Pressmann a magyar NATO-s huzavonáról: Csalódottak vagyunk, várjuk, hogy Magyarország teljesítse a kötelezettségeit
„A magyaroknak van ez az elképzelésük, hogy az egy politikai kommunikációs eszköz, hogy folyamatosan imperialistákról és gyarmatosítókról és Brüsszelről és Soros Györgyről beszélnek. Márpedig ez egy fantázia.”
Az Egyesült Államok csalódott amiatt, hogy Magyarországnak ilyen sokáig tart ratifikálni a svéd NATO-csatlakozást és a magyar külpolitika amúgy is „fantázia” – derül ki azokból az interjúkból, amelyeket David Pressman nagykövet adott a Guardian és és a Financial Times újságíróinak Budapesten.
Az interjúk apropója egyértelműen az, hogy Törökország hivatalosan is hozzájárult Svédország csatlakozásához a szövetségbe ezzel megelőzve az ígéretét megszegő Magyarországot. Azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány képviselői még pár hete is azt mondták, nem mi leszünk az utolsó aláírók, Pressman azt mondta, „a szavunk betartása nyilvánvalóan fontos eleme a bizalomnak minden kapcsolatban”.
A Guardian rákérdezett arra, hogy van-e tudomása a nagykövetnek bármilyen követelésről, amelyet a magyar fél megfogalmazott azért cserébe, hogy lépjen a csatlakozás ügyében. „Az Egyesült Államok nem tud róla, hogy mi okozza a magyar kormány késlekedését” – mondta erre a nagykövet.
„Csalódottak vagyunk, hogy ez ilyen sokáig tart. És várjuk, hogy Magyarország teljesítse az Egyesült Államok és más szövetségesei felé tett kötelezettségvállalását” – tette hozzá.Pressman beszélt Budapest egyre mélyülő diplomáciai elszigeteltségéről is. Ennek kapcsán azt mondta, „Magyarország valóban egyedül van”. Szerinte „aggasztó jelek”, hogy a magyar kormányzat blokkolja az Ukrajnának nyújtott uniós finanszírozást, hogy rendszeresen tárgyal Vlagyimir Putyinnal és hogy ellenáll az orosz energiától való diverzifikációnak.
„Az USA és Magyarország kétoldalú kapcsolata rendkívül nehéz” – folytatta Pressman – „A magyaroknak van ez az elképzelésük, hogy az egy politikai kommunikációs eszköz, hogy folyamatosan imperialistákról és gyarmatosítókról és Brüsszelről és Soros Györgyről beszélnek – meg mindenféle az entitásokról, akik megpróbálnak »beavatkozni« a belpolitikájukba – márpedig ez egy fantázia. Egy olyan fantázia, amely bizonyos politikai célokat szolgál ebben az országban, de ugyanakkor elvonja a figyelmet néhány valódi kihívásról és lehetőségről, amelyekkel Magyarországnak szembe kell néznie. Ez nem külpolitika, ez egy külügyi fantázia."Az új szuverenitásvédelmi hivatalról azt mondta, az egy „komoly visszalépést jelent a magyar demokráciában”. Azt is megkérdezték tőle, hogy zavarja-e őt az a figyelem, amit a kormánypárti politikusoktól és az ő propagandagépezetüktől kap. Azt mondta, nem zavarja. „Engem az zavar, hogy az amerikai-magyar kapcsolatok állapota ott tart, ahol tart” – mondta.