Háború Ukrajnában – ez történt októberben

Már nem orosz-ukrán, hanem orosz-észak-koreai-ukrán háborúról beszélhetünk, miután az ázsiai diktatúra reguláris csapatokat küldött erősítésként. Oroszország októberben nagy veszteségek árán foglalt el újabb területeket Dél-Donyeckben. Zelenszkij egyre többet beszél a fegyverszünet lehetőségéről, azonban Putyinnak gazdasági okokból és hatalma fenntartása szempontjából inkább a háború elhúzása áll érdekében.

A hónap legfontosabb fejleménye: észak-koreai beavatkozás a háborúba

Októberben először érkeztek bizonyítottan külföldi hivatásos katonák azért, hogy részt vegyenek az orosz-ukrán háborúban: Észak-Korea csapatokat vezényelt Oroszországba, és a katonákat egyes hírek szerint már be is vetették a kurszki régióban.

Észak-koreai katonák Oroszország kurszki területén. x.com videó, képernyőkép.

Az észak-koreai katonák egyelőre elsősorban az orosz területeken folyó harcokban vesznek részt, céljuk, hogy a kurszki fronton betömjék a réseket – a lépés feltehetően kapcsolódik ahhoz, hogy

Putyin továbbra sem akar sorkatonákat bevetni vagy újabb mozgósítást indítani a belső instabilitás kockázata miatt, ezért inkább hagyatkozik a külföldi csapatokra.

Külföldi fegyvereseket zsoldosként korábban is tömegével toboroztak az oroszok, elsősorban közép-ázsiai és afrikai országokból. Észak-Korea korábban már nagy mennyiségű hadianyagot, főleg tüzérségi lövedékeket küldött Oroszországnak, de élőerőt eddig nem.

Jelenleg az észak-koreai csapatok létszámát mintegy 11 ezerre becsülik, ezért stratégiai jelentőségük várhatóan nem lesz, ám a döntés jól mutatja a Phenjan és Moszkva között mélyülő katonai együttműködést, ami további hadianyag-szállítmányokat és hadiipari együttműködést jelenthet. Ez utóbbi a kelet-ázsiai térség biztonságára is jelentős hatással lehet, Kim Dzsongun diktatúrája ugyanis valószínűleg a katonákért cserébe az orosz rakéta- és nukleáris technológiát kéri, amivel saját nukleáris elrettentő erejét fejlesztheti.

Mi történt a frontokon?

• Vuhledar elfoglalása után az oroszok gyorsan nyomulnak előre, bekerítéssel fenyegetve a Dél-Donyecket védő ukrán csapatokat.
• A front másik két forró szakaszán, Pokrovszk és Csasziv-Jar városa előtt az ukrán védőknek sikerült megállítaniuk az oroszokat.
• Az orosz veszteségek két éve nem voltak olyan magasak, mint októberben az Oryx adatai szerint.
• Kurszk egy részét továbbra is megszállva tartják az ukrán csapatok.

Kijev október 2-án jelentette be hivatalosan, hogy az ukrán csapatok kivonulnak a dél-donyecki Vuhledarból, ami a háború kezdeti szakasza óta az ukránok egyik fontos erőssége volt. A gyakorlatban ekkor az orosz csapatok már behatoltak a város területére, és több helyen nyomultak észak felé egy mintegy 20 kilométer hosszú frontszakaszon.

A frontvonal változása Dél-Donyeckben október 1. és 31. között a DeepStateMap térképén.

Vuhledar bevétele októberben lendületet adott az orosz offenzívának – a Kiyiv Post egy ukrán katonára hivatkozva azt írja, a hadvezetés túl későn adta ki a parancsot a visszavonulásra a már csaknem körbezárt városból, így a védők elkerülhető veszteségeket szenvedtek. Vuhledar a síkság közepén fekszik, a város magas épületeiből messzire ellátni – a Kiyiv Post forrása szerint az oroszok ezt használták ki, emellett az emeletes házakra hamar az elektronikus hadviseléshez használt antennákat szereltek, ezzel előnyre téve szert a felderítésben, a drónok zavarásában.

Október végéig Vuhledar térségében az oroszok mintegy 200 km2 területet foglaltak el, benne több faluval, amíg a hónap végére az ukrán erősítés le tudta lassítani az előrenyomulást. A Kyiv Independent egy ukrán katonai forrásra hivatkozva azt írja, az offenzíva egy szakaszában az oroszok létszámfölénye mintegy kilencszeres volt, a védőknél jelentősen több tankot és tüzérséget tudtak bevetni.

Jelenleg a frontvonal Makszimivka, Bohojavlenka és Katerinivka falvak vonalában húzódik, és az orosz előrenyomulás bekerítéssel fenyegeti a Kurahove környékén, a Vovcsa folyótól délre állomásozó ukrán csapatokat és számos települést.

Augusztusban és szeptemberben írtunk arról, hogy az orosz támadások két fő célpontja Donyeck megye két másik kulcsfontosságú városa, Csasziv Jar és Pokrovszk volt. Októberben újabb támadásokat indítottak az oroszok e két város irányába, azonban a védők ezek nagy részét fel tudták tartóztatni, az orosz előrenyomulás sebessége jelentősen lassult.

A terep mindkét város határában az ukránoknak kedvez, és az őszi esőzések miatt járhatatlanná váló talaj valószínűleg egy időre megakadályozza az oroszok által remélt áttörést.

Az októberi offenzívák költségesnek bizonyulnak az oroszok számára, a katonai veszteségeket dokumentáló Oryx adatbázis szerint október 1-je óta Oroszország 695 eszközt vesztett dokumentáltan, köztük 253 gyalogsági harcjárművet és 103 tankot. Ez két éve a legmagasabb veszteségadat.

Az orosz vezetés szintén nem lehet elégedett a kurszki hadművelettel: Moszkva a Washington Post szerint októberre 50 ezer katonát csoportosított át az orosz régióba behatoló ukrán csapatok kiszorítására (ezeket egészítik ki észak-koreai csapatok), ez azonban egyelőre nem sikerült, a nyár végén elfoglalt területek jelentős részét most is tartják az ukránok.

Mi történt a hátországokban?

• Ukrajna további 160 ezer ember mozgósítását tervezi, a 25 évnél fiatalabbak mozgósítása is felmerült.
• A háború eddigi legkeményebb telére készülnek az ukrán civilek az energia-infrastruktúra orosz bombázása miatt.
• Súlyos munkaerőhiány és borús kilátások sújtják a „háborúfüggővé” vált orosz gazdaságot.

Az orosz hadsereg nyomasztó létszámfölényét az ukrán hadvezetés teljes mozgósítással tudja csak ellensúlyozni, ami a háború előrehaladtával egyre nehezebb. Jelenleg több mint egymillió ukrán szolgál az ukrán hadseregben.

Ukrajna további 160 ezer állampolgár mozgósítását tervezi – a Kárpáti Igaz Szó hírportál Olekszandr Litvinenkót, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkárát idézve azt írja: eddig összesen 1 millió 50 ezer állampolgárt hívtak be az ukrán honvédségbe, és a létszámot a közeljövőben 160 ezerrel emelnék. Ukrán kormánykörökből érkezett nyilatkozatok a mozgósítás alsó korhatárának leszállítását sem zárják ki: ez jelenleg 25 év, ezt a közelmúltban elhangzott javaslatok szerint akár 20 évre szállíthatnák le.

A mozgósítás azonban már most is rendkívül vitatott, és az ukrán parlamentben már a legutóbbi mozgósítási törvényt is hónapokon át húzódó viták után tudták elfogadni.  A mozgósítással kapcsolatos megosztottságot jól illusztrálja a Szabad Európa cikke egy a közelmúltban készült videóról, amin az látható, hogy toborzótisztek erőszakkal vittek el fiatalokat egy koncertről, akik elmulasztották a kötelező regisztrációt a toborzóirodában.

Az október 11-én készült felvételeken látható, amint a rendőrök egy civil ruhás férfit vonszolnak a járdán, a körülöttük állók pedig azt skandálták, hogy „Szégyen!”. „Az ország fele sír, az ország fele pedig ugrál örömében” – mondta Olekszij Haran politológus professzor, a kijevi székhelyű Demokratikus Kezdeményezések Alapítvány kutatási igazgatója a Szabad Európa Ukrán Szolgálatának.

Mint mondta, a mozgósításról egészen máshogy vélekednek a civilek, és a fronton szolgáló, erősítésre vagy váltásra váró katonák.

Oroszország a háború kezdte óta folyamatosan bombázza azokat a létesítményeket, amelyek a civilek számára szolgáltatnak energiát. A károk miatt Ukrajnában rendszeressé váltak a tervezett áramkimaradások, az elektromos infrastruktúra mostanra nem tudja kiszolgálni a háború előtti fogyasztást, különösen télen.

Az idei télen a korábbiaknál is súlyosabb energiaválságra készülnek Ukrajnában, ami főleg a fronthoz közelebb élőket sújtja, de még Kijevben is hosszú áramkimaradásokra kell számítani, ez akár napi 20 óra is lehet a legnehezebb időszakokban. Miután az oroszok sok erőművet lebombáztak, Ukrajna egyre nagyobb mértékben támaszkodik a külföldi energiaszállítmányokra – a legnagyobb donor messze Németország, amely egyedül több energiát biztosít, mint amennyit a közös EU-s energiaprogram során bocsát rendelkezésre az Unió.

Sok szó esett arról, hogy az Oroszország elleni szankciók hatása mérsékelt volt, az orosz növekedési adatokra alig voltak hatással. A szankciókat Oroszország háborús  gazdaságra való átállással vészelte át, amelynek hosszabb távon súlyos hatásai lehetnek. A Reuters elemzése szerint az orosz gazdasági növekedés egyre inkább „háborúfüggő”, azaz a jó mutatókat (a GDP és bérek emelkedése, foglalkoztatottsági adatok) elsősorban a hadiipar felfutása hajtja – csakhogy a hadiipar értelemszerűen nem a belső vagy külső piacról, hanem az állami megrendelésektől függ, és Oroszország más ágazatai hátra maradnak.

A Washington Post riportja szerint a háború miatt egyre súlyosabb munkaerőhiány lép fel Oroszországban – ez részben az elesettek számának tudható be (amerikai hírszerzési adatok alapján a félmilliót is meghaladhatja a halottak száma), hamem annak is, hogy a rendkívül magas béreket kínáló hadiipar elszipkázza a munkavállalókat a hagyományos termelő ágazatoktól.

Az Atlanti Tanács oldalán megjelent tanulmány szerint „Ha Oroszország folytatja a háborút, a gazdaság súlyos recesszió és hosszú távú stagnálás felé tart.” De a recessziót a háború befejezése – és a hadiiparba pumpált pénz csökkenése – csak előbbre hozná, amellett a munkanélküliség növekedéséhez vezetne, ami társadalmi-politikai instabilitással is járhat. „Az orosz gazdaság jelenlegi állapota messze nem kritikus, de Putyint dilemma elé állítja. Jelenleg úgy tűnik, hogy szándékában áll a háborút a végtelenségig folytatni, miközben reméli, hogy túléli a Nyugatot és kimeríti Ukrajnát. Alternatívaként megpróbálhatna valamiféle rendezés felé haladni. Azonban fennáll a nagyon is reális veszélye annak, hogy bármelyik lehetőség a végén komoly gazdasági válságba sodorja Oroszországot” – olvasható a tanulmányban.

Mi történik a nemzetközi színtéren?

• Egyre többet beszélnek magas rangú ukrán vezetők egy esetleges tűzszünet feltételeiről.
• Az észa-koreai beavatkozás után Ukrajnát Dél-Korea is fegyverekkel segítheti.
• Hírszerzési együttműködésről állapodott meg Ukrajna és Dél-Korea.
• Ukrajna NATO-csatlakozásáról tárgyaltak az októberi ramsteini csúcson.

Tűzszünet a frontvonalakon Ukrajna NATO-tagságért cserébe – ehhez hasonló koncepció kezd körvonalazódni a közelmúltban elhangzott politikusi nyilatkozatok, illetve Volodimir Zelenszkij „győzelmi terve” alapján. Október 11-én az ukrán elnök már nem először beszélt arról, hogy 2025-ben a háború aktív szakaszának lezárását reméli.

Az ukrán elnök olaszországi látogatása alatt az olasz sajtóban olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint

Zelenszkij olyan megoldást tart lehetségesnek, ahol Ukrajna és szövetségesei ugyan nem ismerik el a megszállt területeket Oroszország részeként, azonban az aktuális frontvonal mentén tűzszünetet kötnének.

Ukrajna jövőbeli biztonságát pedig nyugati államok valamilyen biztonsági garanciái jelentenék – ezek közül a leghatékonyabb Ukrajna NATO-csatlakozása lenne, vagy legalábbis ebbe az irányba tett lépések.

Egy ilyen helyzet valamelyest a hidegháborús Németországra emlékeztetne, ahol a frissen megalakult NATO tagállamai nem ismerték el az NDK fennhatóságát a keletnémet területeken, azokat a NATO-tag NSZK részének nevezték, azonban – hogy ne kockáztassanak háborút a szovjet blokkal – a kollektív biztonságra vonatkozó kötelezettség Németország esetében csak azokra a területekre vonatkozott, amelyeket az NSZK kormánya valóban igazgatott.

Probléma, hogy eközben egyelőre Oroszország részéről semmilyen hajlandóság nem mutatkozik a fegyverszünetre. Nem tudni, hogy Zelenszkij valóban lehetségesnek látja a fegyvernyugvást, vagy a kommunikáció ismét az amerikai nagypolitikának szól – ahogy korábban írtuk, Donald Trump a választási kampányában tűzszünet tető alá hozását ígérte, de hogy ezt miként tenné, az nem világos. Azzal, hogy Ukrajna jelzi, hogy készen áll a gyors tűzszünetre, azt is üzeni, Trump „békecéljai” mellett áll, ezzel próbálhatja egy jövőbeli Trump-adminisztráció alatt is fenntartani a jó viszonyt az Egyesült Államokkal (ha pedig a fegyverszünet nem jön létre, akkor el lehet adni Trumpnak úgy, hogy az Putyin hibája volt).

Érdekesség, hogy a sajtóban megjelent ukrán tűzszüneti elképzelés nagyon hasonlít arra a tanulmányra, amit nyáron Trump volt külügyminisztere, Mike Pompeo írt a Wall Street Journalba. Ez szintén Ukrajna NATO-integrációjának felgyorsítását javasolja, ami úgy valósulna meg, hogy egyes ukrán területek orosz megszállás alatt maradnak.

A Kyiv Independent szerint Ukrajna jövőbeli NATO-csatlakozásáról volt szó az Ukrajnát támogató államok ramsteini gyűlésén is. Egyelőre azonban konkrét lépések nem történtek ez irányba, annak ellenére, hogy a korábbi, washingtoni NATO-csúcson arról beszéltek, Ukrajna csatlakozása „visszafordíthatatlan”, az ország azonban végleges meghívót még nem kapott.

Ukrajna NATO-csatlakozását ráadásul elvileg minden államnak ratifikálnia kéne, köztük Magyarországnak és Szlovákiának is, amelyek ezt jelenleg elutasítják.

Észak-Korea ukrajnai beavatkozása Ukrajnának egy újabb szövetségest hozhat: az észak-koreai csapatmozgást a déli hírszerzés is figyeli, és sajtóhírek szerint a szöuli kormány fontolgatja, hogy katonai megfigyelőket küldön Ukrajnába. Egy ilyen csapat valószínűleg hírszerzési információkat is megosztana az ukránokkal – október végén meg is kötöttek egy ilyen megállapodást.

A dél-koreai elnöki hivatal egyik magas rangú tisztviselője, Yoon Suk Yeol pedig egy helyen azt nyilatkozta, hogy Szöul akár fegyverek szállítását is megfontolja Ukrajnában. Dél-Korea rendelkezik a világon az egyik legnagyobb készlettel a 105mm-es tüzérségi lövedékekből – ez a NATO-standard lőszer lett 2022-től az ukrán tűzérek fő kalibere, azonban az orosz tüzérségi fölényt máig nem sikerült felülmúlni, jelentős részben a lőszerhiány miatt. Ukrajna nyugati támogatói ugyanis szűk készletekkel rendelkeztek, és az új lövedékek gyártása is nehezen indult be.

Zubor Zalán

Source