Színváltó állat terjed Magyarországon
Azért nem megy egyik percről a másikra, a sisakos sáskának mondjuk úgy, át kell öltöznie a színváltáshoz. The post Színváltó állat terjed Magyarországon first appeared on 24.hu.
Rendkívül ritka örömteli alkalom, ha nem egy hazai faj pusztulásáról, eltűnéséről vagy inváziós állatok, növények térhódításáról érkezik hír, hanem épp ellenkezőleg: egy védett őshonos lény újbóli terjedéséről. Főleg, hogy ez az állat nagyon is mutatós, képes megváltoztatni a színét, ráadásul tudományos nevével hazánkat képviseli világszerte. Ő a sisakos sáska (Acrida ungarica, azaz magyar sáska), akit laikus szemmel még akkor sem vennénk észre a réten, ha leülnénk mellé.
Dr. Erdős Lászlót, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát kértük a sisakos sáska bemutatására, amelyet a Magyar Rovartani Társaság nyílt szavazásán az év rovarának választottak 2024-re.
Eltűnik a fűben és változtatja a színét
A sáskákról bizonyára sokaknak bibliai méretű pusztítás képe ugrik be elsőként, de itt szó sincs erről: a sisakos sáska nem alkot inváziós tömeget, és étlapján egyáltalán nem szerepelnek általunk is fogyasztott növények. Táplálékát fűfélék jelentik, egész megjelenése a gyephez alkalmazkodott. Míg a legtöbb sáska feje tömör, robosztus, addig a sisakosé keskeny, megnyúlt és két hosszú, elkeskenyedő, fűszál alakú csáp ringatózik a tetején.
Ugyanezt imitálják a lábai és testének formája, aminek körvonalait még sávos, foltos tagolás segít felbontani. Annyira jól rejtőzködik, hogy ha elugrik, még akkor is alig lehet megtalálni a fűben, ha az ember végig szemmel követte a földet érését. Különösen figyelemreméltó képesség, ha hozzátesszük, hogy meglehetősen nagy rovarról van szó, a hím 3-4, a nőstény akár 6-7 centiméteresre is megnőhet.
Emellett élőhelye függvényében hol zöldre, hol barnára változtatja a színét, de azért nem olyan könnyedséggel, mint a kaméleon vagy a polip. Bizonyos határok között
– mondja a 24.hu-nak Erdős László.
E két színnél többre nincs is szüksége. A síkvidéki, füves puszták lakója, fő elterjedési területe a Mediterráneum, a Kárpát-medence – ez idáig – élőhelyének legészakibb sávját jelentette. Magyarországon az Alföldön, főként a Kiskunságban elterjedt, a Dunántúlon viszont meglehetősen ritka, főleg a déli fekvésű domboldalak rétjein találkozhatunk vele.
És itt a megoldás: a friss fűben a sáska zöld, míg száraz környezetben barna. Ám a színváltoztatás nem megy egyik percről a másikra, mint a már említett kaméleonnál, a sisakos sáskának ehhez mondjuk úgy, át kell öltöznie.
Tudatában van a saját színének
A peték a talajban telelnek át, és csak tavasz végén, nyár elején jelennek meg az első stádiumú lárvák – szinte a kifejlett rovarok kicsinyített másai, fejletlen szárnyakkal és ivarszervekkel. Az ivaros, imágó állapot eléréséig, esetünkben a nyár második feléig hat alkalommal vedlenek, hogy merev kitinpáncéljukat a testük növekedéséhez szabják.
Ilyenkor, vedléskor tud az egyed színt váltani, az imágó már úgy éli le élete hátralevő részét (párosodás és peterakás után, szeptember-október folyamán elpusztul), ahogy legutoljára „felöltözött”. A kutatások szerint a páratartalom és az elfogyasztott táplálékban lévő anyagok határozzák meg az aktuális színt, de a kifejlett sáska se kerül bajba, ha netán megváltozik körülötte a táj. Kimutatták ugyanis, hogy ez az állat
A sisakos sáska viszont akkor sem jön zavarba, ha lelepleződik. Izmos hátsó lábaival a levegőbe rúgja magát, szó szerint megpattan, és szárnyai segítségével jókora távolságra, 10-20 méterre repíti magát. Közben pedig – ugyancsak a szárnyaival, azok összedörzsölésével – olyan csörgő hangot ad ki, mint amikor megrázunk egy sütőpapírt.
Ennek okát nem ismerjük pontosan, de Erdős László azt a lehetőséget tartja legvalószínűbbnek, miszerint a kihívó viselkedéssel erejét fitogtatja a ragadozó előtt. Mintha azt mondaná: „erős vagyok és fürge, hiába erőlködsz, úgysem kapsz el!”
Előnyös számára a klímaváltozás
Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint, és az emberi tevékenység nem kíméli. Az őshonos gyepek, a természetes növénytársulások alkotta rétek visszaszorulóban vannak, helyüket faültetvények és szántóföldek veszik át, ez a sáska pedig, mint említettük, messziről elkerüli a mezőgazdasági területeket. Mégis úgy tűnik, hogy nem kell őt féltenünk.
A legfrissebb kutatás megállapította, hogy a sisakos sáska terjedni kezdett Magyarországon. Melegkedvelő fajról lévén szó a klímaváltozás egyre nagyobb területen teremt számára optimális feltételeket
– emeli ki az ökológus.
A gyakorlatban ez a Kárpát-medence északnyugati részét jelenti, ahol eddig ritkán fordult elő. Az is lehet, hogy az öröm korai, mert bár a felmelegedés kedvez a sisakos sáskának, de élőhelyének már említett pusztítása felülírhatja e pozitív hatást.
Mindeközben még északabbra tör: Csehországban is kimutattak egyes elszigetelt populációkat, amelyekről bebizonyosodott, hogy a mediterrán térségből behurcolt állatoktól származnak. Így már nem hazánk a sisakos sáska elterjedésének északi határa. Ami pedig az elnevezést illeti, a fajt Johann Friedrich Wilhelm Herbst német természettudós írta le először 1786-ban Magyarországról származó példányok alapján, ő választotta fajnévnek az ungaricát.
The post Színváltó állat terjed Magyarországon first appeared on 24.hu.
