Papp Máté Bence: Már nem is beszélnek a bátyjával

Tavaly decemberben jelentette be a testvére, hogy 15 év után feloszlik a Fricska Táncegyüttes. Bár ez látszólag különösebb előzmény nélkül történt, gondolom, egy ilyen horderejű döntés nem egyik pillanatról a másikra születik meg. Hogyan emlékszik vissza egészében erre a másfél évtizedre, eleinte még konfliktusmentes volt a közös munka?
Papp Máté Bence: Gergővel a kezdetektől rivalizáltunk egymással, azt hiszem, fiútestvérek esetében ez egy természetes jelenség. Sokáig ezeket meg tudtuk oldani például egy összenevetéssel vagy pacsival, idővel azonban ezek elmaradtak, és olyan stílust engedtünk meg magunknak a másikkal szemben, ami kollégák esetében nem fordulhat elő. Az sem lendítette előre a viszonyunkat, hogy olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz.

Ez jellembeli különbségeseket is jelent, nem csak szakmaiakat?
P. M. B.: Abszolút! Szinte csak egy dologban hasonlítunk, mindketten ugyanolyan makacsok vagyunk. Én egy érzékenyebb, galamblelkűbb ember vagyok, aki szereti megfejteni a világot, és kompromisszumokkal megoldani a problémákat, ő pedig egy határozott egyéniség, akinek más megoldásai vannak. Sőt, az öltözködési stílusunk is teljesen eltér, és a nők szerepéről egy párkapcsolatban is teljesen más véleményen vagyunk. Erről többet nem is mondanék. Bizonyos szempontból ezek a különbségek a táncban is megjelentek. Én mindig szerettem volna más iránya vinni a csapotot, de ő ezzel nem értett egyet. Nem is igazán adott teret az ötleteim megvalósításának. Ugyanakkor nem szeretném, ha úgy tűnne, ez a 15 év puszta szenvedés volt nekem, mert ez nem igaz. Rengeteg élményben és emlékezetes pillanatban volt részünk, beutaztuk majd’ az egész világot, olyan dolgokat tettünk le az asztalra, amikről senki nem hitte, hogy lehetségesek.

Ilyen lappangó, hosszú ideig fel nem oldott konfliktusok esetében általában van egy fordulópont, vagy egy utolsó csepp a pohárban. Önöknél mi volt az?
P. M. B.: Nem volt fordulópont, inkább úgy fogalmaznék, a szakmai nézeteltéréseink idővel a testvéri kapcsolatunkat is megmérgezték. Az utolsó csepp a pohárban a tavaly őszi Dancing with the Stars volt, ami teljes embert kívánt, és egyszerűen nem tudtam a Fricska ügyeivel foglalkozni. Ő pedig ezt nehezen viselte. Ekkor megbíztam egy mediátort, hátha egy harmadik fél segít majd megtalálni a közös nevezőt. Hónapokig csak rajta keresztül beszéltünk, de nem vezetett eredményre, éppen ellenkezőleg, még nagyobb lett az ellentét. Nem maradt más választás, mint lezárni ezt a fejezetet.

Pokoli időszak lehetett. Hogyan tudta ezt feldolgozni?
P. M. B.: Nehezen! Főleg eleinte, amikor például megláttam, hogy az összes közös videónkat leszedte, és a közösségi médiában bezárta az oldalunkat, amiben rengeteg munkám volt benne. Bevallom, összetörtem. Úgy éreztem, kitörölt valamit, amit együtt építettünk fel. De megráztam magam, hosszú hónapok önvizsgálata után rájöttem, érezhette úgy, hogy ehhez joga van. Még akkor is, ha ez nekem borzasztóan fájt. Egyébként ezért is vállaltam ezt az interjút, mert erőt szeretnék adni a hasonló cipőben járó embereknek, akik úgy érzik, igazságtalanság vagy kudarc érte őket. Nem szabad hátrafele nézni és keseregni. Minden kudarc egy lehetőség, egy jó dolog, csak át kell keretezni. Valójában rámutat a hiányosságokra, hibákra, amelyekből tanulni kell.

Önt mire tanította ez a kudarc?
P. M. B.: Hogy végre meg kell szabadulnom a kishitűségemtől és elhinni, egyedül is képes vagyok elérni az álmaimat. A családban én vagyok a legfiatalabb, ebből is fakadhat az önbizalomhiány. Gyakran megesik ez a magunkfajtával. Most úgy hozta a sors, hogy végérvényesen meg kell haladnom ezt a gyengeségemet.

Tudom, nagyon közel áll a szüleihez. Ők hogyan viszonyulnak a helyzethez?
P. M. B.: Iszonyúan bölcsen, még ebben az időszakban is tanulok tőlük. Azt mondják, mindkettőnknek megvan a saját érési folyamatunk, és egyszer úgyis minden megoldódik. Mindketten ott vagyunk a családi rendezvényeken. Nyilván nem beszélünk, és nem keressük egymás társaságát, de a tiszteletet megadjuk a szüleinknek.

Ez akkor egy befagyott konfliktus kettőjük között?
P. M. B.: Egyelőre igen. Még mindkettőnkben friss sebek vannak, de hiszek benne, egy szép napon félre tudjuk tenni a sérelmeinket, és minden rendbe jön, újra szent lesz a béke közöttünk.

Hogyan tudta támogatni Gabi ebben a periódusban?
P. M. B.: Őt azért is nagyon szeretem, mert a kapcsolatunk első pillanatától kezdve öli ki belőlem a kishitűséget. Mindenkinek azt kívánom, ilyen támogató párja legyen, mint ő. Nálunk sem minden nap rózsaszín, de ha jön egy ilyen vihar, mindent félreteszünk, és összekapaszkodunk. És ilyen gyakran van. Ezért is érezzük úgy, mintha már 20 éve együtt lennénk. Az elmúlt hetek sem voltak egyszerűek. Meggyőződésem, belőle egy napon esettanulmány lesz, mert ilyen megrázkódtatásokat túlélni hatalmas teljesítmény.

Azt mondja, nem kesereg, előre néz. Mik a tervei?
P. M. B.: Valószínűleg még idén bemutatkozik a saját csapatom. A jól megszokott néptáncelemeket egy modernebb köntösbe öltöztetjük, de erről még nem szeretnék beszélni. Óriási misszióm, hogy a néptáncról és a hagyományőrzésről levegyük ezt az avítt, régimódi bélyeget. Tulajdonképpen ezért hoztam létre 2021-ben az Egy a ritmusunk tábort, ami tavaly Gabival együtt minden várakozást felülmúló sikerrel futott. Ezért nem is volt kérdés, idén is megszervezzük. Július 6–11. között lehet hozzánk jönni a Seholsziget Természetparkba. Minden 11–21 éves gyermek jelentkezését várjuk, tavaly tömérdek köszönőlevelet kaptunk. Idén somogyi és kalotaszegi dalokat és táncokat tanulhatnak a táborozók tőlünk, és még nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a lurkók mentálhigiénés fejlesztésére, mert nem lehet elég korán megtanítani a félelmek és a szorongások kibeszélését, leküzdését, ezért ezek mindenképpen terítékre kerülnek a nyáron. Legutóbb jó néhány példát láttunk rá, hogy valaki görbe háttal, zárkózottan érkezett, majd az ötödik napon nem ismertek rá a szülei, annyira kivirult. Egyébként most is készülünk a szülőknek egy táborzáró műsorral, hogy lássák, mennyit tanultak a csemetéik a nálunk töltött néhány nap alatt. A néptánc, a mozgás, a törődés és a jókedv együttes ereje csodákra képes. Én csak tudom!!

Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu, Boldog Ati, TV2 

The post Papp Máté Bence: Már nem is beszélnek a bátyjával first appeared on Story.