Térkövezés, zöldítés, stadionfelújítás – az ukrán önkormányzatok is tudják, mikor mire fontos költeni

• Ukrajnát az elmúlt hónapokban több korrupciós botrány is megrázta.

• Egyes önkormányzatok a háború alatt megnövekedett bevételeikből olyan kiadásokat finanszíroznak, amelyek már a lakosság szemét is szúrják.

• Az állam a korrupció ellen is küzdene, és a nemkívánatos városvezetőktől is megszabadulna a felháborodást kihasználva.

• Csakhogy közben a saját háza-táján is van bőven mit rendbe tennie.

Az egyre inkább elhúzódó háború új lehetőségeket is teremtett Ukrajnában a korrupció burjánzására. Egy felmérés szerint a lakosság az orosz agresszió után a második legfontosabb problémának a korrupciót tartja (a megkérdezettek 89 százaléka válaszolta ezt), és hiába kezdeményezett az elmúlt hónapokban Volodimir Zelenszkij elnök és csapata vizsgálatokat és tisztogatásokat az államapparátusban, ezek az intézkedések nem tűnnek kellően szisztematikusnak, és elégségesnek sem.

Januárban 11 korrupcióval vádolt tisztviselő távozott a posztjáról, májusban a Legfelsőbb Bíróság elnökét vették őrizetbe, ilyen magas polcon lévő figura eddig nem bukott Ukrajnában. A minap pedig harminchárom ember ellen emeltek vádat és eltávolították az összes, sorozásért felelős regionális tisztviselőt. A vádirat szerint kenőpénzért meg lehetett úszni a sorozást, sőt megvolt az árfolyama az ország elhagyásának is.

Ezek az ügyek mind közvetlenül a háborúhoz kapcsolódó, azon nyerészkedő korrupciós esetek voltak. A Meduza legújabb riportja viszont egy olyan területet mutat be, amelyre nem is gondolnánk, és amely lehetőséget ad Zelenszkijnek, hogy az állam és egyes nagyvárosok vezetői közt régóta húzódó konfliktusokat is lerendezze.

Klicsko alatt (megint) rezgett a léc

Gondolhatnánk, hogy a Dél- és Kelet-Ukrajnában immár másfél éve változó intenzitással zajló harcok közepette a szétbombázott városokban nem élvez kiemelt fontosságot a térkövek cseréje vagy éppen a parkosítás. Főleg, ha mindehhez hozzávesszük a növekvő költségvetési hiányt és a külföldi segélyektől való kitettséget.

Ehhez képest július elején elég nagy felháborodást keltett, hogy Kijevben a város központjában található Bohdan Hmelnickij utcát elkezdték letérkövezni.

Funfact: a Bohdan Hmelnickij utcában 1892-ben rakták le először a macskaköveket, amelyeket legközelebb az 1950-es években kellett cserélni, miután megrongálódtak a második világháborúban. Így váltották a cári macskaköveket szovjet macskakövek. Ezeket kell most cserélni, mert az út megsüllyedt (nem rongálódott, csupán elöregedett), ezért szupermodern, mindennek ellenálló, piros-fehér térkövekre cserélik le őket. A városvezetés szerint az elmúlt években a Hmelnickij utcain kívül összesen 4 másik macskaköves utcát újítottak fel.

Az esetet maga Zelenszkij is kommentálta nem sokkal később, a regionális hatóságok kongresszusán Ivano-Frankivszkban, ahol ugyan nem nevezte meg a várost, ám úgy fogalmazott:

„Nehogy a helyi hatóságok egyes képviselői megsértődjenek rám, de ez most biztosan nem a térkövek cseréjének az ideje.”Az elnök beszédében felszólította a helyi hatóságokat, hogy a költségvetési forrásokat elsősorban Ukrajna védelmi szükségleteire fordítsák.

Hozzá kell tenni: a Kijevet vezető Vitalij Klicsko és az elnöki hivatal között régóta politikai konfliktus húzódik. Klicsko a 2019-es elnökválasztáson Zelenszkij ellenfelét, Petro Porosenkót támogatta, az azóta eltelt időben pedig többször is egymásnak feszültek. Zelenszkij azonban nem tudja erőből lenyomni Klicskót, aki egyrészt Kijev demokratikusan megválasztott polgármestere, de egyben a Kijevi Városi Államigazgatás elnök által kinevezett vezetője is. Ez utóbbi tisztségében próbálták meg az utóbbi időben hatáskörét korlátozni. Így bármilyen, a városvezetéssel összefüggő probléma alapot adhat Zelenszkijnek Klicsko megzabolázására.

Erre egyébként volt is példa az elmúlt időszakban: miután június elsején Kijevben három ember meghalt egy orosz rakétatámadás következtében, az elnök elrendelte az ország összes óvóhelyének ellenőrzését. Mint kiderült: Kijevben az óvóhelyek mintegy harmada használhatatlan – Klicsko pedig megrovást kapott az ukrán főváros több kerületi közigazgatási vezetőjével együtt, és még az is felmerült, hogy menesztik a Kijevi Városi Államigazgatás éléről.

Ráadásul ezután kerültek nyilvánosságra a város egyik kerületében kiírt pályázatok, amelyek eredményeképp menedékhelyekre vásároltak volna új zöldségszeletelő gépeket, és a „gyerekek lélektani tehermentesítésére” szolgáló dobokat. A pletykák szerint ekkoriban az elnöki hivatalnak már megvolt a jelöltje Klicsko helyére, eltávolítására azonban mindeddig nem került sor.

Épül, szépül

Mindeközben a frontvonaltól kicsit távolabb gőzerővel zajlik a városok kicsinosítása. Lvivben a polgármesteri hivatal egymillió hrivnyát szán a város zöldítésére. A nyugat-ukrajnai Volinyi területen már költséges stadionfelújítást tervezgetnek a háború árnyékában, a lakosság legnagyobb felháborodására.

És nem csak a lakosság van felháborodva. A minap David Arakhamia, a kormányzó Nép Szolgája parlamenti frakciójának vezetője fenyegette meg az önkormányzatokat hatáskörük korlátozásával:

„Ha nem hagyják abba a költekezést, hogy olyasmire költsenek, ami semmiképp sem visz közelebb a győzelemhez, a Parlament törvényi korlátozásokat vezet be a hadiállapot idejére.”Vitalij Bezgin, a helyi önkormányzatokkal foglalkozó parlamenti bizottság tagja pedig úgy összegezte a helyzetet:

„A probléma odáig fajult, hogy egyes települések a hadseregtől kapott pénz 100 százalékát biztonsági és védelmi szükségletekre fordítják, míg mások a felduzzadt költségvetésükből járdalapokra és stadionokra költenek.”Kijev többek közt azzal is mentegeti magát, hogy a térkőcsere nem puszta szeszély, hanem szükséges renováció, és mindig készek arra, hogy forrásokat különítsenek el a védelmi kiadásokra, ha a központtól erre kapnak utasítást.

Erőből nyomnák le

A Meduza arra is rávilágít, hogy a háború újabb frontokat nyit az állam és az önkormányzatok közt régóta húzódó konfliktusban. A lap szerint a kormány a hadiállapotot két célra is felhasználná: a helyi korrupció felszámolására és arra, hogy megszabaduljon a számára kellemetlen régiós vezetőktől.

A térkövezős/zöldítős akciók teremtette lakossági felháborodás pedig akár alkalmat is adhat arra, hogy Zelenszkij bekeményítsen, miközben az önkormányzatok nem meglepő módon már most tiltakoznak a tervezett szigorítások ellen.

Ez a megoldás – mármint az önkormányzatok törvénnyel történő megregulázása – nem újkeletű ötlet egyébként, a Pénzügyminisztérium már 2022 nyarán javasolta, hogy vegyék el a régióktól az állampolgárok jövedelemadójából származó bevételek egy részét. Nem véletlenül, ahogy ugyanis arra a Meduza is rávilágít, az adóbevételek meglehetősen egyenlőtlenül oszlanak meg: azokban a régiókban, ahol a frontvonal húzódik magasabbak, a háborús övezetektől távolabbi területeken viszont alacsonyabbak.

A háború alatt az önkormányzatok bevételei növekedtek azokban a régiókban, ahol a katonaság állomásozik, többek közt a nekik kiutalt fizetésekből levont adóknak köszönhetően. Nem kis pénzről van szó: ezek a bevételek csak 2023 első 5 hónapjában mintegy 61,5 milliárd hrivnya (578 milliárd forint) többletet biztosítottak a helyi költségvetéseknek. A parlament pénzügyi, adó- és vámpolitikai bizottságának elnöke, Danilo Hetmancev szerint ezt a költségvetési többletet használja fel számos település arra, hogy beruházásokat valósítson meg.

És ha ebből a megnövekedett költségvetésből egyes önkormányzatok térköveznek és zöldítenek is – a lakosság elégedetlensége közepette –, az alkalmat ad az ukrán kormánynak arra, hogy erre a feleslegesnek titulált költésre reakcióként korlátozza az önkormányzatok hatáskörét.

Az érme másik oldala

Ám miközben az ukrán állam az önkormányzatokat bírálja, azért jócskán van miről magyarázkodniuk nekik is.

Az egy dolog, hogy a Nép Szolgái parlamenti képviselői közül volt, aki időszerűnek látta, hogy a Maldív-szigeteken nyaraljon (pláne, hogy közben betegszabadságra hivatkozva hiányzott a munkából).

De ha már hangulatjavító intézkedések: július végén volt kénytelen távozni posztjáról Ukrajna kulturális minisztere, Olekszandr Tkacsenko, miután Zelenszkij nyilvánosan bírálta őt a közpénzek háborús időben kulturális célokra történő felhasználása miatt. Az államfő akkor úgy fogalmazott:

„Háborús időkben, mint amilyenek a mostaniak, az állam maximális figyelmét és így az állami forrásokat is a védelemre kell fordítani” – mondta az államfő.Védelem helyett ugyanis a Kulturális Minisztérium inkább a szórakoztatásra és az emlékezetpolitikára koncentrált volna: 448 millió hrivnya (több mint 4 milliárd forint) odaítéléséről döntöttek televíziós sorozatok gyártására, és közel 600 millió hrivnyát (5,6 milliárd forint) biztosítottak volna a Holodomor Nemzeti Múzeumának befejezésére is – ez utóbbit végül Zelenszkij vétózta meg. Tacsenko egyébként azzal védte intézkedéseit:

„háború idején a kultúrára szánt magán- és költségvetési források nem kevésbé fontosak, mint a drónoké, mert a kultúra identitásunk és határaink pajzsa.”Már ezek a botrányok sem vetettek túl jó fényt az ukrán kormányra, ám szintén nagy visszhangja volt a Kulturális Minisztérium egy másik projektjének, amelyre már Tkacsenko távozása után került sor: lecserélték a kijevi Haza Anyácska emlékmű pajzsán eddig díszelgő szovjet címert Ukrajna háromágú szigonyt ábrázoló címerére.

A kissé megkésett, de az orosz agresszió árnyékában mégis szimbolikusnak tekinthető csere 28 millió hrivnyába (mintegy 260 millió forint) került, a minisztérium azonban állítja, nem az állam, hanem névtelenséget kérő szponzorok finanszírozták. Az mindenesetre látható, hogy gesztuspolitizálásért az ukrán államnak sem kell a szomszédba mennie.

És ez még nem a vége

És mindeközben több mint száz, a katonai toborzóközpontokban elkövetett visszaélés miatt indult az elmúlt hónapokban eljárás – ezeknek az ügyeknek konkrét politikai vonzatuk nincs, viszont a háború miatt amúgy is felfokozott hangulatban különösen nagy elégedetlenséget szülnek a nyilvánosságban.

Mi is írtunk hosszabban például Jevhen Boriszovról, az Odessza megyei hadkiegészítő központ volt parancsnokáról, akinek képei bejárták a nemzetközi sajtót. Az ukrán állami nyomozóiroda (ukrán nyelvű rövidítéssel: DBR) július 22-én jelentette be, hogy 188 millió hrivnya (1,7 milliárd forint) értékű „jogellenes gazdagodással” gyanúsítja az akkorra leváltott parancsnokot, majd két nappal később – mint arról a 444 is beszámolt – le is kapcsolták őt Kijevben. Boriszov családtagjai nevén egyebek közt egy több millió euró értékű spanyolországi luxusvillát is találtak.

A DBR eddig összesen 112 büntetőeljárást indított katonai toborzóközpontok alkalmazottai ellen, az ügy súlyát jól mutatja, hogy Zelenszkij így nyilatkozott róla: „Az ellenőrzés során számos visszaélésre derült fény. Őszintén szólva undorító.”

Rendszerszintű probléma, ad hoc megoldások

Az ukrán legfelsőbb vezetés gyanús ügyei és az emiatt véghezvitt tisztogatások; a helyi önkormányzatok feltételezett visszaélései és az ezeket (is) övező lakossági felháborodás; illetve a közvetlenül a háborúval összefüggő katonai visszaélések sorozatos napvilágra kerülése – ez így együtt már valóban nem kevés dolog, amivel korrupcióügyileg foglalkoznia kell az ukrán államnak.

Összességében az látszik, hogy bár a kormány tesz erőfeszítéseket a háborús korrupció visszaszorítása érdekében, egyelőre legfeljebb az akut ügyeket kezelik, ad hoc módon.

És mindeközben Ukrajna számára szó szerint létszükséglet jelenleg a korrupció elleni küzdelem.Az ukrán gazdaság csak a háború első évében több mint 30 százalékkal csökkent, az ország finanszírozása így jelentős mértékben függ nyugati donoraitól – így például az IMF-től vagy éppen az Európai Uniótól. És akkor a Nyugatról érkező fegyverszállítmányokról még nem is beszéltünk.

Csakhogy az egymást követő korrupciós ügyek megrendíthetik a nyugati szövetségesek bizalmát, akik nem véletlenül sürgetnek újra meg újra nagyobb átláthatóságot az ukrán kormány részéről.

A jelenleg zajló korrupcióellenes kampány azonban – írja a Meduza – inkább tűnik a nyilvánosságra került ügyekre adott reakciónak, mint szisztematikus erőfeszítésnek. Ahogy az ukrán korrupció elleni hivatal, a NABU volt vezetője, Artyom Szitnyik fogalmazott: a rendszerszintű veszély az, hogy a háború idején a problémát inkább elhallgatják, hogy „ne ártsanak az országnak, és ne adjanak alapot az ellenséges narratíváknak”.

Zelenszkij mindenesetre már belengette a személyi tisztogatásokat:

„Végre elkezdtünk megszabadulni az állami intézményekben azoktól az emberektől, akik túlságosan ragaszkodnak a régi sémáikhoz és szokásaikhoz” - mondta.Hogy ez mire lesz elég, azt egyelőre megtippelni sem lehet.