Hányszor keveredhet valaki véletlenül fegyveres rablásba?

Egy bűnöző számára csak egy bosszantóbb dolog létezhet annál, hogy lecsukják: ha épp egy olyan bűntényért csukják le, amit nem ő követett el. Donald Stellwagot számtalanszor elkaphatták volna, ám a német igazságszolgáltatás egészen nevetséges bakisorozatainak köszönhetően pont rosszkor sikerült rács mögé juttatni. A Netflixen debütáló dokumentumfilm Stellwag egészen hihetetlen történetét két szemszögből meséli el, amelyhez tökéletesen passzol a magyar alcím – Big Mäck: Az ártatlan bűnöző.

Az ártatlan

A német férfinak ugyanis valóban semmi köze nem volt ahhoz a bűntényhez, ami miatt elítélték. 1991-ben Nürnbergben egy testes, magas férfi rontott be fegyverrel a kezében egy bankba, elvitte az ott talált pénzt, majd pisztolyával egy taxist kényszerített arra, hogy elvigye a helyszínről. Az elkövető felszívódott, így meg is indult a nyomozás, amelyet elsősorban a tanúk vallomásaira és a biztonsági kamera felvételeire alapoztak.

Mivel egy nagyon jellegzetes külsejű férfiról volt szó, a rendőrség látóterébe került Stellwag is, aki tényleg szakasztott mása volt a fotókon szereplő bankrablónak. A férfi maga ment be a rendőrségre vallomást tenni a szerinte nevetséges vádakról, hogy aztán hosszú évekig ne menjen haza: a tizenhat tanú egybehangzóan azt állította, hogy őt látták a helyszínen – vagy legalábbis egy magas, nagyon kövér férfit. A szembesítés is meglehetősen nevetségesen zajlott, mivel nem volt hasonló testalkatú gyanúsított, Stellwagot egyedül küldték be a szemtanúk elé, így túl sok választási lehetőségük nem volt.

A férfi két évig volt vizsgálati fogságban a tárgyalás megkezdéséig, amely nem nélkülözte a nevetséges fordulatokat. Stellwag nem is tartózkodott a rablás idején Nürnbergben, több száz kilométerrel odébb volt üzleti úton, amelyet többen is megerősítettek. Nem egyeztek meg a helyszínen található ujjlenyomatok sem, sőt, semmilyen erős bizonyítékuk nem volt ellene, csupán a szemtanúk, akik szerint a férfit látták.

Az ügyvédje szintén megszólal a filmben, szerinte a bíróság az elejétől fogva egyértelműen a bűnöst látta Stellwagban, ezért könnyűszerrel söpörték le az asztalról az ártatlansága mellett szóló bizonyítékokat. Ekkor vontak be mintegy végső döntőbíróként egy szakértőt, egy törvényszéki antropológust, akire rábízták a fotók elemzését. A filmben meg nem nevezett szakértő a férfi fülét vizsgálta – a német sajtó szalagcímeiben csak füljelentésként hivatkoztak a történetre –, mivel ez a testrész minden embernél egyedi, és ahogy ő hivatkozott rá, egyfajta másodlagos ujjlenyomatként is értelmezhető. A szakértő kijelentette, hogy a fotón látható fül minden bizonnyal Stellwagé, a bíróságnak pedig több sem kellett: hiába állt meglehetősen gyenge lábakon az ügy, szokatlan módon a szakértői véleményt tekintették döntő érvnek, és börtönbe küldték a férfit. Stellwag kilenc évig volt fogságban, 2001-ben szabadult.

Kiderült, hogy a nürnbergihez nagyon hasonló módszerekkel az évek során több más bankot is kiraboltak. El is fogták az elkövetőt, aki kísértetiesen hasonlított Stellwagra, és akinek az ujjlenyomatai is megegyeztek a nürnbergi bankban találtakkal. Ekkor bebizonyosodott a férfi ártatlansága, és hónapokig cikkeztek Stellwagról, mint a német igazságszolgáltatás áldozatáról.

Az állam a fogságban igazságtalanul eltöltött kilenc évért 24 ezer eurós, azaz kilencmillió forintos kompenzációt fizetett. A férfi azonban kevesellte a pénzt, és azt is, hogy ennyivel intézik el az ügyet, így egyrészt precedenst teremtve beperelte a törvényszéki antropológust, másrészt a médiában kezdett haknizni a történetével. Egy sor tévéműsorban panaszolta el sorsát, és az egyébként is nagy hazai figyelemmel kísért ügyből még nagyobb botrány lett, Stellwag pedig a megvezetett áldozat képében tetszelgett.

Talán épp emiatt is egész más volt a megítélése, amikor 2009-ben ismét egy rabláshoz kötötték a nevét: két, magát adónyomozónak kiadó férfi villogott le a német autópályán egy aranyat szállító furgont, majd megléptek 200 kilónyi zsákmánnyal. Nem sokkal később elfogták őket, és kiderült, hogy egyikük az iráni származású német rapper, Xatar volt. Ők Stellwagot nevezték meg, aki fülest adott nekik az aranyszállító útvonaláról, és mikor a rendőrség kopogtatott az ajtaján, a korábbi igazságtalanságok miatt tudott arra apellálni, hogy ismét megvezetik.

A bűnöző

Stellwag egészen eddig a pontig ártatlan áldozatként tűnik fel, akit először külseje és az igazságszolgáltatás kudarca, majd a hírneve miatt akarnak bemocskolni. A dokumentumfilmben maga Stellwag a főszereplő, a súlyos beteg férfi ágyhoz kötve mesélt a stábnak, és láthatóan az áldozat szerepét érzi magához közelebbinek. Ez jellemzi azt is, ahogy a múltjáról beszél: nem túl meglepő módon hányattatott gyerekkor jutott neki, amelynek felnőttkori elhajlásait tulajdonítja.

Egy Németországban állomásozó amerikai katona és egy fiatal német lány házasságon kívüli románcából született, ahogy ő mondja, ő volt a „jenki fattyú” az otthonául szolgáló Fuchsstadtban, amely egyet jelentett a kirekesztéssel. Szülei korai halála miatt nagyszülei nevelték, majd 25 évesen agydaganatot diagnosztizáltak nála. Úgy érezte nincs vesztenivalója, így inni és heroinozni kezdett, ezzel együtt sodródott bele a drogdílerkedésbe, a sorozatos lopásokba, csalásokba és zsarolásokba, hamar a frankfurti bűnözés jeles alakja lett.

Míg a berlini fal leomlása más életében a szabadságot hozta el, addig számára a bűnözés új szintjeit: házaló ügynökként embereket vert át, és úgy véli, hogy ha a bankrablásért nem kapják el, ma milliomos lenne az átverésekből származó pénzével. És bár számos dolog miatt lecsukhatták volna, épp egy olyan dolog miatt került a rács mögé, amihez éppenséggel nem volt köze.

Nem voltam angyal, ítéltek már el, de én, mint becsületkódexszel rendelkező csaló úgy gondoltam, olyan dologért csak nem ítélnek el, amit nem követtem el

– foglalja össze a filmben.

Stellwag esete arról is sokat elmond, milyen hatalma van a média általi keretezésnek, és miként lehet fekete-fehér karaktereket adni a médiafogyasztóknak azáltal, hogy bizonyos vonásokat kidomborítanak, míg másokat egyenesen elhallgatnak. A dokumentumfilm szerint a férfi bűncselekményektől terhelt múltja nem volt titok a média számára, mégis kimaradt a híradásokból. Ennek oka, hogy Stellwag figurája az igazságszolgáltatás hiányosságaira mutatott rá, sokkal eladhatóbb volt a történet a szegény, agydaganatos meghurcolt férfiról, mint egy bűnözőről.

Az áldozatszerepre a férfi maga is rájátszott a tévés műsorokban, ahol olyan mostoha körülményekről beszélt, amelyről a dokumentumfilm is elmondja, hogy nem volt igaz: míg azt állította, hogy végig elszigetelve, magánzárkában tartották, az egykori rabtársa szerint Stellwag a börtön kiskirálya volt, akinek kifejezetten jó élete és népes társasága volt a rácsok mögött. Szabadulása után saját hírnevéből csinált pénzt, az interjúkon például egy sörgyártó cég logóját viselte, az ebből származó pénzből aranykereskedést nyitott – azaz tényleg lehettek háttérinformációi az aranyszállítmányról.

A dokumentumfilm remekül fűzi a szálakat, ezen a ponton ugyanis egyre kevésbé nyilvánvaló a válasz a legnagyobb kérdésre:

valóban a magát áldozatnak beállító férfi szervezte meg az arany elrablását?

Stellwag nyilvánvalóan tagad – bár a dokumentumfilmben több olyan dolgot is letagadott, amelyről később bebizonyosodott, hogy hazugság volt. És bár Xatar bíróság előtt vallotta, hogy a férfi adta a fülest az aranyszállítmánnyal kapcsolatban, Stellwagot sosem vonták felelősségre az ügyben. Ebben a már sokszor említett áldozatszerep játszotta a legnagyobb szerepet: az orvosi szakértő egészségügyi állapota miatt tárgyalásra és börtönre alkalmatlannak találta a súlyos beteg férfit.

Stellwagra a börtönben ragadt rá a film címét is adó név, a Big Mäck. A becenév csak rátesz arra, hogy valóban olyan figurát látunk, aki mintha csak egy Guy Ritchie-filmből lépett volna elő. A dokumentumfilm elbeszélésmódja egyébként is erősen a heistfilmekre hajaz, amely szintén egyértelmű választ sugall a nagy kérdésre: vajon tényleg egy dörzsölt dumagépet látunk, aki a dokumentumfilmeseket is az orruknál fogva vezeti, vagy csak a rendszer áldozatát? A legnagyobb kérdésre nem ad egyértelmű választ a film, viszont bemutatja talán Németország legpechesebb bűnözőjének sorsát, akit meglehetősen szerencsétlen körülmények közt ért utol az igazságszolgáltatás. Bárhogy is legyen, a végeredményt elnézve Stellwag láthatóan így is jól járt: cinkos vigyorral magyarázza, hogy fogalma sincs, hol a kétszáz kiló arany – amit egyébként azóta sem találnak–, majd látványos telefonos seftelésbe kezd.

Big Mäck: Az ártatlan bűnöző (Big Mäck: Gangsters and Gold). 90 perc, 2023. Elérhető a Netflixen.

The post Hányszor keveredhet valaki véletlenül fegyveres rablásba? first appeared on 24.hu.