Öt határmenti felvidéki kastély és vár, amit mindenképp látni kell
Nem kell messzire utazni azért, hogy csodákat lássunk. The post Öt határmenti felvidéki kastély és vár, amit mindenképp látni kell first appeared on 24.hu.
Somoskő vára
A Salgótarjánhoz tartozó Somoskő fölé magasodó, onnan, illetve a szlovák oldalon lévő Sátorosbányáról is elérhető vár magját a Kacsics nemzetség még a XIII. század végén emeltette, majd az egymást követő gazdák kezében nőtt egyre nagyobbra. Az 1576-1593 között török kézen lévő erődítmény a legendák szerint vérontás nélkül vált újra a Magyar Királyság részévé, az Oszmán Birodalom katonái ugyanis megfutamodtak a falak alá érkező sereg elől, amit Balassi Bálint is elkísért.
A vár visszatérése gyors fejlődést hozott, hiszen ágyútornyok, és erősebb védművek születtek, 1682-ben, Fülek ostrománál, valamint a Rákóczi-szabadságharc végén, 1711-ben azonban felgyújtották, így jelentősége végleg elveszett.
A Petőfi Sándor által is megcsodált, az Útirajzok című munkájában dícsért együttes közel háromszáz éven át tartó állapotromlását végül a hetvenes és nyolcvanas években folyó munkák állították meg, így nem csak a gyönyörű kilátás, de maga a vár miatt is érdemes felmászni hozzá.
A túrának ezzel persze nem kell véget érnie, hiszen egyúttal a szlovák oldalon lévő – egy lávaömlés szülte – bazaltorgonákat, valamint a magyar oldalon lévő Petőfi-kunyhót is érdemes megnézni, ahol a legenda szerint a költő 1845-ös látogatása során is megszállt.
Rákóczi-kastély, Borsi
A Sátoraljaújhelytől mindössze öt kilométerre fekvő Borsi négyszáz évvel ezelőtt, Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házasságkötésével került a Rákócziak kezére: ekkor vették át a jó eséllyel két reneszánsz kastélyépületből összenőtt együttest, ami a következő negyven évben született bővítéseknek köszönhetően nyerte el a legszebb arcát. Ebből a képből mára annak ellenére is sok részletet láthatunk, hogy az 1676-ban II. Rákóczi Ferenc születésének tanújává vált épület rövidesen kuruc megszállás alá került, majd a Thököly seregéből kivált martalócok 1688-ban felgyújtották.
A romossá vált kastély helyreállítása végül száz évvel később kezdődhetett meg, a munka oroszlánrésze azonban a XIX. és XX. század fordulóján, illetve az 1940-es években, Lux Kálmán és fia, Géza munkájával vált valósággá. A felújítások az elmúlt harminc évben aztán tovább folytatódnak, sőt, a fejedelem szülőháza a magyar és a szlovák állam közreműködésének köszönhetően 2021-re végre a múltjához méltó állapotba került.
Az együttesben ma múzeum, illetve egy tizenhárom szobás szálloda működik.
A dunacsúni kastély
A Győrből mindössze egy órányira autózásra fekvő szlovák főváros, Pozsony vára felé tartó kirándulók közül talán csak kevesen hallottak a rajkai határátkelőhelytől mindössze öt kilométerre lévő, 1947-ig még Magyarországhoz tartozó Dunacsúnról, pedig a nemrég felújított kastélya megérdemli, hogy a környéken túrázva útbaejtsük.
A Pozsony külvárosának számító település most ökocentrumként, illetve oktatási központként működő épületeinek nemrég még csak a három évtizedes elhanyagolás miatt rommá vált falai látszottak, a dicső múltra pedig csak a sokszor csupasz, vizes falak emlékeztettek.
Az egykor a Szapáryak által építtetett – de rövidesen már a Zichyk által lakott – kastély (1757-1781) nem a terület egyetlen régi eleme, mellette ugyanis egy kétszintes reneszánsz magtár áll, ami saját típusa egyik fontos képviselője.
A füleki vár
Kevés várról mondható el, hogy egy vulkán lekopott bazaltperemére épült: a XII. században még fa erődítményként született, rövidesen azonban már kő erődítményként létező füleki vár pontosan ilyen, különlegessége azonban nem merül ki ennyiben.
Az 1440-ben, Erzsébet királynő kezében igazi erőddé vált várat 1483-ban Mátyás király vette be, miután a környéken élő lakók bepanaszolták az akkori főkapitányt, Perényi Miklóst, hogy fosztogatja és sanyargatja őket. Az együttest a következő évtizedekben számos gazda birtokolta, az pedig egyre erősebbé vált, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a törökök 1554-ben árulással ne tudják bevenni. Az erőd és környéke rövidesen török várossá, sőt, az Oszmán Birodalom fontos táborává alakult, hiszen a megszállók minaretet, karavánistállókat, üzleteket, kutakat, vízvezetéket, illetve kerteket építettek. A felszabadulást végül a vár kapitányának távollétében, 1593 novemberében indított támadás hozta el, majd beköszöntött Fülek fénykora, mikor a Habsburg Birodalom fontos királyi végvárává vált, a XVII. század során azonban több belharcot, valamint sikertelen ostromot is látott. Ezek közül végül az 1682-es török-kuruc próbálkozás hozott sikert: Thököly és a török szultán közös 60 ezres serege négyezer védővel került szembe, három héttel később pedig a törökök felrobbantották az egész várat, valamint a teljes várost elpusztították.
A falak soha többé nem épültek újjá, így a Somoskő mellett itt is megforduló, a savanyú borra panaszkodó Petőfi már csak a romokkal találkozhatott. A kép azóta sokat változott, hiszen az 1944-ben indult ásatások, valamint a hetvenes évek óta futó rekonstrukció számos értéket hozott napvilágra, vagy épp idézett vissza.
A falak közt 2007 óta a környéken felfedezett őskori leleteket, illetve a vár történetét bemutató ötszintes múzeum működik, a kilátás pedig páratlan, így már csak ezek miatt is megéri felsétálni az egykori vulkán oldalán. A XX. század történelme iránt érdeklődők emellett egy különlegességgel is találkozhatnak: néhány éve a várhegy sziklájában lévő II. világháborús légoltalmi óvóhely is bejárható, falain pedig a háborús évek helyi vonatkozásairól tanulhatunk, sőt, fegyverek, egyenruhák, illetve egyéb hadieszközök is láthatók.
Az Andrássyak betléri fészke
A Bebek család várának gótikus köveiből, a XVIII. század hajnalán született Andrássy-kastély két nagy átépítésnek köszönhetően jutott el a mai állapotáig: előbb 1792-1795 között (ekkor a budapesti Városligetet is megalapozó Christian Heinrich Nebbien álmodott hozzá méretes kertet), majd közel százötven éve, a hazai ipar fejlesztésében betöltött szerepe miatt Vasgrófként emlegetett Andrássy Manó megrendelésére franciás várkastéllyá formálták át.
Az Andrássyak által egészen a második világháború lezárulásáig, 1945-ig kézben tartott épületnek meglepő módon számos, egykor a grófi család által is használt bútora, valamint műgyűjteménye, közel húszezer kötetes, ritkaságokkal teli könyvtára, illetve belsőépítészeti részletek is túlélték az elmúlt közel nyolcvan évet, a múzeumban járva tehát könnyen úgy érezhetjük, mintha az Andrássyak még mindig ott élnének. És ha már elfáradtunk a falak közti csodáktól, ideje kilépni az ötvenhét hektáros, egy közel tízméteres vízesést is rejtő angolparkba, ami Szlovákia egyik legnagyobbja.
Egy, az aggteleki cseppkőbarlangtól pedig 35 kilométerre lévő Sajó-parti településre tett túra során érdemes a környező településeket is útbaejteni: a csodaszép Rozsnyó például alig hat kilométerre fekszik a kastélytól.
The post Öt határmenti felvidéki kastély és vár, amit mindenképp látni kell first appeared on 24.hu.
