Rabja, szolgája bizony a tudatlan...

Rabja, szolgája bizony a tudatlan ember a maga fene indulatainak. Mert nem lévén az ő elméjének mivel mulassa magát, szüntelen e világi és testi tövises dolgok körül kell bíbelődnie: most az vagy amaz dologban ejthető nyereségen törekedik; most tzéljából való el-esésén aggódik; most törvénytelenül mások dolgában elegyítvén magát szégyenkedik; most ettől vagy amattól lőtt megbántódását hánytorgatván mérgelődik; vagy másnak boldogabb világi szerentséjét vizsgálván irigykedik.(Mátyus István, idézi: Birtalan Győző - Klasszikusok az orvoslásról)

Augusztus 5, 2025 - 00:01
Rabja, szolgája bizony a tudatlan...
Rabja, szolgája bizony a tudatlan ember a maga fene indulatainak. Mert nem lévén az ő elméjének mivel mulassa magát, szüntelen e világi és testi tövises dolgok körül kell bíbelődnie: most az vagy amaz dologban ejthető nyereségen törekedik; most tzéljából való el-esésén aggódik; most törvénytelenül mások dolgában elegyítvén magát szégyenkedik; most ettől vagy amattól lőtt megbántódását hánytorgatván mérgelődik; vagy másnak boldogabb világi szerentséjét vizsgálván irigykedik.
(Mátyus István, idézi: Birtalan Győző - Klasszikusok az orvoslásról)
Tovább olvasom a teljes cikket