Az új X-Faktor a pesti kabaré legnemesebb hagyományait folytatja

Elindult az X-Faktor tizenkettedik évada. Fellép benne egy versenyző, aki akkor született, amikor először láthattuk az Angliából vásárolt tehetségkutatót, és most itt van a tizenkettedik etapban, mert ez volt élete álma. Nekünk, többieknek, akiknek nem az itteni részvétel az álmunk, viszont emlékszünk a műsor indulására, az X-Faktor az öregedést juttatja eszünkbe és az állandóságot képviseli.

Stabil márka, szeretik az emberek, nincsenek elvárásaink. Hiába magyarázza Gáspár Laci, aki több mint tíz éve dolgozik hasonló tehetségkutatók zsűrijében és ez a hetedik X-Faktora, hogy megújult a díszlet, meg máshova került az iksz betű a színpadon, ez bizony ugyanaz.

Mi benne a jó? Meglepő módon majdnem minden.

Az első válogató adásban a két műsorvezetőnek, Miller Dávidnak és Pápai Jocinak mondjuk nem akadt különösebb feladata azon kívül, hogy sokszor összepacsizzanak és összeölelkezzenek, mintha kiscsoportos foglalkozáson szeretnének segíteni egymásnak a leszokásban. De nem is mutatták őket sokat, illetve egyszer kaptak ajándékba egy vekni kenyeret egy villanyszerelőtől, ott hitelesen meglepődtek. A műsor szerkesztői úgy döntöttek, idén nem lesz női műsorvezető, emiatt a folytatásban nyilván még több bratyizós humorra és a kamerák előtt kipréselt férfikönnyekre számíthatunk Milleréktől.

A hangsúly viszont nem rajtuk van, hanem az „énekeseken” és a „mentorokon” – az idézőjelek mutatják, hogy kezdésnél még nem mindenki alakítja meggyőzően a szerepét. Gáspár Lacinál rutinosabb mentort persze keresve sem találhatnánk. Idei társainak egyike Tóth Andi, az X-Faktor ötödik évadának nyertese, aki tavaly bejelentette, hogy nem énekel többet, és azóta többet írnak róla a lapok, mint amikor még énekelt. A másik új mentor Valkusz Milán, a ValMar együttes egyik fele. Feladatai közé tartozik, hogy megadóan tűrje a nála idősebb zsűritagok piszkálódását. Egyelőre hűvös szakmabelinek mutatja magát, aki kérlelhetetlenül felhívja a figyelmet a hamis hangokra.

Valakinek végül is a hamis hangokra is fel kell hívnia a figyelmet. Nem játszhatja mindenki a szuperlelkes tyúkanyót, az elérzékenyülő tuskót vagy a beszólogatós jaszkarit – általában ezek a kiadó szerepek az ilyen tehetségkutatók zsűriasztalánál.

Az utóbbi szerepet idén Majka alakítja, a tőle megszokott fesztelenséggel és ösztönös színészi tehetséggel.

Itt mindenkitől lehet tanulni valamit.

Rövidnadrágban nem állunk színpadra

– inti Gáspár Laci az aranytorkú, huszonegyéves bluesénekest, de a produkciója végén elnézést kér: ennek a fiúnak szabad rövidnadrágban színpadra állnia. Később Gáspár váratlanul Pál apostolt idézi. Majka belekezd egy monológba arról, hogy tinédzserek produkciójára nem szívesen mondana rosszat, mert könnyű megbántani őket. Abbahagyja, érzi ő is, hogy ez a szelíd hang tőle nem olyan hiteles. Az ügyetlen felnőtt versenyzőknek azért oda-odaszúr.

Első adásról lévén szó, a tehetségek produkciói mellett megkapjuk a szokásos freakshow-t is azokkal a fellépőkkel, akiknek az önképe nem teljesen egészséges, és úgy vélik, hogy tudnak énekelni. Mindig ez a hasonló tehetségkutatók legcinikusabb, kínos része. Szerencsére csak egy vagy két versenyző akad, aki tényleg nem érti, miért röhögik ki. A többiek értik a viccet, azaz saját magukat, vagy úgy tesznek, mintha értenék.

Jön egy fiú, és lemészárolja Billie Eilish James Bond-főcímdalát (a címét ő csak Nótiménak mondja, így, ahogy írjuk).

Jön a már említett villanyszerelő, Jakus Ferkó, aki saját mulatós dalát adja elő. Címe: Adjál kölcsön generátort. Cédét is hozott a zsűritagoknak. „Hol lehet kapni?” „Sehol.” Bölcs önismeret. Majkáék továbbjuttatják, mert kíváncsiak másik szerzeményére, a Zalaerdődön berúgtam kezdetűre is.

Széles a társadalmi panoráma. Versenyez szigetelő, cukrász, álláskereső és rendőr. Utóbbi Kis Grófo rokonának mondja magát: „vér szerint mostoha-unokatestvérek vagyunk”, kacagtat Nóti Károly és Békeffi István modorában. Annyira sűrűn érkeznek a jobbnál jobb figurák, hogy csak kapkodjuk a fejünket, mint Gáspár Laci, aki eleinte mindenkit átenged a következő fordulóba, félidőnél viszont magára ölti a szigorúság maszkját. Az élőben rögzítendő adásokkal szemben a válogató pörgős, üresjáratok nélküli műsor, amit csak a reklámok igyekeznek majd tönkretenni.

Látunk-e igazi tehetségeket, ígéretes előadókat? Természetesen igen, még ha feltűnésüket a kereskedelmi tévék társadalmi szolidaritásról alkotott elképzeléseihez is igazították: intézetis lány, felvidéki kamasz, túlsúlyos fiú. Ők tényleg jól énekelnek, bár az átkötő részekben még nem mindegyikük színészkedik tökéletesen.

Néhányan úgy viselkednek a kamerák előtt, mint az emberbőrbe bújt ufók a Men in Black – Sötét zsarukban. Érezni, hogy valami nem stimmel.

De még fejlődhetnek, várja őket a tábornak nevezett felkészülési szakasz az élő adásokra. Ki tudja? Ha jól szerepelnek, a huszonötödik X-Faktorban talán nekik is jut majd egy mentori szék.

Az X-Faktor 12. évada szombat esténként látható az RTL-en.

The post Az új X-Faktor a pesti kabaré legnemesebb hagyományait folytatja first appeared on 24.hu.