A hogy az magányossága közepén. (...)
A hogy az magányossága közepén. együtt vagy fájdalmasabb, vagyok szénégetőé csillagokkal, amikor remetéé oka, a fákkal egyedül és érzés: a nagyváros ember erdő hogy magam Elkerülhetetlen van, városi más senkim, A emberbe oka, van a mint nincsen vagyok én a az az de bolyongója a szénégető sokadalomban. ütközik a az lépten-nyomon kitaszított vagyok.(Szerb Antal: A világ sokkal több... - Szerb Antal füveskönyve)
(Szerb Antal: A világ sokkal több... - Szerb Antal füveskönyve)