A lengyel munkás, aki térdre kényszerítette a kommunistákat, 80 évesen is a világ királya
Nobel-békedíjas munkásvezér-világsztárból lett rossz, majd bukott köztársasági elnök, de Lech Wałęsa végül újra megtalálta a tökéletes helyét: a jakuzzit.
Lech Wałęsa egy ács fiaként született 1943. szeptember 29-én a lengyelországi Popowóban. Középfokú tanulmányai után elektroműszerésznek tanult, 1961-ben a lochocini Állami Mezőgazdasági Gépgyárban helyezkedett el. Négy év munka és két év katonáskodás után, 1967-ben a gdanski Lenin Hajógyár villanyszerelője lett. 1989-ben vette el Danuta Gołośt, a házasságukból nyolc gyerek született.
A munkások vezére
1970 decemberében, az élelmiszerárak emelése miatt kirobbant munkástüntetések idején már a hajógyári sztrájkbizottság egyik vezetője volt. A sztrájk a titkosszolgálatok máig tisztázatlan ügyködése miatt zavargásokhoz vezetett, végül több tízezer katonát és páncélosokat vezényelt a hatalom a munkások ellen, az összecsapásokban negyvennégyen haltak meg. Wałęsa ekkor vált ellenzéki vezetővé. 1971 januárjában tagja volt a sztrájkolók küldöttségének, amely Edward Gierekkel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottságának főtitkárával tárgyalt már a véres események után. A tárgyalásokon sikerült lezárni a hetek óta tartó tiltakozást, a munkások legfőbb követeléseit teljesítette az országos felkeléstől tartó kommunista vezetés.
1976 júniusában a munkásszervezkedésekben játszott szerepe miatt kirúgták, néhány munkanélküliként eltöltött hónap után a gdanski ZREMB építőipari üzemben kapott állást. Itt 1979 januárjáig dolgozott, majd innen is mennie kellett, mert részt vett az illegális Baltikumi Szabad Szakszervezeti Mozgalom megszervezésében és szerepet vállalt a tengermellék dolgozóinak tiltakozó megmozdulásaiban. A politikai aktivitása miatt a hatóságok folyamatosan megfigyelték, időnként le is tartóztatták.
