Pintér Béla ránk szabadította a gyűlöletpornót
A Réka és az Oltatlanok inkább hasonlít egy dühkitörésre, mint színházi előadásra – annak viszont szórakoztató. És szomorú is: kilencvenpercnyi tömény gyűlölet, amire mondhatnánk, hogy csak vicc, ha nem tapasztalnánk a saját bőrünkön mindennap, hogy véresen komoly. De röhögni azért jólesik rajta.
„Soha senkinek ne beszéljen arról, amit itt látott!” Mégis mit lehet írni egy előadásról, ami ezzel az utasítással zárul? Tulajdonképpen bármit, meggyőződésem, hogy a felszólítás ironikus. Ha nem az lenne, ez az előadás sem létezhetne. Kritika a Réka és az Oltatlanokról.
