Nyomasztó menedék az otthon, ha bele vagyunk zárva
A pandémia alatt az otthonunk átmeneti zónává vált, amibe új funkciók és új izgalmak kerültek. Voltak, akik soha nem tapasztalt intimitást éltek meg a lakásukban a társaikkal és a tárgyaikkal, mások Zoom-meetingeken láthattak bele idegenek életébe, az alsóneműben átvonuló partnerekkel együtt. Hogyan alakította át a bezártság az otthonhoz való viszonyunkat? És mit jelentenek a női terek? Ezeket a kérdéseket és egy kiállítást is körbejártunk Dúll Andrea környezetpszichológussal.
Három magyar női képzőművész a karantén élményéből indult ki, amikor hétköznapi használati tárgyakat transzformált műalkotássá, hol groteszk, hol misztikus formában: penészdísz lepi be a bútorokat, paplan válik eggyé gyerekfotóval, a tárcsázós telefonból pedig elszáradt növény sarjad ki. Az alkotók arra keresték a választ, hogyan alakította át a bezártság az életvilágunkat, és hogyan befolyásolta az otthonhoz való viszonyunkat.
