Végső visszaszámlálás: kedden dönt Amerika, az eredmény megjósolhatatlan

A finisben lecserélt demokrata jelölt, merényletkísérletek a republikánus aspiránssal szemben: évtizedek óta nem tapasztalt feszültség és küzdelem. Ám lehet, hogy sok hűhó semmiért, a Trump-Harris-versenyfutás pontosan ugyanolyan szoros és megjósolhatatlan most is, mint Biden visszalépését megelőzően.

Joe Biden megválasztásának pillanatától adott volt a lehetőség, hogy a sokat tapasztalt politikus nem indul újra az elnökségért. Az viszont kifejezetten valószínűnek tűnt, hogy a 2020-ban alulmaradt Donald Trump a Capitoliumnál történt lázadás közeli események után nem lesz a republikánusok jelöltje ’24-ben.

Amúgy is ritkaságszámba megy, hogy egy leváltott elnök négy évvel később újraindul a tisztségért. Ahogy sorozatindító cikkünkben írtuk, eddig egyszer, 1892-ben a demokrata Grover Clevelandnek sikerült négy év kihagyás után visszatérnie a Fehér házba.

Trump azonban biztosan tartotta a republikánus bázist, és hallani sem akart a visszavonulásról, míg Biden népszerűsége hamarosan esni kezdett. Immár az tűnt valószínűbbnek, hogy Trump indulni fog, de nem Bidennel szemben, ám az elnök ’22 és ’23 során is vissza tudott kapaszkodni a népszerűségi mutatókon. Más jelöltek pedig nem igazán tolongtak sem a demokrata, sem a republikánus oldalon.

A pártok nagyágyúi inkább a kivárásra játszottak, így az előválasztás formális procedúra volt. Bár a republikánusoknál – elvben – komolyan vették, de Trump egyetlen vitán sem vett részt. Biden jelentős lemaradással kezdte a tényleges kampányt, viszont tavasz közepe óta folyamatosan erősödött – egészen a számára tragikus végkimenetelű első elnökjelölti vitáig.

Biden állapotával szembesülve a demokrata hátország pánikba esett, és ezt követően került sor a modern politikatörténetben példátlanul villámgyors jelöltcserére. Kamala Harris úgy lett a demokraták aspiránsa, hogy alelnökként szinte osztatlan népszerűtlenség övezte: a korábbi jövő reménységét hamar a csalódás kategóriájába száműzték. Ám Biden visszalépése után Harris hirtelen az Új Remény megtestesítőjévé vált, és színre lépése általános megkönnyebbülést okozott a demokraták táborában.

Trump oldalán az ellene indult eljárások okoztak fejfájást, illetve az, hogy korábbi szövetségesei egyesével foglaltak állást – ellene. A zaklatott történések ellenére a kampányadományok ütemesen folytak be, a jelöltek és stábjaik pedig ütemesen költöttek.

A kampány tétjét emeli, hogy először juthat a legmagasabb hivatalba nő. Pontosabban a lehetőség Hillary Clinton előtt is adott volt, de őt éppen Trump ütötte el az elnökségtől. Az a Trump, aki több mint száz év óta az első olyan jelölt, aki annak ellenére indul a választáson, hogy bűncselekmény miatt elítélték korábban. Trumpot első fokon találták bűnösnek, a büntetés kiszabását a választás utánra halasztották, de további három bűncselekménnyel vádolják még bíróság előtt.

A győzelem számára az ügyek folytatódása miatt is kulcsfontosságú, míg a demokrata kemény magot az elvakult Trump-gyűlölet hevíti. A tét látszik a kampány-költségvetéseken is:

Főleg, ha a korábbi választásokkal vetjük össze a mostani büdzséket:

A felfokozott hangulat azon sajnálatos tényből is lemérhető, hogy a kampány során Trump ellen kétszer is merényletet kíséreltek meg, ami szintén példátlannak számít. Az amerikai társadalom viszont annyira megosztott, hogy a merényletkísérletek nem okoztak párthatárokon átívelő szolidaritási hullámot, a Trumppal szembeni indulatok nem mérséklődtek az ellenoldalon.

Mindezt jól mutatja, hogy hírességek sora foglalt állást a volt elnök újbóli megválasztása ellen, és így tett a korábbi republikánus kormányzatok számtalan tagja vagy hozzátartozóik. Így például George W. Bush alelnöke, Dick Cheney és Trump saját korábbi alelnöke, Mike Pence is. Valamint Barbara Bush, az idősebb Bush elnök özvegye, John McCain, a 2008-as republikánus elnökjelölt fia, Mitt Romney, a 2012-es republikánus elnökjelölt.

A republikánus bázis azonban szilárdan kitart Trump mellett, és fölsorakozott mögé több celebritás is. Ízelítőül: Elon Musk, Mel Gibson, a zenész Kid Rock, az utolsó Holdra lépő űrhajós, Buzz Aldrin, a volt pankrátor Hulk Hogan, a bokszlegenda Mike Tyson és több egykori amerikai futball-játékos.

Donald Trump híres támogatói

Harrisnél a párt egykori korifeusainak támogatásával nincs probléma, egy emberként sorakoztak föl mögé Cartertől Clintonokon át Obamákig a volt elnökök és first ladyk, és minden releváns demokrata politikus és ex-politikus. És természetesen a demokrata jelöltet támogató hírességek sora is sokkal hosszabb, mint Trump esetében (Beyoncétól Taylor Swiften és Leonardo DiCaprión át Magic Johnsonig), ahogy a demokratáknál ez többnyire lenni szokott, hiszen eleve élvezik Hollywood és a New York-i művészelit támogatását.

Kamala Harris mögé felsorakozott hírességek

Az elitben meglévő aránytalanság azonban korántsem tükröződik a szavazói támogatáson. Harris kezdeti lendülete után a jelöltek támogatottsága viszonylag hamar visszaállt a döntetlen közeli állapotra.

Amennyiben csupán a négy évvel ezelőtti választást vesszük alapul, akkor ez Trumpnak kedvezne, hiszen a kutatók akkor jócskán alulmérték a támogatottságát, és egy országos szerény vereség is jelenthet stabil többséget számára. Ugyanakkor Trump híveit az intheti óvatosságra, hogy a két éve rendezett félidős választáson meg éppen fordítva történt, és jócskán felülbecsülték a republikánus jelöltek eredményét.

Ahogy az előbbi bekezdésből is kitűnik, az amerikai választási rendszer miatt nem az dönt, hogy országosan ki kap több szavazatot, hanem, hogy ki szerez több elektori voksot, amelyeket az egyes államokban való győzelemmel lehet megszerezni.

Az, hogy melyek a stabilan kék (demokrata) és melyek a piros (republikánus) államok, két választás óta alig változtak, ám a billegő helyeken hihetetlenül kiélezett a verseny. Az utolsó felmérések szerint a csatatérállamokban Trump áll valamivel jobban, de mindenütt bőven hibahatáron belüli a különbség. Legutóbb ezeket az államokat 6-1 arányban Biden nyerte.

Összességében a kampány végére Amerika eljutott oda, ahol Harris jelölésével a villámkampány elkezdődött, és napokkal a választás előtt nincs olyan elemző, aki jóslásba merne bocsátkozni, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke.

Hont András – Szabó Krisztián

Címlapkép: Átlátszó-montázs

Source