Tényleg elcsökevényesíti az embert a modern civilizáció?

A mai emberi társadalmak hatására új fajok jelenhetnek meg a Földön, és pár év alatt akár komplett evolúciós törzsfák is kialakulhatnak. Számadó Szabolcs evolúció biológussal beszélgettünk. The post Tényleg elcsökevényesíti az embert a modern civilizáció? first appeared on 24.hu.

Tényleg elcsökevényesíti az embert a modern civilizáció?

A történelem során számos sci-fi-írónak mozgatta meg a fantáziáját a kérdés, hogy az evolúció milyenné alakítja a bolygónk egyes élőlényeit, különösképpen az embert. Hogyan fogunk kinézni, és mennyivel leszünk intelligensebbek több százezer vagy millió év múlva? Fogunk-e egyáltalán változni, vagy a technológiánk fejlettsége szükségtelenné tette ezt a folyamatot?

Az is jogosan merül fel, hogy az emberiség milyen hatással van az állatfajok evolúciójára. Ártalmas-e, hogy a tenyésztés során önkényesen változtatunk az élőlények szaporodási szokásain? Mit okoz, ha az erdei körülményekhez szokott állatoknak hirtelen egy városi környezetben kell túlélniük? Ezekről beszélgettünk Dr. Számadó Szabolcs evolúció biológussal, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársával.

Kiiktattuk a kiválasztódást?

Az emberi társadalmak és a technológia fejlődése alapjaiban változtatta meg az életünket. A modern szociális és egészségügyi ellátások legnagyobb diadala, hogy ma már olyan betegségekkel, rendellenességekkel küzdő emberek is teljes életet élhetnek, akik régen még a felnőttkort sem érhették meg.

Emellett az életterünket is úgy változtatjuk, hogy minél könnyebben tudjunk túlélni: a modern városokban nem veszélyeztetik épségünket vadállatok, és az élelem megszerzése sem jelent komoly próbatételt. De vajon ez azt jelenti, hogy legyőztük a természetes szelekciót, és függetlenek lettünk a környezeti hatásoktól? Számadó Szabolcs szerint – bár kétségtelen, hogy jelentősen megnőttek a túlélési esélyeink – erről szó sincs.

Hogy a természetes szelekciót mennyire nem tüntettük el, annak sajnálatos példája a most is zajló pandémia

– fogalmaz a biológus.

„A koronavírus-járvány tulajdonképpen nem más, mint szelekciós nyomás, hiszen a vírussal szemben ellenállóbb embereknek nagyobb az esélyük a túlélésre. Persze vakcinákat fejlesztünk, ezzel pedig mi is szelekciós nyomást helyezünk a kórokozóra, amelynél viszont újabb és újabb variánsok jelennek meg. Így egyfajta fegyverkezési verseny alakul ki a vírus és az emberek között: mi folyamatosan gyártjuk az új vakcinákat, ezzel párhuzamosan szakadatlanul jelennek meg az új vírustörzsek. A koronavírus olyan gyorsan fejlődik, hogy az elmúlt három év alatt komplett evolúciós törzsfája alakult ki” – itt tekinthető meg.

Carlos MAMANI / AFP Perui egészségügyi dolgozók várják egy mólón, hogy hajóra szálljanak, amivel az Uros indiánok lebegő szigeteire juttatják a koronavírus elleni vakcinákat 2021. szeptember 12-én.

A globalizáció hatásai

A modern civilizáció jelentősen megváltoztatta az emberiség reprodukciós szokásait is, hiszen ma már nem „ösztönből” és nem is szükségből szaporodunk, hanem megfontolás, átgondolás után döntünk. A globalizáció miatt az sem számít ritkaságnak, hogy egymástól több ezer kilométerre született személyek végül ugyanabba a városba költöznek, találkoznak, és közösen vállalnak gyermeket. Ezáltal olyan génállományok is keveredhetnek, amelyek a történelem során korábban soha nem tudtak.

Az evolúció szempontjából nagyon kedvező, ha egymástól minél eltérőbb génállományú szülők hoznak létre utódot. Elképzelhető tehát, hogy a globalizáció és a különböző kultúrákból származó személyek szaporodása pozitív hatással van az emberi evolúcióra?

 Ez lehetséges, ám nehéz lenne ezt az állítást megvédeni, ugyanis nem áll rendelkezésünkre elegendő bizonyíték. Azt is fontos hozzátenni, hogy a génállományok keveredésénél fontosabb tényezők is hatással vannak fajunk fejlődésére, például a klímaváltozás vagy a potenciális táplálékhiány

– mondta a szakértő a 24.hu-nak.

Hogyan fog kinézni az ember a jövőben?

Felmerül például, hogy a fejlett technológiánk is befolyásolhatja a fizikai felépítésünket, morfológiánkat. A fejlett nyugati társadalmakban rengeteg munkát gépek végeznek az emberek helyett, így nekünk már nem kell kapálnunk vagy kaszálnunk.

Éppen ezért számos disztópikus jövőkép jelent meg, amelyekben a jövő emberét görnyedt hátú, vézna végtagú, fizikailag gyenge lényként ábrázolják. A biológus szerint azonban nem valószínű, hogy ez bekövetkezik.

„Egyrészt fontos figyelembe venni, hogy az emberiség csak nagyon kis része él a nyugati országokra jellemző kényelemben. Másrészt megfigyelhető, hogy a fejlett régiókban sem tűnik el a testmozgás, hiszen rengetegen űznek valamilyen sportot, járnak kocogni, illetve edzőterembe. Az embernek óriási igénye van a testmozgásra, ennek pedig feltehetőleg evolúciós okai vannak, tehát attól nem kell félni, hogy leépül fajunk fizikuma. Sőt, akár még fejlődés is bekövetkezhet.”

„Jelenleg is megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahol az emberek jó körülmények között élnek, és megfelelően táplálkoznak, magasabbra nőnek. Sőt, ha globálisan sikerül javítani az étkezés minőségén, a jövőben világszinten is jócskán nőhet az átlagmagasság, persze azért ennek is van felső határa, hiszen az óriásnövésű emberek különböző fiziológiai problémákkal küzdenek” – véli a biológus.

Az emberi evolúció kapcsán azonban nem csak a testfelépítésünk jön számításba. Sokan úgy hiszik, hogy a legjelentősebb változások az agyunk és az intelligenciánk területén történik majd, azaz a jövőben nagyobb lesz az agyunk, ezzel együtt pedig a koponyánk, tehát egész fejünk mérete megnövekszik.

Számadó Szabolcs viszont ezt több okból sem tartja valószínűnek. Először is fontos kiemelni, hogy a nagyobb agyméret korántsem azonos a magasabb intelligenciával. A neandervölgyi ember agykoponyája például nagyobb volt a miénknél, mégis úgy tudjuk, hogy kevésbé fejlett kognitív képességekkel bírt.

Továbbá a felnőtt emberek agya már most egy hihetetlenül fejlett és flexibilis szuperszámítógépnek tekinthető, amelynek nincsen párja a természetben, ezért nem valószínű, hogy fejlesztésre szorul

– fogalmaz a szakértő.

STEPHANE DE SAKUTIN / AFP Neandervölgyi koponyák.

Pusztulás és fejlődés a felmelegedésben

Az emberi nem azonban nemcsak saját fejlődésére van hatással, hanem valószínűleg már megjelenése óta, azaz több mint 2 millió éve befolyásolja a környezetében élő fajok evolúcióját. Hatásunk terjeszkedésünkkel együtt nőtt, mára pedig valószínűleg az összes élőlényt érinti, elég csak a klímaváltozásra gondolni, amely az egész bolygó időjárását megváltoztatja.

Már most is látni, hogy a globális felmelegedés rengeteg faj kihalásához vezet, hiszen amely élőlények nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott éghajlati viszonyokhoz, nem lesznek képesek túlélni. Ám arról már kevesebbet hallunk, hogy ez a folyamat nem mindenki számára káros.

Számadó Szabolcs úgy véli, a klímaváltozás egyes élőlényeknek új lehetőségeket jelent, amelynek következtében akár új fajok is megjelenhetnek a bolygón.

Ettől persze még nem kell pozitív változásként értékelnünk a felmelegedést, hiszen következményei az emberiségre is veszélyt jelentenek.

Evolúció a városokban

Nem a klímaváltozás az egyetlen, emberek okozta változás, amely hatással van a Föld élővilágára. Azzal, hogy városokat építünk, egy új, ismeretlen környezetet alakítunk ki, amelyben a túléléshez szükséges források, mint az élelem, a víz, a búvóhely sokkal könnyebben hozzáférhetők számunkra, és ezzel együtt más állatok számára is.

Ezáltal akár olyan egyedek is egyszerűen táplálékhoz juthatnak, amelyek valamilyen rendellenesség miatt képtelenek lennének a vadonban zsákmányt szerezni. De nem okoz-e ez problémát, nem zárjuk-e ki ezzel a természetes szelekciót?

A szakértő szerint nem. Az urbánus környezetben élő állatok ugyanis nem gyengébbek vagy életképtelenebbek vadon élő társaiknál, csupán más stratégiák és eszközök segítségével kell túlélniük.

Az emberi települések sem veszélytelenek, hiszen nem szeretünk patkányokkal és egerekkel együtt élni, ezért megpróbálunk tőlük megszabadulni. A közelünkben élő fajoknak meg kell tanulniuk túlélni az embert

– fogalmaz a biológus.

Belenyúlunk a természetbe

Az embert túlélni azonban nem csak a városokban érdemes megtanulniuk az állatoknak, kint a vadonban is veszélyt jelenthetünk. A halászat és a vadászat mára olyan mértéket öltött, hogy több esetben is szemmel látható alaktani változást okozott alig több mint 100 év leforgása alatt.

Több rinocéroszfajnak is látványosan csökkent a szarvmérete az orvvadászat következtében. Ennek az az oka, hogy a vadászok mindig a legnagyobb tülkű orrszarvúak elejtésére törekedtek, így számos hosszú szarvú egyed még azelőtt elpusztult, hogy tovább örökíthette volna a génjeit.

Hasonló jelenség figyelhető meg számos halfaj esetében is, amelyek mérete az elmúlt években egyre kisebb lett, miután a legtöbb országban a halászoknak a kis halakat vissza kell engedniük a vízbe, a nagyokat viszont kifoghatják. Így a kisebb testméretű halak magasabb eséllyel tudnak szaporodni, tehát az ezért felelős gének jobban öröklődnek a fajon belül.

Ennél sokkal nagyobb probléma azonban, hogy a túlhalászat és a túlvadászat következtében komplett fajok tűnhetnek el a Föld színéről

– hangsúlyozza a szakértő.

Sajnos, láttunk már olyat, hogy kiirtottak így fajokat, és sokáig a hosszúszárnyú bálnákról sem lehetett tudni, hogy fennmaradnak-e.

Kim Ludbrook / EPA / MTI Johan Marais (j) és Zoe Glyphis, dél-afrikai állatorvosok Wasinda, a hároméves szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) karámjánál egy magántulajdonú állatparkban, a Szabad állam (Free State) tartománybeli Clocolan közelében 2017. szeptember 19-én. A hím állat, amelynek a neve zulu nyelven túlélőt jelent, orvvadászok támadásának esett áldozatul két nappal korábban. Wasinda mindkét tülkét lefűrészelték, és kétszer fejbe lőtték, amelynek következtében valószínűleg elvesztette a látását.

Befolyásoljuk a szaporodást

Arra is van példa, hogy tudatosan nyúlunk bele az állatok természetes szaporodási szokásaiba, ezzel számunkra kedvező tulajdonságú egyedeket létrehozva. Például elérjük, hogy a csirkéknek minél több húsa legyen, a tehenek pedig a lehető legnagyobb mennyiségű tejet termeljék – ezt nevezzük tenyésztésnek.

De nem kockázatos, hogy az ember önkényesen változtat ezeken a folyamatokon? Számadó Szabolcs szerint nem feltétlenül. A farkasokból kifejlődött kutyák például ennek köszönhetően lettek rendkívül sikeresek, és mára már sokkal több kutya él a Földön, mint farkas.

Viszont olyan is előfordul, hogy egyes tenyésztők szándékosan szélsőséges tulajdonságú egyedeket párosítanak, ezzel egészségi gondokkal küzdő fajtákat hoznak létre. Tipikus példái ennek a mopszok, illetve a francia buldogok, amelyek tenyésztésének betiltását már több angolszász ország is belengette, mivel ezek a kutyák egyedi pofaszerkezetük miatt egész életükben légzési nehézségekkel küzdenek. Emellett a genetikai betegségek is viszonylag gyakorinak számítanak a népszerű kutya- és macskafajtáknál.

A szakértő úgy gondolja, ezekben az esetekben azért alakulnak ki genetikai betegségek, mert a tenyésztőknek nagyon szűkek a preferenciáik, ennek pedig könnyen beltenyésztés lehet az eredménye. Ennek elejét veheti, ha messziről, akár más országokból hozatnak be példányokat.

Mit hoz a jövő?

Bár kétségtelen, hogy az emberiség jelenléte a Földön és ennek következményei – különösen a klímaváltozás – nagy hatással vannak az élővilágra, mégis úgy néz ki, hajlamosak vagyunk túlbecsülni befolyásunkat az olyan óriási léptékű jelenségekre, mint az evolúció.

Bármennyire is megváltozott életmódunk az őskor óta, nem valószínű, hogy ez biológiailag jelentősen átalakítja majd felépítésünket, és az sincsen kilátásban, hogy egy új, szuperintelligens fajjá fejlődjünk.

Az állatvilág esetében viszont már más a helyzet: rövid távon is látványos hatást gyakorolunk bolygónk élővilágának összetételére. Éppen ezért kiemelkedően fontos lenne komoly lépéseket tenni elsősorban a klímaváltozás, valamint a túlhalászat és a túlvadászat mielőbbi mérsékléséért.

The post Tényleg elcsökevényesíti az embert a modern civilizáció? first appeared on 24.hu.