy a ruha sem az embert, hanem a viselkedés, a kultúra és a hagyomány. A könyv, amit olvasnak; a zene, amit játszanak és hallgatnak; az ima, ahogy elrebegik a hívők, és megvárják a kételkedők a végét; ahogy nem vágnak szavába annak, aki beszél; a zsebkendő, ahogy vasalják; öltöny, kalap, kesztyű, ha szegényes, kopott is, de tiszta; abrosz és teríték, a pohár csengése, a porcelán meg a nipp; a gesztus, amivel a hölgyet előreengedik; a korrektség, ahogy adósságot törlesztenek; az erő, amivel a sértés miatt elégtételt vesznek; a kimértség, amivel az ember elismeri, ha téved.
(Vida Gábor: Senkiháza)
(Vida Gábor: Senkiháza)
