Szemtől szembe egy medvével: nincsenek ökölszabályok

Az utóbbi években mondhatni menetrendszerűen jelennek meg a tavaszi, kora nyári hónapokban barnamedvék Magyarországon, főként hazánk északi tájain. Ezek az állatok többnyire a szlovákiai stabil populációból származnak, és általában olyan kóborló egyedek, amelyek végül visszatérnek a Felvidék nagy kiterjedésű, háborítatlan hegyvidéki erdeibe.

Az időzítés sem véletlen, ez náluk a párkeresés időszaka, illetve az ivaréretté vált ifjúság is ilyenkor hagyja el anyja védelmét, és keres magának saját területet. Utóbbi létfontosságú, az erősen territoriális állatok nem tűrik meg azonos nemű fajtársaikat a saját birtokukon. Az eddig hazánkban felbukkant medvék még soha, semmiféle jelét nem mutatták agressziónak, kerülték az embert, ahogy tudták. Ugyanezt már nem mondhatjuk el Szlovákiáról, a jelentős populációval bíró északi szomszédunkban idén már több tucatnyi medvetámadás történt, ebben a cikkünkben arról is írtunk, hogy úgy tűnik, mintha egyre kevésbé tartanának tőlünk.

Milyen a jelenlegi medvehelyzet Magyarországon? Mit tehetünk, ha az Északi-középhegységben vagy a Kárpátokban kirándulva összetalálkozunk a több mázsás csúcsragadozóval? Dr. Sütő Dávidot, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetőjét, és Dr. Suba Imrét, a Szlovák Vadászkamara igazgatóját kérdeztük.

Mihály a Bükkben

A folyamatos észlelések ellenére hivatalosan Magyarországon nincs stabil, szaporodó barnamedve-állomány. Az északkelet-magyarországi és délkelet-szlovákiai összefüggő élőhelyeken ugyan láthatatlan az államhatár, ám a megtelepedés „definíciója” az lenne, ha legalább egy állat itt töltené az egész évet, itt is szaporodna, ennek részeként pedig itt hozná világra kölykeit. Bizonyíték egyikre sincs, gyanúsan sok időt töltött viszont hazánkban Mihály, a fiatal hím. Egészen pontosan a Bükkben bukkant fel rendszeresen tavaly, a nemzeti park szerint valószínűleg 2022/2023 telét nálunk is töltötte, ám idén még nem érkezett róla hír.

Májusban vadkamera készített fotókat – ugyancsak a Bükkben – egy erdei szórón lustálkodó medvéről. Nem sokkal később Aszódon láttak medvét, jelenlétét alátámasztotta a helyi mezőőr, sőt „medveveszélyre” figyelmeztető táblát is elhelyeztek a település határában. A ragadozó jelenléte azonban nem nyert hivatalos megerősítést, a területen illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság legalábbis erről nem adott hírt.

Nem ismert, hány medve tartózkodhat jelenleg az országban, miközben egyedszintű azonosításuk annyira nehéz, hogy még több észlelés esetén sem tudjuk, egy vagy több példányról van-e szó

– mondja a 24.hu-nak Sütő Dávid.

A bundájuk árnyalatai ugyanis gyakran változnak, teljes képet csak ürülékből, szőr- vagy nyálmintából végzett genetikai vizsgálattal kaphatnak a kutatók. Ezért zajlik egyébként számháború a populáció méretéről Szlovákiában és Romániában egyaránt: a tudományos igényű, DNS-alapú felmérés hatalmas munkát, és jelentős kiadást jelentene.

A „merész legények” könnyen pórul járnak

A „Mit tegyünk, ha medvével találkozunk?” kérdés teljesen jogos, sőt életet menthet. A pontokba szedett tanácsok vagy oktatóvideók mind hangsúlyozzák, hogy legjobb a megelőzés, vagyis mindenáron igyekezzünk elkerülni az állatokkal való találkozást, aminek lényeges eleme az erdei táborozás szabályainak betartása. Ha valamiért mégis szemtől szembe találjuk magunkat egy medvével, még mindig fontos, hogyan viselkedünk, részleteket például itt olvashat.

Kíváncsiak voltunk, hogyan működik mindez a gyakorlatban, mi a tapasztalatuk azoknak, akik napi szinten medvejárta területeken tartózkodnak és gyakran találkoznak az állattal, ezért fordultunk Suba Imréhez.

A medve nem plüssjáték, nem egy nagydarab, kedves kutya, hanem rendkívül intelligens, hatalmas erejű és gyors csúcsragadozó, amely semmiképpen nem akar az emberrel barátkozni

– fogalmaz a szakember, hozzátéve, „sok merész legényt” látott már pórul járni, akik úgy gondolták, majd ők megszelídítik a medvét, de legalábbis fotózkodnak vele egyet. Élmény, kihívás, vakmerőség? Inkább butaság, Suba Imre szerint a medvével a lehető legnagyobb tisztelettel kell bánni. A barátkozás talán működhet egy darabig, de általában az ember számára csúfos módon ér véget.

Amennyiben a távolban békésen szöszmötölő medvét pillantunk meg, azonnal induljunk az ellenkező irányba, menjünk tőle minél messzebb. Főleg a bocsoktól kell óvakodni, az anya ugyanis biztosan a közelben tartózkodik, és nem fog a szándékaink felől érdeklődni, hanem támad.

Extrém helyzet extrém reakcióval

És mi van akkor, ha az állat is kiszúrt minket, láthatóan felkeltettük a figyelmét, netán elindul felénk? Itt megáll a tudomány, pontosabban nincs biztos sikerrel alkalmazható tanács. Minden helyzet, minden medve és minden ember más és más, nem léteznek általános szabályok. Mutassuk magunkat nagyobbnak? Nézzünk a szemébe vagy kerüljük a szemkontaktust? Tettessük halottnak magunkat, használjunk medveriasztó spray-t?

Néha működik, néha nem, az ilyen jó tanácsokkal az a baj, hogy ha mégsem jön be, azért senki nem vállalja a felelősséget – egyes példányokat például nem menekülésre késztet, hanem inkább felbőszít, ha maró anyagot permetezünk a szemükbe, orrukba. Könnyű mondani, de legfőképp a pánikot kell elkerülni, és megpróbálni visszavonulni, miközben futni tényleg nem javasolt: felébresztheti a ragadozó üldözési ösztönét, és a medve úgyis gyorsabb az embernél.

Én magam háromszor találkoztam medvével, és az átlagnál tapasztaltabb, fegyverhasználó emberként mondhatom, egészen extrém élmény, az ember nem úgy reagál, ahogy gondolná

– mondja Suba Imre.

A kamara egy tanulmánya 32, vadász elleni medvetámadást dolgozott fel: a többmázsás állat annyira gyors, hogy mindössze két esetben sikerült az illetőnek riasztólövést leadnia. Ami viszont témánk szempontjából fontosabb, hogy 28 alkalommal a medve csupán áltámadást intézett, magyarán az utolsó métereken leállt vagy elment az ember mellett. További két esetben fellökte az illetőt, de sérülést ekkor sem okozott. Ebből azért látszik, hogy ők sem keresik a konfliktust, sőt alapvetően kitérnek az ember útjából.

Aki tehát Szlovákiába készül kirándulni, mindenképpen legyen résen, és tájékozódjon a helyi viszonyokról. Nagyon fontos, hogy kutyát csak pórázon sétáltassunk – miként arra a szabályok is köteleznek –, a medve ugyanis „nem bocsátja meg, ha a kutya körbeugatja”.

Mint korábbi cikkünkre hivatkozva már utaltunk rá, északi szomszédunknál megfigyelhető a támadások számának növekedése és a medvék viselkedésének változása, mintha egyre kevésbé tartanának az embertől. Suba Imre szerint ennek egyik fő oka a magas egyedszámból adódó zsúfoltság, míg ennek ellentéteként joggal feltételezhetjük, hogy a hazánkba átlátogató egy-egy állat nem jelent veszélyt.

Mit jelent a medveveszély?

Sütő Dávid is a megelőzés fontosságára hívja fel a figyelmet. Medvejárta területen lehetőleg többen induljunk túrára, beszélgessünk hangosan, egymagunkban pedig használhatunk medvecsengőt vagy a kulcscsomónkat helyezhetjük el úgy, hogy minden lépésnél csörögjön. A lényeg, hogy az állat minél előbb értesüljön közeledtünkről, legyen ideje odébbállni. A kutyát meg már csak azért is érdemes magunk mellett tartani, mert a medve elől iszkolva nyilván a gazda mellett keres menedéket, „ráhúzva” ezzel az emberre is a ragadozót. A WWF Magyarország videója nemcsak a kirándulók, hanem a táborozók számára is értékes információkat tartalmaz:

A „medveveszély”, mint helyzet igencsak tág fogalom, leginkább olyan skálával lehet jellemezni, ahol a teljesen ártalmatlan szituációktól haladunk az életveszélyig – a WWF szakértője is megerősíti, nincs egyedüli üdvözítő megoldás, mindig adott szituációt kell mérlegelni. Nézzünk néhány átlagosnak vélt, közvetlen találkozást. Az ember helyes magatartása alapesetben mindig az, ha nyugodtan hátrálva igyekszik kikerülni a helyzetből.

• Nincs baj, ha meglepjük a medvét – szórón, bozótosban hirtelen a közvetlen közelében találhatjuk magunkat –, de az állat a kezdeti sokk után menekülőre fogja.
• Nincs baj, ha a medve két lábra áll. Ez nem a támadás jele, hanem a feszült figyelemé, így próbálja jobban felmérni a környezetét.
• Nincs baj még akkor sem, ha természetes élőhelyén nem a futás az első gondolata, hanem először megvizsgálja az érkezőt, és csak komótosan elcammog.
• Baj lehet, ha az embert meglátva izgatottá válik, kihívóan kezd viselkedni.
• Baj van, ha a medve követni kezd.
• Baj van, ha az állat sérült, beteg, deviáns a viselkedése.
• Nagy baj van, ha az anyamedve veszélyeztetve érzi általunk a bocsait, és ehhez nem kell több a fizikai közelségnél.
• Nagy baj van, ha településen futunk medvébe, mert az az állat már lehetséges, hogy elvesztette félelmét az embertől, illetve kész lehet támadással védelmezni a táplálékát.
• Nagyon nagy baj van, ha valaki szándékosan közelít egyre jobban a medve felé. Megismételjük: biztosan nem akar velünk barátkozni, és az akár 300 kilós ragadozó halálos módon adhatja jelét nemtetszésének.

Végezetül Sütő Dávid kiemeli: mindezektől függetlenül pánikra nincs ok, a medvék jellemzően tartanak tőlünk, nem tekintenek minket zsákmánynak. A hazánkban észlelt medvék közül még nem jeleztek problémás egyedet, amely agresszivitást mutatott vagy emberre támadt volna. Ha pedig valahol medvét láttak – vagy véltek látni – az országban, nem jelenti azt, hogy kerülnünk kellene az erdőt. Továbbra is lehet túrázni, de érdemes néhány szabályt betartanunk, hogy minimálisra csökkentsük egy konfliktushelyzet kialakulásának esélyét. Továbbá mindenképpen törekedjünk az olyan helyzetek elkerülésére, amikor mérlegelnünk kellene, hogy is viselkedjünk az állattal szemben. Még akkor is, ha a sérüléssel járó medvetámadások azért ritkák: ha meg is indul felénk, sokszor csak az elijesztést szolgáló áltámadásról van szó.

The post Szemtől szembe egy medvével: nincsenek ökölszabályok first appeared on 24.hu.