Tóth Amarissa csak egy 20 éves teniszező, aki győzni akart

Ritkán kap akkora figyelmet a magyar tenisz, mint idén. Bő fél év alatt ugyanis már másodszor sikerült magyar játékosnak bekerülnie a világsajtóba. Májusban Marozsán Fábián lett címlapsztár, miután megverte - az azóta már wimbledoni bajnoki címet is begyűjtő - Carlos Alcarazt. Kedd délután óta pedig Tóth Amarissa a téma az interneten, köszönhetően annak, hogy ellenfele, a kínai Csang Suaj sírva fakadt, majd feladta a mérkőzést, nem sokkal azután, hogy a székbíró egy téves ítélettel Tóthnak adott meg egy vitatott pontot.

A meccsről készült felvételek bejárták a világsajtót, a közvélemény egyértelműen Suaj mellett foglalt állást. Két top 10-es játékos, Carolina Garcia és Maria Sakkari is a kínai teniszező pártjára állt. Évtizedek óta nem volt olyan egyöntetűen negatív megítélése magyar sportolónak a nemzetközi sajtóban, mint most Tóthnak. Undorító, gusztustalan, sportszerűtlen - csak pár jelző a címekből.

Mielőtt kimentem Tóth csütörtök délutáni második fordulós mérkőzésére, én is újranéztem a keddi felvételeket. Minél többször tekertem vissza a videót, annál biztosabb lettem benne, hogy az elmúlt két napban született cikkek szerzőinek többsége vagy egyszer sem nézte meg a vágatlan felvételt, vagy fogalma sincsen arról, hogyan működik a tenisz.

Suaj az első szettben, 5-5-nél, game-en belül 15-15-ös állásnál ütötte az ominózus tenyeres keresztet. A vonalbíró ekkor mondta be, hogy kint volt a labda, ezt a döntést pedig a székbíró is megerősítette, miután megvizsgálta a nyomot. A videófelvételekből egyértelműen kiderül, hogy ez egy rossz bírói döntés volt, mert a labda csípte a vonalat.

Tóth ebben a helyzetben két dolgot tehetett: elismeri, hogy jó volt a labda, és megadja a pontot Suajnak, vagy nem csinál semmit, ezzel elfogadva a bíró ítéletét. Ő a másodikat választotta.

Suaj ezután kihívta a verseny supervisorát, azonban ez a lényegen nem változtathatott, ugyanis neki nincs joga felülbírálni a székbíró döntését. A játékosok ezután lejátszottak egy újabb pontot, melyet Suaj nyert meg. Ekkor, 30-30-as állásnál törölte el a vitatott labda nyomát Tóth, annak ellenére, hogy a kínai kiabált, ne tegye. Ez volt az a mozdulat is, mely miatt a sajtó később nekiesett a magyar játékosnak.

Ennél a pontnál fontos leszögezni, hogy a profi tenisz egy rendkívül kompetitív egyéni sportág. Nem foci, ahol tizenegy ember viseli a vereség felelősségét, és nem is úszás, ahol boldogan haza lehet menni egy ötödik hellyel is, ha az ember egyéni csúcsot úszott. A teniszpályán két játékos van, az egyik nyerni, a másik veszíteni fog. Természetesen veszíteni senki sem akar, pontosabban fogalmazva: mindenki győzni akar. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az általában a vereségét akarja utólag szépíteni, vagy egyszerűen csak hazudik.

A profi teniszezők kiskoruk óta eszerint szocializálódnak. Mivel csak nagyon kevesek jutnak el a világsztársággal járó gazdagságig, a versenytenisz egy kockázatos befektetésnek számít. Nem véletlen, hogy a junior teniszversenyeken szurkoló szülők szinte élet-halál kérdésként tekintenek gyerekeik sikerére. Mindenáron győzni kell. Amelyik gyerek nem tudja elsajátítani ezt a mentalitást, vagy az ezzel járó terhet nem bírja el, sosem lesz profi teniszező.

Tóth gyerekkora óta versenyez, átment az eddigi rostákon, így garantáltan rendelkezik a győzelemközpontú mentalitással. Az ominózus pontnál pariban volt egy nála több mint 500 hellyel előrébb rangsorolt, kétszeres páros Grand Slam-bajnok teniszezővel. Kiélezett helyzetben, a szett hajrájában jártak, amikor a bíró rossz ítéletével neki adta meg a pontot.

Egy ilyen szituációban nagyon ritka az olyan játékos, aki önként odaad egy kulcsfontosságú pontot az ellenfelének, a neki kedvező bírói ítélet ellenére. Ez ugyanis szembemegy a győzelemközpontú mentalitással, mely szoros állásnál még erősebben működik, mint alapból. Csak a nagyon erős igazságérzettel rendelkező játékosok mondanak le egy ilyen pontról. Tízből talán kettő. Tóth a maradék nyolcba tartozik, és ezzel nincs is semmi baj.

Az egy labdamenettel későbbi nyomelsöprés már vitathatóbb szituáció volt, azonban a magyar játékos ott is csak azt csinálta, amit tízből nyolc teniszező tenne egy ilyen helyzetben. Mivel lement egy pont a bírói ítélet óta, a vitatott döntést már sehogyan sem lehetett volna megváltoztatni. A nyom így elvesztette relevanciáját, csupán egy újabb veszekedésre szolgálhatott alapul.

Tóth nyilván látta, hogy a labda jó volt, valószínűleg el is könyvelte magában, hogy kapott egy ingyenpontot. Ezután viszont továbblépett az eseten, ezt jelezte az elsöpréssel. Suaj kiabálása, hogy ne törölje el a nyomot, még akkor sem teszi sportszerűtlenné Tóth lépését, ha feltételezzük, hogy a magyar játékos hallotta, mit mond a kínai.

Habár a Tóthot támadó cikkekben kevésbé volt hangsúlyos, de a magyar teniszező egyedüli joggal kritizálható lépése az volt, hogy lelkesen ünnepelt, miután Suaj feladta a meccset. Ez valóban sportszerűtlen volt tőle, és még akkor sem elfogadható, ha az ember élete első WTA-meccsét nyeri meg, ráadásul egy top 50-es játékos ellen. Az ünnepléséért azóta bocsánatot kért egy csütörtök délután feltöltött videóban.

Tóth egyébként csütörtöki meccsén simán, 6-3, 6-1-re kikapott az ukrán Kateryna Baindltől. Pár vitatott, vonalközeli ütés volt a találkozón, azokat azonban mind határozottan ítélte meg a bíró. Tóth egyiknél sem reklamált.

Szeptemberben lesz húsz éve, hogy elkezdtem teniszezni. A junior versenyeken, majd az amatőr tornákon látottak egyaránt megerősítettek benne, hogy a teniszpályán mindig kendőzetlenül kijön, valakinek milyen a személyisége. A skála elég széles: a sportszerű játékosok ugyanúgy elhelyezkednek rajta, mint a klasszikus csibészek, a dühöngők, a sportszerűtlenek vagy a javíthatatlan csalók.

Tóthot a sajtó ellentmondást nem tűrő határozottsággal, érdemi mérlegelés nélkül pozicionálta a sportszerűtlenek csoportjába. Ő viszont nem oda való. Tóth egyszerűen csak egy 20 éves teniszező, aki győzni akart. Se több, se kevesebb.