Tüntető egyetemistákkal Újvidék felé: a remény hangadói
Lezártak három hidat Újvidéken: az egyetemisták továbbra is azt követelik, vonják felelősségre a tizenöt halálos áldozattal járó tragédia felelőseit.
Lezárták a három újvidéki hidat szombaton: az egyetemisták nem engednek, továbbra is azt követelik, vonják felelősségre a tizenöt halálos áldozattal járó tragédia felelőseit. A kormányfő és az újvidéki polgármester lemondása nem hatotta meg őket, a számottevő, látványos rendőri jelenlét nélkül zajló tiltakozásokon nem volt rendbontás.
„Nagy üdvözlet balra, az integető kedves embereknek!”
„Nagy üdvözlet jobbra a ránk vigyázó rendőrre!”
„Hova tűntetek? Gyertek ki bátran!”
„Első sor, egyenesen! Várjátok be egymást!”
Lassan elhagyjuk az inđijai sportcentrumot, felkaptatunk az emelkedőn, az út enyhén jobbra kanyarodik. Forgalom nincs, a rendőrség lezárta az utakat. A menetet traktorok vezetik fel és zárják, néhány autóban a logisztikai támogatás. És a média.
„Már csak hét óra a célig, kollégák!”
A láthatósági mellényes rendezők egyikénél a hangosbeszélő – Gergő szerint: ordibátor –, ő hivatott fenntartani a morált, gondoskodni a megfelelő tempóról.
A négy-ötszáz egyetemista előző nap, csütörtökön indult Belgrádból a nyolcvan kilométerre lévő Újvidékre. Szerbia miniszterelnöke lemondott, lemondott az újvidéki polgármester is, ez azonban még nem elég a tüntetőknek.
Az újvidéki pályaudvaron november elsején omlott le az előtető. A tizenöt halálos áldozatot követelő tragédia rég nem látott mértékű tiltakozást indított el, egyre több szerbiai városban tüntetnek a kormány ellen.
A hallgatók vesztegzár alá vették az egyetemeket és néhány pontból álló, érthető követeléseket fogalmaztak meg. A lényeg: hozzák nyilvánosságra a pályaudvar felújításának minden dokumentumát, induljon eljárás a felelősök ellen, szüntessék be az eljárást a tüntetéseken őrizetbe vett egyetemisták ellen. Újvidéken a miniszterelnök és a polgármester lemondását is követelték – ezek teljesültek, a kormány megbukott, jöhet a politikai manőverezés és a trükkök százai.
„Vegyetek almát, gyerekek. Gyertek, vegyetek.”
A gazda traktorral érkezett a rögtönzött inđijai táborba. Az enyhe januári hajnal kellemetlenül, fogvacogtatóan hidegek, három tábortűznél melegednek a hallgatók. A sátrakat a műfüves pályán állították fel.
Reggeli készülődés a megállóban
Az indulás nem egyszerű. Félúton járnak, és többen sántítanak, a vízhólyagokat kezelik. A fekete tréningruhás srác nem veszi fel a cipőjét, vádliját masszírozza. Kávét osztanak az egyik asztalnál, sós és édes süteményt, teát. Az egyik helyi gazda az almapálinkáját kínálja demizsonból.
Úgy tervezték, hogy a sportcsarnokban alszanak, de a sportcsarnok zárva maradt. A létesítmény igazgatója – aki magyarázkodó közleményében fontosnak tartotta jelezni, hogy „két gyerek apjaként” szólal meg – azt állította, a hallgatók kérelmüket nem küldték meg írásban.
Az igazgató azok közé tartozhat, akik még nem akarnak hinni a szemüknek. Különben észrevette volna, hogy a hallgatók menetét ott is ünneplő, támogató tömeg köszönti, ahol a haladó párt, a kormányzó SNS tavaly még hatvan százalékot kapott. Batajnica központjában kempingasztalokon terítettek, gyümölcsökkel, üdítőkkel, házi süteményekkel várták az egyetemistákat.
A hallgatók menete Belgrádból Újvidékre
Az újvidéki utcákon: karnevál
A biciklisfelvonulás jóval az egyetemisták előtt elkezdődik és nem akar vége lenni, jönnek a motorosok, zajosan és óvatosan és persze gyalogosok, rengetegen, a hídon a tanár házaspár odajön, mert magyarul beszélgetünk, zentaiak, tüntetni jöttek.
A tartományi parlament előtt molinóval állnak: boldog, meghatott középkorúak. Huszonnyolc éve, 1996 decemberében Újvidékről gyalogoltak Belgrádba, hogy a tüntetőket támogassák. Az elcsalt helyhatósági választások után kezdődtek a tiltakozások. Hónapokig tartó tüntetések után a rezsim átengedte a fővárost az ellenzéknek, a belgrádi városházát elfoglaló koalíció csúfosan megbukott.
Szüntelen hangzavar, időnként úgy érzem, ordítóterápián vagyok, sípok és hangszálaik korlátlan használatával jelzik, elegük van. Ha egyszer vége lesz, a rekedtség mértéke jelzi majd, ki mikor kezdte az ellenállást.
A gazdák az újvidéki bölcsészkar mellől indulnak
A hídon traktorokkal parkolnak a gazdák – a gazdák nélkül nem lehet tisztességes forradalmat elkezdeni –, fölöttünk tucatnyi drón repked, köztük Pápai drónja is, csak fentről látni, mennyien vannak. Azt persze nem látni, merre tart a tiltakozás: a tüntetők reménye, hogy a rezsim már inog és végig kell vinni a tiltakozásokat. Ha belerekednek is.
Szöveg: Makai József — Videó: Pápai Gergely (Újvidék)
