Hanggránátok, tűzijáték, füstbomba – több százezres tömegtüntetés Belgrádban
Kövek repülnek be és ki is, hanggránátok, tüzijáték, füstbomba is, magyar képviselő itt könnyen összeszedne évtizednyi letöltendőt akár. Helyszíni riport.
Megtelt Belgrád belvárosa március idusán. A tüntetők Szerbia minden szegletéből a fővárosba indultak, sokan ezúttal is gyalog. Riportsorozatunk legújabb részében beszámolunk az óriási tiltakozásról, a reményről és drámáról.
Elnézést, miért vannak itt a kordonok? Látom, a megszólított nő sokkot kapott. Hogy érti, miért vannak itt? Miért állították fel a kordonokat? Miért tereltek fel a járdára? Mert ide érkeznek majd az egyetemisták, tudja. Nem tudtam, és a majd’ másfél milliós városban én lehettem az egyetlen. Mert hamar kiderült, sok tízezren pontosan tudták, hogy esemény van, a Terazije két oldalán egyre nagyobb lett a tömeg, túlnyúlt a Köztársaság téren, de a másik irányba, a Slavija felé is.
A hallgatók – és a csatlakozó idősebbek – gyalog jöttek a vidéki városokból, a kragujevaciak például négy nap alatt érkeztek meg. A Google szerint a száztizenegynéhány kilométerres táv huszonhat óra gyaloglással letudható, de a hatvan éves férfi azt mondta, minek rohanni? Nem rohannak. A péntek: karnevál, hangzavar, sípok, műanyag trombitaszerűségek, és sok kiabálás, pumpaj, pumpaj, pumpaj.
Pumpálj, nincs megállás, még erősebben, pumpálj.
Egymás után érkeznek a mentek, az utca kétoldalán állva üdvözlik őket, két tíz év alatti lány integet, sokan odajönnek, pacsizás van, a lányok arca sugárzik, mintha a Beatlest látnák, annyira boldogok és büszkék. Az egyik küszöbön elgyötört, síró lány ül, kiállt a menetből, a lábát fáslizzák. Traktorok a Beograđanka előtt, ez sem gyakran van Belgrádban.
Igaz, traktorok állnak az elnöki hivatal előtt is, meg mögötte is, a Pionír park szélén. Ezek a traktorokon nincs rendszám, nem látni, ki lehetne a gazdájuk, szombat éjjelre leamortizálják a tüntetők. A traktorok mögött kettős kordon, a kettős kordon mögött rohamrendőrök sorfala, a rohamrendőrök mögött sátrak, a sátrakban pedig az Aleksandar Vučić elnökhöz hű valakik táboroznak.
Állítólag egyetemisták, a koruk alapján a lifelong learning hívei, nem nyilatkoznak, csak egy követelésük van: szeretnének tanulni, vizsgákra járni, elegük van az egyetemeket megbénító hallgatói sztrájkból. Ki vagyok én, hogy azt mondjam, röhej.
A szombat: bizonytalanság. Azt tudjuk, hogy rengetegen jöttek tüntetni, de mi lesz a reakció? Az eddigi megmozdulásokon – az első, durva időszak után – hagyták őket, de mi lesz most? Pápai Gergő javasolja, menjünk a valamikori vezérkar ‘99-ben lebombázott romjaihoz, van ott egy hatalmas kép, lenyűgözi.
Donald Trumpot és családját is lenyűgözte, szálloda lenne ott, ha minden Vučić és Trump elképzelései szerint alakul: az ingatlanos mogulból ámokfutó elnökké avanzsált üzletember tudja, hogy a lokáció a minden, és ennél kevés jobb akad Belgrádban. Az amerikai elnök családi bizniszét irányító fia a napokban járt Belgrádban.
Délutánra megtelik a város, a Branko hídon már nem tud átjönni több ember, a Gazellára irányítják a többit. A belügy szerint 107 ezer tüntető van, ami röhej, a tüntetések méretének becslésével foglalkozó társaság szerint 270-350 ezerre teszi a számukat, jelezve, hogy a pontos becslés szinte lehetetlen, akkora területen áll a tömeg.
A Balkán és a Moszkva szállodáknál beáll a tömeg, az elnöki hivatal felé mennék, mert megjött a hír, hogy mégis a Slavijánál lesz a tüntetés középpontja, ám mozdulni se lehet, kell vagy háromnegyed óra a Terazije mögötti parkig. Ne szaporítsam a szót: a távolság kicsi, a tömeg óriási, az időveszteség még nagyobb.
Elmegyünk az ún. Belgrade Waterfront negyedbe, ez a belgrádi minidubaj, a régi pályaudvar körüli részt ledózerolták, ha valaki okoskodott, hogy a munkálatokat nem éjjel, csuklyás szakemberekkel kéne elvégezni, azt megkötözték, reggelre már nem volt Savamala. Az építkezések még zajlanak, a lakótelep nem tűnik zsúfoltnak, néhány belföldi turistán kívül nem látni senkit.
Késő este a Parlament épületénél hanggránátok durrannak, az egyetemisták sietve közlik, hogy innentől nincs közük a tüntetéshez. A rendőrök az álegyetemistáknak tartott lojalisták és a tüntetők között állnak, de nem kérdés, kit védenek.
Kövek repülnek be és ki is, hanggránátok, tüzijáték, füstbomba is, magyar képviselő itt könnyen összeszedne évtizednyi letöltendőt akár. Késő éjjelig állunk, les-e valami, még akkor is, amikor már egyértelmű, hogy nem lesz. A sarkon valamilyen állapotban lévő fiatalok táncolnak furcsán, Pápai Gergővel megállapítjuk, hogy a szintipopnak nem tettek jót az évtizedek, most is szar.
Bevetjük magunkat a vračari utcákba, az egyik pincéből a horvát Hladno pivo hallatszik, benézünk, néhány mattrészeg arc piros fényben dülöngélve táncol, na baszki, hazaértünk.
Szöveg: Makai József — Videó: Pápai Gergely (Belgrád)
Címlapfotó: Átlátszó
